A Pusztatemplomnál végzett ásatások során sírleletek is előkerültek. A szentélytől keletre megnyitott szondában például 9 kelet-nyugati tájolású, soros temetkezésre utaló sírhelyet tártak fel.
A sírok keletkezése a templomépítés előtti időbe (XII. század) tehető, de vannak köztük leletek a barok korból (XVII. század) is (Václa Hanuliak régészeti dokumentációja 2008-ból). Úgyszintén vannak sírok a szakrális építmény falai alatt. Így feltételezhető, hogy a dombon már a templomépítés előtt temető volt, s a föld mélye avarkori, vagy még régebbi emlékeket is rejteget itt.
Temető volt a templomtól távolabb, délre, délkeletre eső, ma már fákkal és bokrokkal benőtt részen is. Néhány évtizede ez bozótba burkolózott, így a sok-sok sírkőről alig lehetett tudomást szerezni. Mára a fa sírjelek elkorhadtak, s csak néhány kő síremlék vehető szemügyre. A területet kitisztították, így azok jól megközelíthetők.
A régi temetőben csak az előkelőbb polgárok, a nemesek sírjelei maradtak meg. Mára mindössze néhány darabot látni ezekből is. A sírjelek fehér vagy fekete márványból, gránitból vagy homokkőből készültek. Van köztük obeliszk, csúcsívben vagy félkörívben végződő síremlék, s akad egy hatszög és két kereszt alakú sírjel is. Az evangélikus sírjeleket legtöbbször szomorúfűz díszíti. Egy kivételével valamennyi sírjel dedikációja, felirata olvasható. A legtöbb halottat (akiknek még áll síremlékük) a XIX. század közepén vagy a század második felében temették ide, de akad olyan személy is, aki a XX. század első felében került ebbe a temetőbe. Ekkor már a faluban lévő temető is megvolt természetesen, s a holtakat valószínűleg régebben elhunyt családtagjaik miatt helyezték ide.
A régi csalomjai nemesek közül a Bolgár család elhunyt tagjai a legnépesebbek. Valószínűleg egy családi sírboltban nyugszanak, mert egy magas téglalap alakú obeliszken, a keresztalakzat alatt több név is szerepel, s az obeliszk három oldalán is neveket találunk. Róluk az alábbiakat írják Hont megye monográfiájában: az Inámi Bolgár család „ősrégi székely család, melynek egyik ága ősi idők óta élvezett nemesi jogainak megerősítéséül 1539-ben Inámra, az egykori Szobi és Werbőczy-féle birtokra, nyert új adományt János királytól. A család tagjai már a XVII. században előkelő szerepet játszanak Hont vármegyében és általában mindig a nemzeti mozgalmakban tűntek ki. András és János 1705-ben jelen voltak a szécsényi országgyűlésen. /…/ András utódai Inámban élnek. Ezen ágból a csalomjai vonal sarjadzott. Az 1754-55. évi összeírásban József, András, Ferencz, György, László volt alispán, Mihály és István (1785-1849, herczeg Kóburg csábrágvári tiszttartója) szerepelnek a hontvármegyebeli nemesek között.
István utóda BOLGÁR GÁBOR, az 1842-47. években Hont vármegye szolgabírája, majd 1849-ben alispán, a honti lovas-nemzetőrség parancsnoka és csalomjai birtokos volt. Ugyanő 1861-től és a provizórium után 1870-ig főszolgabíró (Borovszky, é.n.:427). A nagycsalomjai öregtemetőben megmaradt márvány obeliszk első oldalára ezt a szöveget vésték: „INÁMI/ BOLGÁR GÁBOR/ és/ családja/ nyughelye”. Alatta pedig ez olvasható: „Föltámadunk!/ BOLGÁR GÁBOR (1817-1870)/ BOLGÁR GÁBORNÉ Borfői és Bori BORY MÁRIA/ 1822-1887″.
Bolgár Gábor egyébként a váci és az egri líceumban osztálytársa volt Komjáthy Jenő híres magyar költő édesapjának, Komjáthy Anzelmnak (1818-1900), a kiváló szécsényi ügyvédnek, Nógrád megye királyi tanfelügyelőjének, aki több könyvet is kiadott. Megírta önéletrajzát is, melyben érdekes dolgokat mond el Bolgárról, s emlegeti lakóhelyét, Csalomját is.
Kapcsolatban volt Bolgár Gábor egy másik jeles személyiséggel, Kálnay Nándorral (1842-1911), Madáchék csesztvei nevelőjével is, aki Bolgár gyermekeit korrepetálta nyaranta. Csalomjai házában találkozott Bolgár Madách Károllyal is. Ennek szintén van irodalmi emléke.
A családi sírjel egyik oldalán három további nevet találunk: Bolgár Jánosét, Bolgár Istvánét és Bolgár Máriáét. BOLGÁR JÁNOS/ (1850-1928) Inámi Bolgár Gábor fia volt. A közéletben és a gazdasági életben egyaránt szerepet vállalt. A Megyei Törvényhatósági Bizottság legtöbb adót fizető tagjai közt szerepelt. Nagycsalomján 500 magyar holdon gazdálkodott kitűnően. Mint Czobor László volt alispán, helytörténész írja: „a csehek bejöveteléig elnöke volt a Hontvármegyei Gazdasági Egyesületnek”. Szerkesztette annak kiadványait: az évkönyveit, 1883 és 1887 közt pedig a Honti Gazdát, az egyesület közlönyét. Szervezte a gazdasági kiállításokat, s testvérével, Endrével együtt rendes tagja volt a Királyi Magyar Természettudományi Társulatnak is. Bolgár Jánosról a csalomjai római katolikus plébánián található legrégibb halotti anyakönyvben is van bejegyzés. Ezt írták be róla: Bolgár János földbirtokos, Salkovszky Melánia férje elhunyt 1928. IV. 24-én 78 éves korában szívszélhűdésben. Két nap múlva temette őt a régi temetőbe Márton István drégelypalánki esperesplébános, csalomja volt papja.
BOLGÁR ISTVÁN (1897-1927) János gyermeke volt. Sajnos, egy évvel előbb elhunyt mint apja. Őt 1927. V. 27-én jegyezték be a halotti anykönyvbe, így: Bolgár István nyugalmazott vármegyei főjegyző, Bolgár János földbirtokos és Salkovszky Melánia fia. Elhunyt 48 éves korában agyszélhűdésben. Május 26-án temette őt Klasz Ágoston helybeli plébános a családi sírboltba.
BOLGÁR MÁRIA (1881-1881) is Jánosák a gyermeke volt. Ő a sírfelirat szerint csecsemőként hunyt el. Nem szerepel viszont a sírkövön a feleség SALKOVSZKY MELÁNIA neve. Az előkelő Hont megyei Salkovszkyak lánya volt, s Nagycsalomján halt meg 1932. júl. 29-én 75 éves korában szívgyöngeségben. Dr. Gürtler Dénes kerületi eseperes temette el július 31-én ugyanitt.
A sírjel hátsó oldalán további négy nevet találunk: Bolgár Endréét, Bolgár Istvánét, Sipeki Balás Gézáét és Balás Ilonáét.
BOLGÁR ENDRE /a felvételen/ (1852-1896) a vármegye pénztárosa, majd főjegyzője, 1895-ben alispánja volt. Nagycsalomján született, ugyancsak Inámi Bolgár Gábor gyermekeként. A gimnáziumot Esztergomban, a jogot Budapesten végezte. Róla Czobor László önálló visszaemlékezést írt a Honti Históriákban (1927:7-9), méltatva kvalitásait, emberi erényeit. Fiatalon hunyt el alispánságának második évében Ipolyságon. Az ottani anyakönyvben találtam meg az erre vonatkozó bejegyzéseket. Megtudhatjuk, hogy halálakor, 1896. jan. 9-én 44 éves volt, s szívszélhűdés végzett vele. A megjegyzések rovatban még ez is olvasható: „A hulla Nagycslomjára lett szállítva, hol Foltin János ipolysági plébános, Drozd Pál, Sáfár József segédlete mellett Kovács József balassagyarmati esperes és Tihanyi Endre ipolynyéki esperesplébános temette el”. (Halottak Anyakönyve, 150.l.) A családi sírboltban nyugvó másik BOLGÁR ISTVÁN (1853-1875) Inámi Bolgár Gábor harmadik fiúgyermeke, Endre és János testvére volt. Ő is fiatalon, mint szolgabáró halt meg.
SIPEKI BALÁS GÉZA (1849-1883) valószínűleg a Nógrád megyében honos Sipekiek leszármazottja. Ő Bolgár Gábor leánygyermekének, Ilonának a férje volt. Harmincnégy évesen halt meg, s a Bolgár-sírboltba került örö֊k nyugalomra.
BALÁS ILONA (1874-1878) a lányuk volt, aki fiatal gyermekként halt meg.
Az anya, BALÁSNÉ BOLGÁR ILONA (1854-1930) nevét viszont nem látjuk az obeliszken. Pedig megtalálható az az elhunytak anyakönyvében is. Ezt írták róla: Balás Ilona, Balás Géza özvegye meghalt 76 éves korában szívgyöngeségben 1930. február 22-én. Eltemette Nagycsalomján Gürtler Dénes kerületi esperes (127.l.). Róla is megemlékezett Czobor László honti könyvében, ezt írva: „Bolgár Ilona most is tevékeny részt vesz a budapesti gyermekvédelmi akciókban önfeláldozó munkásságával, melyért általános tiszteletnek és országos hírnévnek örvend” (1927:7).
Látható Nagycsalomja régi temetőjében néhány Plachy-síremlék is. Ők evangélikusok voltak. Szürke márvány sírjeleiken a felső félköríves mezőben ott a szomorúfüzes díszítés. Nagy Iván családmonográfiájában részletesen olvashatunk róluk, láthatjuk családfatábláikat és címerüket is. Nagy Iván szerint a VARBÓI PLACHY család „Hont vármegyéből származik, honnan idővel Nógrád, Zólyom, Pest, Pozsony, Heves és más vármegyékbe is átterjedt. Mátyás, János, Péter és Jakab 1699-ben kapnak I. Lipóttól czímeres nemeslevelet, melyet 1700-ban Selmeczbányán hirdettek ki. Tagjai közül Lajos, a múlt század hatvanas éveiben Selmeczbánya sz. kir. város főispánja. – Tamás, (megh. 1890) orsz. képviselő, a Szent István rend kiskeresztese. – Bertalan, kir. tanácsos, jelenleg pozsonymegyei kir. tanfelügyelő. – Gyula, kir. tanácsos, jelenleg nagykárolyi pénzügyigazgató.” (Nagy, 1862:304-308)
A Plachyak természetesen Nagycsalomján is régtől és hosszabb időn át jelen voltak. Varbó Plachy Antal például nagycsalomjai nemesként használta 1828-ban címeres családi pecsétnyomóját. Az ő sírjele is megvan a temetőben, rajta ez a felirat olvasható: „TETTES/ PLACHY ANTAL ÚR/ Hideg tetemei/ Itt nygosznak/ Meghalt május 21-én/ 1849/ Életének 61. évében”. Nagy Iván Plachy gyermekei közül négy lányát említi: Amália Méhes József nagycsalomjai birtokos felesége lett, Mária Laszly Pálé, Ágnes Kis Károlyé, Antónia pedig a nényei földesúré, Fekete Lászlóé. Megvan még a feleség, Kun Amália sírjele is. Rajta szintén ott a szomorúfűz, s az alábbi szöveg: „ TETTES PLACHY ANTALNŐ/ született/ KUN AMÁLIA asszony/ Tetemeji itt nyugosznak/ meghalt/ 1858-ik évi/ január 25-dikén/ életének 70-dik évében”. Plachy Antalnét még birtokosként jegyzik Csalomja 1858. évi kataszteri térképén. A Hosszak nevű dűlőben volt földterülete. De szerepelnek még ezen a térképen más Plachyak is, köztük Plachy Augusztina grófnő a Kiscsalomja felé nevű dűlőben, Plachy Lajos és Plachy György az Országútra járókban, Plachy László a Hosszakokban.
Szintén látható még a temetőben Plachy Antal lányának, Amáliának a sírköve. Ő egy másik helybeli nemesember, Méhes József felesége volt. Díszes síremlékén ez a szöveg olvasható: „Itt nyugszik/ TETTES/ MÉHES JÓZSEFNÉ/ született/ PLACHY AMÁLIA asszony/ Meghalt Julius 22-én 1869/ élete 64. évében/ Áldás hamvaira”.
A MÉHES család – mint a megyei monográfiában olvassuk – „jászkún eredetű és Szabadszállásról származik, honnan előbb Pozsony vármegyébe telepedett és ott Nyék helységre nyert adományt. /…/ Később Bihar vármegyében telepedett le a család, a hol 1776-ban és 1815-ben hirdették ki a nemességét. 1836-ban Hont vármegyébe költözött JÓZSEF 1867-1872. években vármegyei tisztviselő, jelenleg vármegyei bizottsági tag és nagycsalomjai birtokos. Ennek testvére, Sándor, ez idő szerint Kőkeszin birtokos, kinek fia, Mózes, joghallgató. Sámuel (született 1785-ban, meghalt 1852-ben.) a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt”.
Az említett Mózes, azaz Nyéki Méhes Mózes tehát unokája volt a temetőben nyugvó Amália asszonynak. A nagyapa, József 1879-ben Budapesten hunyt el, s nem tudjuk, hol nyugszik. Nyéki Méhes Mózes genealógus, egykori szolgabíró és számvevőszéki elnök rokona volt Vörösmarty Mihálynak és Mikszáth Kálmánéknak. Palóchonban címmel Mikszáth stílusában érdekes könyvecskét írt e vidékről, emlegetve a csalomjai Méhes-kúriát is. A Méhesek egyébként házassági kapcsolatban álltak a Mauks, a Pongrácz és a Fayl családokkal. Erről egy másik fejezetben szólunk még mi is.
A temetődombon megvan még egy másik Méhes-feleség, Pongrácz Eszter téglalap alakú, csúcsíves végződésű, szürkés-fehér márvány obeliszkje is. Ezt a szöveget vésték rá: „Itt nyugszik/ BIHARI MÉHES JÓZSEFNÉ/ szül./ Óvári és Szentmiklósi PONGRÁCZ ESZTER/ 1856-1916/ Áldott emlékű/ feleségének/ állíttatta/ szerető férje”. A férj, Méhes József sírjáról nem tudunk. Ő és Pongrácz Eszter is jelentős szerepet játszott Méhes Mózes életében. Gyakran vendégeskedtek náluk, a nagycsalomjai kúriában (amely még ma is áll) Mikszáth Kálmán fiai is. Eszterről pedig Mikszáthné Mauks Ilona is ír visszaemlékezésében (Horpács, 2002), melyhez még mi is vissaztérünk. A Méhes családnak az 1858-as kataszteri térkép szerint Csalámján kiterjedt birtokai voltak, például a Hernádi, az Öregszőlők és az Országútra járók nevű dűlőkben.
Áll még a temetőben egy Platthy-síremlék is. A Túrócvidéki és Nagypalugyai PLATTHY család a távolabbi megyék nemesi családainak egyike, de jelen voltak a szomszédos Nógrádban és Barsban is. Sőt, Hontban is felbukkantak. A Borovszky-monográfia említi, hogy az e családból származó II. Mihály (1585) utóda volt Antal (1750), akinek unokája, VII. Mihály (1788) Bars megye híres főjegyzője volt, 1836-ban pedig nádori ítélőmester lett. (Borovszky, é.n.:455)
A csalomjai temetőben látható Platthy-obeliszken ez a felirat olvasható: „Itt nyugszik/ Nagypalugyai/Túrótzvidéki/ PLATTHY LAJOS/ Meghalt életének 61-ik évében/ 1848/ A felejthetetlen kedves atyának/ hálás gyermekei”. Gyermekeiről nem sokat tudunk. Talán az ő fia lehetett az a Platthy László, akinek a XVIII. század közepén birtoka volt Csalomján, az Ipolyon túl, a Homoktó melletti dűlőben.
Van még néhány nőági Gáspár-sírjel is a temetőben. A GÁSPÁR családról már fentebb is szóltunk, a megyemonográfiában pedig az alábbiakat írják velük kapcsolatban: „Gáspár János 1657-ben nyert czímeres nemeslevelet. A család Erdélyből származik, honnan a pozsonyvármegyei Galántára telepedett le, innen 1779-ben Hont vármegyébe költözött. Egyes családtagok azonban már előzőleg is laktak Hont vármegyében, mert az 1754-1755. évi összeírásban László és Tamás neveivel találkozunk a vármegye nemesei közt. A család 1848. előtt Teszéren, Nagycsalomján, Udvarnokon, Ipolybalogon, továbbá Nógrád vármegyében Ribán és Mohorán bírt földesúri joggal. Tagjai közül András (született 1803., meghalt 1884.) 1848-49-es honvédtábornok, később (1868-75.) országgyűlési képviselő, György ( Gáspár Imre költő, műfordító, újságíró apja-cs.k.) 1860-ban Hont vármegye főszolgabírája. (Borovszky, é.n.:431) Nagy Iván viszont azt írja, hogy a Gáspár család a „Hont megyei Cseri helységből veszi származását, és innen a Pozsony megyei Galánthára, Nyitra megyei Szeniczre stb. származtak. A XVII. században Gáspár Miklós Csery Ilonát vevén nőül, tőle több ágra szakadt a család./…/ Jelenleg e családból származottak a Hont megyei Csalomián, Cseriben, Ujfaluban, a Nógrád megyei Szirákon, a Pozsony megyei Galánthán élnek”. (Nagy, 1858:335-336) A Gáspároknak katolikus és evangélikus családtagjai is voltak. A XVIII. század közepén élt katolikus Gáspár Tamásról már szóltunk.
Gáspár Imre költő és műfordító felmenői evangélikusok voltak. A két díszes sírjelet is evangélikusok emlékére állították. Az egyiken az alábbiakat olvashatjuk: „Itt nyugszik tekintetes/ Horváthy Lajos úr hitvese született/ GÁSPÁR FAUSZTINA asszony/ Meghalt életének 60-dik évében/ 1844/”
A Disznósi HORVTHYak szintén régi birtokosok voltak Csalomján, s kiterjedt földterülettel rendelkeztek. Az itteni kataszteri térképeken is felbukkan a nevük. HORVÁTHY LAJOSnak meg, mint nagycsalomjai illetőségű nemesembernek, fennmaradt címeres pecsétnyomója is a XVIII. századból. Ő szintén a Pusztatemplom melletti temetőben nyugszik. Szürke, téglalap alakú gránit sírkövén ez olvasható: „Itt nyugszik Tekintetes/ HORVÁTHY LAJOS/ Több Megyék Tábla Bírája elhunyt/ életének 73dik évében 1844″. Ipolyi Arnold katolikus püspök felmenői közt is találunk disznósi Horváthyakat, s maga a tudós főpap is Disznóson született.
A másik Gáspár-féle sírjelen ott a szomorúfüzes ábrázolás is, felirata pedig így szól: „Itt nyugszik/ GÁSPÁR ÉVA/ asszony/ Férjezett VERES PÉTERNŐ/ született 1786-dik évi oct. 27./ Meghalt 1855. évi febr. Hó 8./ Földi életének 69. évében/ Jó anya örök emlékére/ Gyermekei/ Veres Zsigmond/Lídia”. A VERES családot is ott találjuk Csalomja egykori nemesei közt. Gáspár Éva egyébként keresztanyja volt az itt született Gsápár Imre költőnek.
A földön fekvő sírjelek közül kettő a KISS családé. Az egyik egy szürkésfekete csúcsívben végződő márvány obeliszk, rajta egy szomorúfüzes ábrázolás alatt ezzel a felirattal: „KISS GYULA (1858-1934)/ és neje/ LÁNYI ROZÁLIA/ sírhelye/ Áldás poraikra”. A másik fehér márvány sírjeltöredéken ez a felirat olvasható: „Boldogult/ KISS JÁNOS/ 1887-1917/ Temető helye/ Álomdjál a földön/ soha el nem ért/ örök boldogságról”. Ő valószínűleg Kiss Gyula fia lehetett.
A falu régi jobbágyacsaládjainak sírkövei mára eltűtek. Egyedül két sírkő maradt fenn: mindkettő téglalap alakú homokkő, felső része díszített, tetejükön pedig IHS feliratú csipkézett szárvégű keresztalakzat van. Az egyiken ezt olvashatjuk: „Itt/nyugszik/ Istenben/ boldogult/ MAJER JÓZSEF / Meghalt élete 48. évében/ 23. sept. 1855″. A másik sírjel MAJER BORBÁLÁÉ. Ö 40 évesen hunyt el 1855. szept. 15-én.
Folytatjuk…
Csáky Károly, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”51861″}