Szlovákia fővárosa felszabadulásának 70. évfordulóját ünnepelte. Fő-fő elöljáróinak mindegyike elhelyezte az emlékezés virágait a pozsonyi Slavínon, a Vörös Hadsereg katonáinak emlékművénél, ki-ki a maga módján.
Mert manapság ünnepelni sem egyszerű, elvégre haragban vannak Oroszországgal, s hiába maradt otthon Putyin elnök, Szergej Lavrov külügyminiszter sem tudta egy csapatba összefogni azokat, akik a hála virágaival akartak fejet hajtani azok emléke előtt, akik nélkül Szlovákia aligha kerülhetett volna a győztesek táborába a második világháború végeztével.
Az ünnep rövid volt, csendes, a visszhangja hosszabb és hangosabb.
Máris veszekszik a kormányhivatal és az elnöki palota azon, ki okozta, hogy Andrej Kiska államfő nem Lavrov orosz külügyminiszter társaságában koszorúzott. Elkezdődött a nyilatkozatháború.
Kiska elnök mentegetőzik: azért koszorúzott külön, mert a Lavrovval közös emlékezésre nem hívták meg. A kormányhivatal pedig kikéri magának a „rágalmat”: nagyhét szerdáján, április 1-jén maga az államfő protokollfőnöke közölte a kormányhivatallal, hogy Kiska elnök a közös ünnepségen nem vesz részt, egyedül kíván a Slavínon emlékezni.
S a labda pattog egyik térfélről a másikra: az elnök sajtófőnöke ismételten azt állítja, Kiska azért kényszerült külön ünneplésre, mert a közösre nem hívták meg…
Azért a külön ünneplés sem volt magányos. Az államfő együtt koszorúzott Ivo Nesrovnal főpolgármesterrel – aki jó előre bejelentette, hogy orosz hivatalosságok nélkül fog fejet hajtani a felszabadító hősök előtt – és a megyeelnökkel, Pavol Frešóval.
Persze a vita, hogy ünnepelhetjük-e a mai oroszokkal együtt – a mai ukrajnai helyzet megítélése függvényében – a sztálini Vörös Hadsereg felszabadítóit május 9-én Moszkvában, vagy csak a II. ukrán hadseregre kell emlékeznünk majd Kijevben, korábban kezdődött.
A pozsonyi megemlékezés csak amolyan gyenge főpróba volt, aminek a riposztjait itt, Szlovákiában sikeresen nyomta el húsvét szent ünnepe.
Az a májusi emlékezés viszont aligha lesz ennyire csendes. Az egykori győztes hatalmakból hárman szembe kerültek az egykori orosz szövetségessel. S a politikatörténetből ismerős: olykor a tények sem számítanak. Különösen nem, ha komoly gazdasági érdekütközések motiválják a cselekvést. S ha olykor a kisegerek is úgy érzik, az elefántok dübörgésébe nekik is be kell segíteniük.
-ngyr-, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”52894,52526,52231″}
