Mai érdekességünket a Pozsonyi Kifli weboldalán találtuk:
„Gyökeret verve, megfeszülten, kemény nyakán okos magyar fejével előre tekintve áll a Vashonvéd. A kárpáti harcok oroszlánja, miután megszerezte az egész világ bámulatát, most idehaza is megkapta a glóriát. Pünkösd ünnepén a mi városunkban állítják fel legelső szobrát. A történelembe már beleírta a nevét, most művészi formákba testesítve is megörökítjük a jövő számára.” Ezekkel a meglehetősen patetikus hangvételű sorokkal indul a Nyugatmagyarországi Híradó 1915. május 23-i száma. De mi is volt pontosan ez a bizonyos vashonvéd? Hol állították fel? Hová tűnt?
…
A pozsonyi vashonvéd a „nemzeti áldozatkészség szobrainak” népes családjába tartozik, pontosabban a történelmi Magyarországon ennek a családnak az alapítója. Az első ilyen jellegű szobrot Bécsben állították fel 1915. március 6-án a Schwarzenberg téren. Alkotója Joseph Müller volt, az ötlet pedig Theodor Hartig gróftól, Ferenc Ferdinánd egykori tengerészadjutánsától származott. Egy középkori lovagot ábrázolt, s a „Wehrmann in Eisen” nevet kapta. A fából készült szobrot a közönség volt hivatott átalakítani „vasvitézzé”– a hazafias érzelmű polgárok szöget vagy fémpikkelyt vásároltak, amit aztán saját kezűleg verhettek bele a műalkotásba. A befolyó összeget jótékonysági célokra, legtöbbször a hadirokkantak megsegítésére fordították. Az ötlet abból az Európa-szerte elterjedt szokásból eredt, hogy a nevesebb városok bizonyos pontján álló fába a vándor-mesterlegények szöget vertek be annak emlékére, hogy megfordultak ott (Magyarországon az ilyen fákat „vastuskónak” nevezték).”
…
Aki további részletekre, valamint a videóra is kíváncsi, az a teljes cikket elolvashatja a Pozsonyi Kifli honlapján.
SzZs, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”52779,52498,52289,52078,51294,51161,51043,50943,50771,50658″}
