Orémus Zoltán esperes a április 26-án, vasárnap a református istentisztelet végén bejelentette, hogy száz éve született néhai Urbán Károly lelkipásztorra, aki 1950-53 között Kassán szolgált emlékeznek. Ebből az alkalomból gyermekei emlékkönyvet adtak ki, melynek ünnepélyes bemutatójára az istentisztelet után kerül sor a parókia udvarán.
Orémus egy bibliai idézettel kezdte: „elbeszéljük a jövő nemzedéknek az Úr dicső tetteit és erejét, csodáit, amelyeket véghezvitt. …és megparancsolta őseinknek, hogy adják azokat tovább utódaiknak. Tudja meg ezt a jövő nemzedék, a születendő fiak, és ha felnőnek beszéljék el fiaiknak, hogy Istenbe vessék bizalmukat; ne felejtsék el Isten nagy tetteit, és tartsák meg parancsolatait.” (Zsoltárok Könyve 78: 4, 6-7)
Ezt követően a Laudate Dominum, a Kassai Magyar Református Gyülekezet énekkara előadta Gárdonyi Zoltán Szívemnek kősziklája Te vagy című szerzeményét.
Balog Zoltán miniszter mondta Urbánról – idézte Orémus –, hogy ő volt a református egyház élő lelkiismerete. Ezt követően Urbán Ákos mutatta be a kötetet. Azért választották április 26-át a bemutató napjának, mert édesanyjuk éppen 95 évvel ezelőtt ezen a napon, „két napra rá”, 1915. április 28-án pedig édesapjuk született, akiről a kötet szól.
Tavaly Nagyváradról igyekeztek hazafelé a Kálvin-konferenciáról Károly bátyjával, amelynek lelkisége arra ösztönözte őket, hogy kiadjanak egy emlékkönyvet. Hermán M János, hollandiai egyháztörténész tette lehetővé, hogy az erdélyi Biharon nyomtassák ki. Ő is szeretett volna eljönni Kassára, prédikált is volna, de akadályozva volt.
Urbán Ákos röviden ismertette édesapja életútját. Pelsőcön született, ott látogatta az elemi iskolát, majd a polgári iskolát Sajógömörön végezte. A rimaszombati Egyesült Protestáns Gimnáziumban érettségizett, 1934-38 között a Losonci Református Teológiai Szeminárium hallgatója. Rimaszombatba kerül segédlelkésznek, ahol a visszacsatolás alkalmával beszédet tartott, melyben az igazságszolgáltatást élteti. Emiatt később „egy kis baja” lett. 1942-ben megnősült, és első állomáshelyére, Bátkára került. Megkezdődött az evangelizációs ébredés. 1951-ben Kassára hívták. Erről a hároméves időszakról a kötetben Orémus Zoltán számol be a presbiteri jegyzőkönyvek alapján. Urbán Károly távozni kényszerült Kassáról. Száműzetésbe Gömörszkárosra került, ahová családja csak később követhette. Téglagyárban, majd csirkeetetőben dolgozott, hogy eltartsa családját. 1961-ben Tornaljára került, itt szolgált a leghosszabb ideig, 27 éven keresztül. 1988-as nyugdíjba vonulása után leányához ment segédlelkésznek. Lelkészkedése 77. évében, 1992. január 13-án szólította magához az Úr.
Urbán Károly egész életén keresztül szolgálni kívánt, amihez megvolt a függetlensége. Rangot, tisztséget nem kívánt.
A most kiadott kötet négy részből áll. Az első a bevezetőt és életrajzot tartalmazza. A második részben a felkért személyek rögzítették az Urbán Károlyra vonatkozó emlékeiket. A harmadikban írásait közlik. Urbán Ákos 1969-től Hollandiában él, apja 1976-ban látogatta meg először. Akkor kérte föl, hogy írjon helyzetjelentéseket a református egyház helyzetéről. Ezek az írások megmaradtak. Ezek egy részét lefordították holland nyelvre, hogy az ottaniak is tájékozódhassanak az itteni helyzetről. Ezek közül is néhányat közzétettek, hogy a hollandok is olvashassák azokat. A negyedik rész a fényképeket tartalmazza, amelyek között sok családi vonatkozású van. A képekhez Erzsébet leánya és Anikó unokája írt néhány sort. A kötet végén a családfa látható, melynek legfiatalabb gyümölcse, Óvári Petike is ott volt a könyvbemutatón.
Urbán Ákos csodának tartja, hogy minden felkért szerző időben megírta visszaemlékezését. Fazekas László püspök ajánlása nyomán 200 példányt a felvidéki parókiákra juttatnak el. A 600 példányban megjelent kötet nem kerül kereskedelmi forgalomba, mindenki ajándékba kapja. Külön öröm Urbán Ákos számára, hogy Balog Zoltán miniszter édesapja volt apja munkatársa élete utolsó húsz esztendejében, így életének utolsó időszakáról ő számol be. Mács József író gyermekkori lelkipásztorára emlékezett. Orémus Zoltán alapos írása serkentse a fiatal teológusokat, legyenek egyháztörténészek. Erdélyi Géza az ébredési mozgalomról írt. Tóth László lett utódja Gömörszkároson, aki emlékezetéről számol be. Hetvenedik születésnapjára a szkárosiak 30 tojásból készült diós tortát készítettek. Ennek fényképe megtalálható a kötetben. Tornaljáról már nem volt kit fölkérni, mert akik visszaemlékezhetnének tevékenységére, már nincsenek közöttünk. Koncsol László és Oros Csaba írásainak elolvasását is melegen ajánlja. Gyermekeivel nem írattak visszaemlékezéseket. Erre Dávitko Józsefet kérték föl, mint „külsőst”, hogy írjon apósáról, aki komoly lelki kapcsolatban állt vele. Böszörményi István a losonci évekről számol be a kötetben. Majd néhány sort olvasott föl a Minden tekintetben kisebbségben 1915-2015 c. kötetből: „Egész további pályafutására meghatározó volt a Teológián eltöltött idő. Az 1977. május 23-án kelt missziói jelentésben ezt írja: „Az egyik Sörös Béla aki 100 éve született, losonci lelkész, teológiai igazgató és püspök. Mint losonci teológus minden vasárnap hallottam őt Igét hirdetni. Ezek hallgatása közben elevenítette meg Isten Lelke előttem Jézus Krisztus megváltó szeretetét, s lett számomra Jézus élő út az élő Istenhez.”
Urbán Ákos a kötet első példányát édesanyjának adta át virágcsokorral felköszöntve őt születésnapján. A Laudate Dominum egy áldást énekelt és utána mindannyian kaptunk a kötetből, melyet dedikáltattunk.
Az eseményről készült fotógaléria ITT tekinthető meg>>>.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”53389″}
