Amíg a Ján Slota vezette Szlovák Nemzeti Párt bent van a pozsonyi koalícióban, addig nincs esély a magyar–szlovák viszony normalizálására – vélekedett a Magyar Nemzetnek nyilatkozva Duray Miklós, az MKP stratégiai alelnöke, aki mindazonáltal úgy látja: ha a Gyurcsány-kormány az elmúlt években többet összpontosított volna az aktív nemzetpolitikára, akkor a kétoldalú kapcsolatok nem romlottak volna ilyen mértékben.
– A határon túli magyarság mennyire érezhet magárahagyatottságot, különösen 2004. december 5. után?
– A Magyarország határain túl élő magyarság az elmúlt években egyre inkább magárahagyatottságot érezhetett. Emiatt pedig a kiúttalanság érzete keríti hatalmába. Egy kisebbségben lévő nemzetrésznek szüksége van arra, hogy érezze a törzsországa támogatását. Ennek a gyengülése pedig a határon túli magyar közösségek belső kötelékeinek is a lazulásához vezetnek.
– Ez mit eredményezhet?
– Egy ilyen közösség a jövőbe vetett hitében rendül meg, és könnyebben léphet az asszimiláció útjára.
– Már az is elég rossz előjel, hogy a szlovákiai magyar szülők mintegy 25-30 százaléka szlovák tannyelvű elemi iskolába adja gyermekeit évek óta.
– Valóban, az asszimilációnak különböző megnyilvánulásai fordulnak elő, többek között a magyar művelődéstől való eltávolodás. A határon túli magyarok esetében egyre komolyabban fennáll a veszély, hogy elveszítik a saját nemzeti intézményeikbe és a saját politikai képviseletükbe vetett hitüket. Egy önbizalmát vesztő társadalomban pedig egyre többen a saját útjukat kezdik járni ahelyett, hogy a közösségi kötelékeiket jobban ápolnák.
– Ez az utóbbi a magyarországi társadalomra is igaz, fél évtizede biztosan.
– Magyarországon is hasonló vagy ugyanolyan folyamatok zajlanak, mint a határon túl, csak éppen ezek hatványozottan nyilvánulnak meg a számbeli kisebbségek körében. Mindez szemmel láthatóan a magyar nemzetnél úgy mutatkozik meg, hogy egyre kevésbé viselkedik nemzetként.
– A Magyar Koalíció Pártja, különösen ellenzékben, mit tud elérni a magyar közösség képviseletében erős anyaország, illetve komoly budapesti támogatás hiányában?
– Erre nehéz teljesen egyértelmű választ adni, de az biztos, hogy Magyarország meggyengülése a határon túli magyar nemzetrészeket hatványozottan gyengíti. (…)
– A magyar kormányzati tisztviselők, valamint az anyaországi és a szlovákiai magyar politikusok, például jobb- és baloldali EP-képviselők ön szerint a megfelelő módon jelenítik meg a magyar iskolarendszert vagy a magyar többségű települések önkormányzatát sújtó szlovák kormányzati döntéseket?
– Az elmúlt bő két évben valóban számos olyan döntést hozott a szlovák kormány, ami a magyar közösség nemzeti és nyelvi integritását, megélhetését, gazdasági erejét gyengíti. Hogy ezeket a magyar politikusok milyen módszerekkel tudják kivinni, az egy kérdés, az viszont egy másik, hogy milyen eredményeket tudnak, tudunk elérni. Ez utóbbival sem vagyok maradéktalanul elégedett. Az is tény viszont, hogy a magyar politikusok úgy általában nem tesznek meg mindent idehaza sem.
– Mire gondol?
– A slotai „programra” például jó válasz lenne, ha mi, politikusok elkötelezett helyi értelmiségiekkel, közéleti szereplőkkel összefogva az ön által említett szülőket meg tudnánk győzni, hogy magyar iskolákba adják a gyermekeiket. A felvidéki magyarok azonban az úgynevezett beiratkozási programhoz alig kapnak érdemi segítséget a magyar államtól. A Magyarországról a határon túli magyaroknak szánt szellemi és anyagi támogatások kialakulóban lévő rendszere ugyanis felbomlott 2002 után.
Mostanában egy paternalista, illetve kliensi módon működő rendszert láthatunk, gondolok itt a Szülőföld Alapra és egyéb más olyan támogatási formákra, amelyek esetlegesek, és rendre nélkülözik a komoly koncepciót. Magyarország anyagi hozzájárulása a határon túli magyarok életéhez szintén nem egy átgondolt stratégia mentén valósul meg, hanem jórészt ismeretségi alapon. Mindeközben az elmúlt években reálértéken is jelentősen csökkentek ezek az anyaországi források.
– Most mégis Gyurcsány Ferenc tárgyal Robert Ficóval. A Gyurcsány-kabinet nemzetpolitikája összességében milyennek minősíthető az 1990 utáni többi magyar kormánnyal való összehasonlításban?
– A legrosszabbnak, egy szlovákiai magyar felmérés szerint is, olyannyira, hogy a felvidéki magyarság még a kádári időszakot is jobbnak értékeli ilyen szempontból. Az biztos, hogy a miniszterelnök személye meghatározó, igaz, a környezete is. Bár Horn Gyuláról sem mondható el, hogy a nemzetpolitika elkötelezett lovagja volt, mégis az első magyar–magyar csúcsértekezlet az ő miniszterelnöksége idején jött létre, az utolsó Magyar Állandó Értekezlet (Máért) pedig a Gyurcsány-érában ülhetett össze… Robert Fico és Gyurcsány Ferenc találkozója kapcsán egyébként megemlítendő, hogy ha a magyar kormány az elmúlt években többet összpontosított volna az aktív nemzetpolitikára, akkor a jelenlegi szomorú helyzet sem állt volna elő.
– Amíg a Szlovák Nemzet Párt bent van a pozsonyi koalícióban, addig egyáltalán van esély a magyar–szlovák viszony normalizálására?
– Valószínűleg nincs. A kétoldalú kapcsolatok ugyanis azért romlottak meg ennyire, mert Szlovákiában 2006-ban egy politikailag elfogadhatatlan összetételű kormánykoalíció alakult, amelynek a legelfogadhatatlanabb eleme Ján Slota pártja. Ha ez a szélsőséges erő kikerül a kormányból, és nem mérgezi tovább a Kárpát-medence közös kútját, akkor a magyar–szlovák kapcsolatok javulhatnak. Erre egyébként a körülbelül másfél év múlva esedékes szlovákiai parlamenti választások nyomán jó esély nyílik. Megjegyzem, 2006-ban a Magyar Koalíció Pártja hajlandó lett volna belépni az új kormányba, de Robert Fico pártja, a Smer akkor nem minket választott.
– Meglehetősen ellentmondásosnak tűnik Gyurcsány Ferenc kommunikációja azzal kapcsolatban, hogy miért nem gyalogolnak át Robert Ficóval az egyik Komáromból a másikba. A magyar kormányfő tegnap reggeli verziója az, hogy szlovák kollégájával nem akarják a kvaterkázás látszatát kelteni, inkább komoly tárgyalásokat folytatnának a szlovákiai oldalon. Gyurcsány fél esetleg egy újabb jobbikos akciótól, netán meghajolt Fico akarata előtt?
– Ezt nem tudhatom, de el tudom képzelni, hogy a szlovák miniszterelnök nem akart átmenni Dél-Komáromba. Az mindenesetre furcsa, hogy a mai Gyurcsány–Fico-találkozóról az sem vált világossá, hogy ez egy hivatalos vagy egy rendkívüli kormányfői találkozó. Bárminek is nevezik majd, a lényeg szerintem az, hogy egyáltalán elfogad-e valamilyen állásfoglalást a két miniszterelnök, és legfőképpen az számít, tartalmi szempontból a dokumentum értékelhető lesz-e.
Kivonatokat közöltünk Zsebők Csaba Duray Miklóssal készített interjújából, mely Gyengülő nemzetrészek címmel a Magyar Nemzet 2008. november 15-i számában jelent meg. A teljes interjú Duray Miklós honlapján – www.duray.sk – olvasható.
