Fájdalmas sikolyok, szaggatott lélegzés, majd felsíró gyermek hangja hallik a szlovák törvényhozás épületéből: megszületett a kis Ferko Ďurčáň ml. A parlament 54. ülésszaka második napjának nyitányaként a jelenleg függetlenként képet viselő Juraj Miškov ugyanis a Duna túlpartján élő(sködő) – olykor a kamerák kedvéért drótkerítések túloldalára szoruló – kollégája nyomába lépett migránsügyben. Miközben véghezvitte azt a bravúrt, amelyre a biológia rendszertanában a giliszta felett helyet foglaló élő organizmusok közül csak a politikus (különösen ha osztrák és kancellár) képes: egyetlen bővített mondatban rója fel ellenfeleinek azt, amit ő maga is magas hőfokon űz.
Miškov ugyanis a migránsügyről szóló parlamenti vitában fennhangon kijelentette, hogy mennyire piszkosul rühelli és szégyelli azokat a politikusokat, akik ebből a témából politikai tőkét kovácsolnak. „Szégyellem magam azok miatt, akik ezt a válságot félelemkeltésre használják fel. Szégyellem magam azon politikusok miatt, akik a migránsválságból politikait tőkét akarnak kovácsolni”.
S miután a piszkos mocskos tőkekovácsolást ily alaposan körbeköpködte, bejelenti: ő maga személyesen gondoskodik egy menekültcsaládról, „még ha a probléma méretére tekintettel ez pusztán csak egy gesztus is”.
Nos, ez nem gesztus, hanem gusztus kérdése. Mégpedig ugyanolyan okádék politikaitőke-kalapálás, mint amilyet a mi Gyurcsányunk is leművelt odaát. Igaz, neki volt miniszterelnökként – ami a Miškov fiúból sohasem lesz – járt az a bizonyos 15 perc hírnév az irigylésre méltóan elfogulatlan és kiegyensúlyozott amerikai hírcsatornától…
Szűcs Dániel, Felvidék.ma