Az Antall József Tudásközpont – az Európai Néppárt égisze alatt működő Martens Központtal együtt – konferenciát tartott szeptember 22-én Brüsszelben az európai menekülthelyzetről.
A rendezvényen az előállt helyzetre adott tagállami megoldásokat vizsgálták szakértők bevonásával a visegrádi országok szemszögéből.
Nyitó előadásában Hrisztosz Sztilianidesz humanitárius segítségnyújtásért és válságkezelésért felelős európai uniós biztos ismertette az Európai Bizottság azon javaslatait, amelyek a migrációs hullám kezelését célozzák, így a legnagyobb nyomásnak kitett uniós országokra nehezedő teher enyhítését, a menekültek egy részének a többi tagállam közötti elosztását célzó indítványokat. A migrációs probléma – mondta Sztilianidesz – nem pusztán európai összefogást igénylő, hanem az egész világot érintő, globális ügy.
Jogi vagy humanitárius válság?
A kerekasztal-beszélgetésen Orbán Balázs, a Századvég Alapítvány kutatási igazgatója felhívta a figyelmet arra, hogy a menekültekről szóló, 1951-es genfi konvencióban a menekültek fogalmát úgy határozták meg, hogy az csak a saját országukból távozottakra vonatkozik. A konvenció a megoldást a menedékjog megadásában látja, de nem ír elő tehermegosztást az országok között, és nem veszi figyelembe azt a helyzetet, amikor tömegek távoznak hazájukból. Orbán Balázs szerint a jelenlegi helyzet valójában jogi válságként minősíthető.
A Századvég képviselője úgy vélekedett, hogy az EU alábecsüli az országhatárok jelentőségét, és azt hangsúlyozta, hogy csak az egyes tagállamok választhatják szét a tényleges menekülteket és a gazdasági bevándorlókat. Azt az álláspontot képviselte, hogy az uniós tagországok mindegyike saját maga dönti el, akar-e migránsokat fogadni, és nincs szükség közös uniós migrációs-menekültügyi politikára.
A vitavezető, Vít Novotny, a Martens Központ kutatásvezetője megjegyezte, hogy a Lisszaboni Szerződés előírja ilyen közös politika kialakítását. A szlovák Milan Nič, a Central European Policy Institute (CEPI) ügyvezető igazgatója Orbán Balázzsal ellentétben nem jogi, hanem humanitárius válságként értékelte a kialakult helyzetet. Felhívta a figyelmet arra, hogy elhangzott olyan politikusi kijelentés, miszerint ha az EU-ban minősített többséggel előírják a kötelező kvótákat, lesz olyan ország, amely azt nem hajtja végre, inkább vállalja a jogsértési eljárást. A cseh Tomáš Kaválek, az Association for International Affairs (AMO) szakértője arról beszélt, hogy az EU kialakított ugyan jó kereteket arra, miként segítsen a menekülthullám kezelésében, ám e kereteket egyelőre nem töltötte fel elegendő forrással.
Eugenio Ambrosi, a Nemzetközi Migrációs Szervezet európai regionális igazgatója elutasította azt a megfogalmazást, hogy európai menekültválságról beszéljenek. Olyan számadatokat hozott fel érvként, hogy a világ számos országának – így például Jordániának – a lakosság számához és gazdasági teljesítményéhez képest sokkal nagyobb menekülttömeget kell elhelyeznie és ellátnia, mint az európai országoknak. Ambrosi azt is kifejtette, hogy az érkező migránsokban adott esetben nem csupán problémát, hanem gazdaságélénkítő lehetőséget is kellene látni. A szakmai eszmecserét Schöpflin György, fideszes európai parlamenti képviselő összegzése zárta.
mti/Felvidék.ma
