Ódor Lajos, a Szlovák Nemzeti Bank monetáris tanácsának tagja azt ajánlja az euróövezetbe igyekvő államoknak, hogy még jóval az euróbevezetés előtt lépjék meg a szükséges strukturális reformokat.
A szlovák pénzügyi szakember ezt a Magyar Közgazdasági Társaság szerdán, a Magyar Nemzeti Bank épületében tartott gazdaságpolitikai rendezvényén mondta, hozzátéve: az ország politikai vezető erőinek egyezségre kell jutni abban a tekintetben, hogy sikeres legyen egy államban a mielőbbi euróbevezetés.
Ódor Lajos emlékeztetett arra: amikor 2003 júliusában Szlovákiában elfogadta a kormány az euróbezetés stratégiáját, az államháztartási hiány a GDP-hez mérten 8 százalék volt, az infláció 8-10 százalék körül alakult, a munkanélküliség 16 százalékot mutatott, és a szlovák állam vezetése azt gondolta, hogy legkorábban 2008-2009-ben tudják bevezetni majd a közös európai pénzt.
A következő évben, 2004-ben újraírták a stratégiát, akkor már egyértelműen 2009 lett a bevezetés céldátuma, majd Szlovákia 2005 novemberében csatlakozott az euró előszobájának tekintett ERM-II árfolyamrendszerhez. Ebbe a rendszerben először egy euró/38,455 koronás árfolyammal lépett be a szlovák pénz, amit 2007 márciusában 35,4424 szlovák koronás kurzusra változtattak, 2008 júniusában pedig újabb felértékelés következett, ekkortól 30,126 szlovák korona ér egy eurót. Ez lesz később az átváltási árfolyam is januártól elsejétől.
Ódor Lajos kiemelte: a maastrichti kritériumok teljesítése szükséges, de nem elégséges feltétel az euró bevezetéséhez, az ERM II-ben olyan gazdaságpolitikát kell folytatni, amely egyszerre biztosítja a maastrichti feltételek nominális teljesíthetőségét, miközben biztosítja az ország gazdasági bővülését, azaz a reálkonvergenciát is.
Ódor Lajos a hallgatóságból érkezett kérdésre elmondta: meglepő volt azt tapasztalni, hogy amikor az elmúlt években az előre meghirdetett, euróbezetésre összpontosító menetrendről Szlovákia le akart térni, mindannyiszor „egy-egy pofont kapott” a nemzetközi pénz- és tőkepiacokról. Emiatt a 2006-os kormányváltás után Szlovákia tovább folytatta az addig meghirdetett gazdaságpolitika lényegi vonalát.
Csermely Ágnes, a Magyar Nemzeti Bank közgazdasági elemzésekért felelős vezetője pedig arról szólt, hogy az ország előtt álló egyik legnagyobb gond az, hogyan lehet Magyarországon rugalmasabbá tenni a munkaerőpiacot. Ez ugyanis hosszabb távon elengedhetetlen lenne ahhoz, hogy az ország egy később bekövetkező euróbevezetés előnyeit a lehető legnagyobb mértékben kiaknázhassa.
Az MNB közgazdasági vezetője kiemelte: ugyan napjainkban az infláció folyamatosan mérséklődik Magyarországon, és a jövő évi költségvetés elfogadott főszámai szerint az államháztartási hiány GDP-hez viszonyított aránya is megfelel majd a maastrichti elvárásoknak, két maastrichti előfeltételt nem tud az ország a közeljövőben teljesíteni, nevezetesen az államadósság GDP-arányos mértékére, illetve a hosszú futamidejű állampapírok kamatára vonatkozó előírást.
Elemezte: az államadósság aránya ugyanis jövőre is várhatóan 70-72 százalék lesz a GDP-hez mérten, és 2010-ben is 69,9-73 százalék közötti sávban várható. Komoly gondokat okoz az is, hogy most az állam gazdaságélénkítő lépésekre nem szánhatja el magát, és már jövő évben recesszióba süllyed a hazai gazdaság.
Hosszabb távon Csermely Ágnes a rugalmas munkaerőpiac hazai megteremtésében látja a megoldást arra, hogy egy esetleges euróbevezetés után is sikeres legyen a magyar gazdasági fejlődés, stabilan emelkedjék az országban a termelékenység. A hazai aktivitási ráta az OECD-országokkal összehasonlítva igen alacsony, a legnagyobb gondot az alacsony képzettségűek foglalkozatása jelenti hosszú évek átlagában is – fejtette ki.
Ha a munkaerőpiac merevsége hosszabb távon is fennáll majd, nagy a kockázata annak, hogy Magyarország egy portugál vagy olasz útra téved, mely államokban nem igazán sikerült kihasználni a közös európai valuta előnyeit – mondta Csermely Ágnes.
