Számos és sokrétű programmal várta Kassán a Magyar Kultúra és Magyar-Szlovák Együttműködés Hete az érdeklődőket október 24-én, szombaton is. Az időjárás kitett magáért, így kellemes, napsütéses őszi nap várta a vendégeket.
A Kaszárnya/Kultúrparkban az Eperjesi Egyetem védnöksége alatt konferencia zajlott arról a kérdésről, hogy II. Rákóczi Ferenc személyisége miképpen kapcsolja össze a szlovák nemzetet a magyarral. Ennek eredményeiről röviden a református templomban Kónya Péter, az Eperjesi Egyetem rektora számolt be. Este a Grand Színházban a Fitos Dezső Társulat lépett föl.
Egy negyedórás késéssel a kassai állomásra befutott a Rákóczi-expressz. Egyik mozdonyát Rákóczi Ferenc portréja díszítette. Ez az a mozdony, mely a csíksomlyói búcsúra szállítja a zarándokokat. Az állomáson Szesztay Ádám főkonzul és munkatársai, Renáta Lenártová főpolgármester-helyettes várta az érkezőket, az utat szervező Kárpáteurópa Utazási iroda képviselőit -Mező Tibor ügyvezető igazgatót és Petrus György cégvezetőt – is beleértve, akik a rendezvényre érkeztek.A főkonzul és a főpolgármester-helyettes asszony röviden köszöntötte az érkezőket. Felszólalt Štefan Kužma mérnök, Eperjes polgármester-helyettese is, aki reményét fejezte ki, hogy a Rákóczi-expressz nemsokára városukig fog közlekedni.
Az állomás előtt két kisvonat várta a látogatókat. Ez a boldogkői vár parkolójából indul a Zichy kastélyhoz, onnan Arkára megy, majd a boldogkőváraljai Tájházhoz és onnan vissza a vár parkolójába. Ezt az útvonalat másfél óra alatt teszi meg. Most a kisvonatok Kassára jöttek föl, amit egy óra alatt valósítottak meg. Az egyik masiniszta elmondta, már Zsolnán is járt. Az út egy napot vett igénybe. Rendőri felvezetéssel közlekedtünk a városban. Mindenütt előnyt élveztünk. Olyan rendőröket vezényeltek ki erre a munkára, akik tudtak magyarul. A kassaiaknak tetszett az attrakció. Mosolyogtak és integettek mindenütt. Először a főszékesegyházhoz „pöfögtünk”, melynek értékeit tekintették meg a látogatók, majd lerótták kegyeletüket a kriptában a fejedelem és bujdosótársai, családtagjai földi maradványainál. Utána a Miklós-börtön előtt parkoltunk le.
A Hóhér-bástya udvarán álló szobornál kezdődött meg az ünnepség. Kolár Péter, a Csemadok kassai szervezetének elnöke üdvözölte a vendégeket és a jelenlevőket. Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke beszédében arra helyezte a hangsúlyt, hogy a szlovák és magyar keresztényeknek közös feladata, sőt kötelessége a két nép közötti kapcsolatok ápolása és egyengetése, a félreértések elsimítása.
Ján Jakubov, Kassa-Nyugat városrész polgármestere a város nevében üdvözölte a jelenlevőket. Örömét fejezte ki, hogy sok számára kedves és ismerős arcot láthat. Közép-Európában közös a történelmünk. Egymásra vagyunk utalva. Reményét fejezte ki, hogy ez az ünnepség is barátságra és szívélyes kapcsolatok ápolására kell hogy ösztönözzön mindannyiunkat.
A koszorúzás alatt Kováts Marcell tárogatózott úgy, mint a műsor elején is. Az ünneplő közönség azután a közeli református templomba vonult, ahol Orémus Zoltán esperes köszöntötte az érkezetteket.
Géresi Róbert református püspökhelyettes két nyelven rövid prédikációt mondott. A Hegyi Beszéd egy gondolatát választotta textusnak. „Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék az Isten országa.” (Máté evangéliuma 5, 10.) Az áldozat fontosságára hívta föl a figyelmet, melyet a ma embere nem kíván meghozni. Az örök értékeket ma elfeledik. Katonai értelemben szabadságharcaink, akár Rákócziéra gondolunk, vagy 1848/49-re, netán 1956-ra, de mindezek azt bizonyítják, a kudarcból születik az igazi győzelem, az áldás. Egy ábrázoláson töviskoszorúból sarjadó növény is utal Krisztus áldozatára és győzelmére. Rákóczi Istennel együtt kívánta harcát folytatni. Cum Deo… Legyen ilyen a mi életünk is.
A Laudate Dominum, a kassai magyar református gyülekezet énekkara a 77. Zsoltárt énekelte, majd a Csemadok kassai szervezetének rövid műsora következett, melyben Rákóczi szárnyaló gondolatai hangzottak el Moravetz Levente: A Fejedelem c. musicaljéből.Ezt Bazár György gimnáziumi tanuló adta elő lélekemelő szinten. Egy ének hangzott még föl Berta Lucia Fanni, általános iskolai tanuló szép tolmácsolásában.
Kónya Péter rektor ezután a tudományos konferencia eredményeiről számolt be. Rákóczi olyan személyiség, aki összekapcsolja a két nemzetet a közös hazáért folytatott harcban. Öt szlovák és hat magyar szakember vett részt a tanácskozáson. Az előadások a fejedelem személyiségét és a szabadságharc különböző aspektusait vették górcső alá. Bízik benne, hogy ennek a rendezvénynek folytatása lesz. Az első után Eperjesen, vagy más városban jönnek össze a szlovák és magyar szakemberek, ahol majd nemcsak II. Rákóczi Ferencről, hanem aktuálisabb témákról is esik majd szó.
A Szózat eléneklése után, a vendégek fölszálltak a kisvonatokra. Menet közben ismerkedtek a város épületeivel és azok egykori jeles lakóival.
A Kaszárnya/Kultúrparkban a Márai Sándor Alapiskola és Gimnázium diákjai adtak műsort. Fellépett az iskola Csengettyű nevű kórusa, Kováts Marcell dudált és tárogatózott.
Majd Lezsák Sándor mondott vidám köszöntőt. Közölte, egy ilyen beszédnek rövidnek és frappánsnak kell lennie, mert íncsiklandozó illatokat lehet érezni. Azért félreteszi előkészített 45 perces beszédét és a lábatlan csirkeleves receptjét osztja meg velünk, melyet édesanyjától hallott. Kell hozzá víz, egy kevés só, liszt, egy kis tejföl. Ezt meg kell főzni. Csirke nincs benne, ezért lábatlan.
Hasonló hangnemben beszélt Richard Raši főpolgármester is, aki a szlovák-magyar kapcsolatokat kiválóaknak minősítette. Örömét fejezte ki e gazdag rendezvény fölött és külön köszönetet mondott a főkonzulátusnak ennek megszervezéséért.A gasztronómia a barátság része, figyelmeztetett. Végezetül mint orvos arra hívta föl a figyelmet, hogy ne feledkezzünk meg a megfelelő mennyiségű napi vízfogyasztásról.
Szesztay Ádám megköszönte, hogy a résztvevők elfogadták a meghívást a nem hagyományos fogadásra, ahol nem az aranytányérok díszítése áll a középpontban, hanem az ételek, melyek a mi régiónk produktumai. Ezek e terület lakosainak adnak munkát. Mindenkinek javasolta, hogy a rendezvény tapasztalatait és javaslataikat Szénási Lajos külgazdasági attaséval osszák meg, mert a magyar diplomácia számára fontosak a kölcsönös előnyök a gazdasági kapcsolatok területén. Ez a rendezvény is ezt szolgálja.
Géresi Róbert, református püspökhelyettes, Jäger Róbert görög-katolikus püspöki titkár és Pásztor Zoltán római-katolikus püspöki helynök magyarul, szlovákul és latinul mondott asztali áldást.
A közönség ezután bevonult az Alfa épületben megrendezett termékbemutatóra, ahol különböző pálinkákat, borokat és felettébb finom ételeket lehetett megízlelni. Zömmel magyar vállalkozók kínálták termékeiket, de örömmel fedeztem föl a liptói Vavrisóból érkezett kurucokat, akik finom pálinkával kínáltak. A szerencsiek 135 kg csokoládéból elkészítették a fejedelem mellszobrát.
Testsúlyunk megnövelése után ismét kisvonatra szálltunk és Rákóczi Rodostói Emlékházát tekintettük meg, mely a fejedelem ebédlőjének egyik fele. Azt 1906-ban Kassára szállítottak. Szabó István lantművész Pécsi Dániel jelképművésszel és kései végvári vitézzel, valamint mások közreműködése mellett rögtönzött műsort adtak a szobornál, ugyanúgy mint korábban a kriptában. Onnan kizakatoltunk a Fő utcára és felmentünk az egykori Felső-magyarországi Rákóczi Múzeum épületéhez, ahol megtekintettük a kassai aranykincset, melyet pont nyolcvan éve talált meg Stachow Péter építkezési munkálatok közben. Megtekintettük a váci múmiákat bemutató kiállítást is, majd az Immaculata-szoborcsoportnál szálltunk ki ismét, hogy a Márai Emlékszobát látogassuk meg. Rövid szabadprogram után a vendégek fölszálltak a kisvonatra és kihajtottak a vasútállomása, ahol visszaszálltak a Rákóczi-expresszre. A főkonzul elbúcsúzott az utasoktól és a vonat visszazakatolt Budapestre.
Ezen a napon még egy emlékezetes műsorra került sor a Grand Színházban, melynek elején Szesztay főkonzul beszédet tartott. Szerinte, Kassa a szlovák-magyar találkozás helyszínévé vált a rendezvénysorozat nyomán. A Rákóczi-hétbe így a következő előadás is jól illeszkedik. A Fitos Dezső Színház Tántorgók c. előadása azokról szólt, akik Fiumén keresztül a hajófenékben utazva, kitántorogtak, kiszédelegtek Amerikába az első világégés előtt. Manhattanben várták éhesen és bizonytalanul az ügynököket, akik rabszolgamunkára vitték őket a pennsylvániai bányákba. Közben különböző muzsikák szóltak: népdal, műdal, mezőségi muzsika, dzsessz, musical, klasszikus és egyházi zene, az utóbbi dzsesszesítve is. Minderre meg magyar néptáncot rop a kilenc férfi szereplő. A hatalmas hajókofferek is aktív részesei a lenyűgöző előadásnak. A közönség a végén hosszú perceken át, állva tapsolt. Így köszönte meg a nem mindennapi élményt.
A Magyar Kultúra és Magyar-Szlovák Együttműködés Hete első része tehát sikeresen fejeződött be.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
További képek a rendezvényről fotógalériánkban tekinthetőek meg ITT>>.{iarelatednews articleid=”57011,56957,56938″}
