Czobor egy évtizedes alispáni tevékenysége sem maradt nyom nélkül. Mint már az 1900-as Honti Naptárban írták méltatói: „Egyike azon keveseknek, akik egész életüket a vármegyének szentelték. Kora fiatalsága óta a megyét szolgálta, s a közel negyedszázados közéleti működése eredményekben, sikerekben gazdag.” (Pongrácz, 1900:9)
A megye életét fellendítő alispán
Ha konkrétumokat említünk, elég csak a női háziipar fellendítésére, vagy vasútépítői tevékenységére gondolnunk. „Megyénk felvidékének szegény népére – olvassuk ugyancsak az említett Honti Naptárban – nagy jótétemény a Czobor által meghonosított női háziipar, a mely legujabban nagy fejlődésnek indult, s ízléses kiállítású cikkei a fővárosi piac házi iparának kelendő árui közé tartoznak.
Érdemei közül még csak a korponai vasut megteremtésére utalunk, a melylyel kiváló nagy szolgálatot tett vármegyéjének anyagi és kulturai haladása körül.” (Pongrácz, 1900:9)
A női háziiparral s a honti néprajzi muzeológiával is összefügg Czobor ama tevékenysége, melyet a Hontvármegyei Történelmi Kiállítással kapcsolatban végzett. A nagy tárlat előtt az alispán már megrendezett Ipolyságon egy színvonalas kézimunkakikállítást. Bemutatta Bozók vidéke híziiparának és csipkeverésének termékeit, mintegy 107 darab értékes és szebbnél szebb népművészeti alkotást. Ezt megelőzően Czibulya (Czobor) László egy cikket is publikált a helyi sajtóban, melyben többek közt így jellemezte a vidék népművészetét: „Vármegyénk Bozók vidékének népe, – hogy mindennapi kenyerét megkeresse, házi iparcikkek készítésével foglalkozik emberemlékezet óta.
Teknyőt, tálat, kanalat vájt fából, – vásznat sző, – csipkét ver és vászonra díszt hímez olyan tökéletességgel, miszerint utóbb nevezett házi iparával külföldön is feltünést keltett.” (Honti Lapok, 1898. I.11. 1.)
A vármegyeház kistermében Czobor által bemutatott tárgyakat meg is vásárolhatta a közönség, mivelhogy „ezen iparág felkarolása vármegyei közérdeket képezett”. A bemutatót a helyi sajtóban is méltatták, kiemelve, hogy Czibulya László alispán felhívása „a felsőtótvidéki kézimunka kiállítás ügyében szép visszhangra talált hölgyvilágunknál”, s a látogatók elismerően szóltak a bemutatott népművészeti termékekről, melyek „ügyes, csinos volta szinte meglepő”. Megtekintette a kiállíátást maga Ráth Károly múzeumi szakember is, aki „értekezett az alispánnal ama módozatok felett, melyek lehetővé teszik, hogy az ipari és kereskedelmi múzeumban állíttassanak ki ezentúl a tárgyak, s azok értékesítését maga a múzeum még külföldön is közvetítse”. (Honti Lpaok, 1898/3. 3.p.)
A megyei történelmi kiállítást 1898. aug. 26-án az alispán zárta be, s az azt követő összejövetelen vetődött fel először hivatalosan a Honti Múzeum alapításának gondolata is. Czibulya (Czobor) László akkor így fogalmazott többek közt beszédében: „ Pongrácz Elemér lelkesedése hozta létre kiállításunkat, meg fogja ő építeni közreműködésünkkel a Múzeum alapjait is, egyelőre azon tárgyakból, miket egyes kiállítók visszahagyni és a múzeum gyarapítására szánni kegyesek lesznek”.(Honti Lapok, 1898. VIII. 30. 1.p.)
Fontos helytörténeti adatokat tartalmaznak, a régi vármegye közigazgatási képét hitelesítik Czobor alispáni beszámolói is. A Hontvármegye Hivatalos Közlönyének 1901/21. számában közzétett referátumát így kezdi: „Azóta, hogy a vármegye közönségének bizalmából az alispáni tisztet viselem, czélul kitüztem, s törekvéseim egyik tárgyát képezte folyton Hontvármegye területén egy távbeszélő hálózat létesítése; mely tervemhez szükségelt előmunkálatokat teljesítvén, immár kész tervezettel léphetek a vármegye közönsége elé.
Nemcsak a közigazgatás érdeke, – rendeletek és jelentések minél gyorsabban és részletesebb módon történhető kicserélése, – hanem a közönség kényelme és az uj kor vívmányaiban való részesedése is képezik e czélom indító okait.”
Egy másik jelentésben arról számol be, hogy a vármegye érvényben lévő szabályrendeleteit „gróf Wilczek Frigyes tb. Főjegyző gondosan egybegyűjtötte; miket könyv alakban” Czobor kinyomtatott, és az előállítási áron „áruba bocsájtotta”. (Hontvármegye Hivatalos Közlönye, 1901/27)
Szomorúan kosntatálja viszont ugyanebben a jelentésében, hogy „A vasut körében uj intézkedés nem történt. A bozóki megállónál váróhelyiség épül. (Az Ipolyság-Korpona közti vasúti szakaszról van szó. – Cs.K. megj.) Laszkáry Gyula előmunkálati engedélye a balassagyarmat – kékkő – felsőfehérkuti vasutra 1902. év május 15.-ig meghosszabbíttatott.
A németi-selmeczbányai tervezett vasut építése a pénz piacz kedvezőtlen alakulása következtében bizonytalan időre eltolatott, sőt minden valószínűség szerint végleg elejtetett.” (Ezek a vonalak sajnos, a mai napig nem épültek meg. – Cs.K. megj.)
Majd ismét örömmel állapítja meg beszámolójában, hogy „A szőlők ujra alakítása, a nagy költség mellett is szépen megindult vármegyénkben”. Odafigyelt Czobor a közegészségügyre is. Mint írta, a főorvossal Rimaszombatban járt, s részt vett egy „tanácskozmányban, emlynek tárgyát a bába ügy fejlesztése képezte. A czédulás bábák intézményén fog a tervezett bába képző intézet javítani, – ha létesül, hol az egyedül tótul tudó bábák is kiképzést fognak nyerhetni”. Büszkén ír az akkor igen magas színvonalú ipolysági közkórházról is: „Kórházunk teljes kiépítése szeptemberben befejezést nyert, és a vízvezeték, nemkülönben a gázvilágítás létesítése által a modern berendezésű kórházak sorába lépett.” Az ápolt betegek létszámának emelkedésére szerinte „befolyást gyakorol az a bizalom is, melylyel a szenvedő emberiség a kórház orvosait, különösen pedig annak megteremtőjét, dr. Kovács Sebestény Endrét részesíti”.
Csáky Károly, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”57156″}
