A politikusnál a többség azt látja, hogy megjelenik különböző rendezvényeken, jobb esetben felszólal a parlamentben is, az átlagemberhez képest luxuskörülmények közt él. A probléma ott kezdődik, ha mandátumát, amelyet a polgároktól kapott, nem a köz érdekében használja, hanem a saját vagy közeli ismerőseinek javára.
Ez a választási ciklus sem mentes a korrupciógyanús ügyektől. A legnagyobb visszaélések azokban a szakágakban voltak (gazdaság, egészségügy, közlekedés), ahol a legtöbb pénzt lehetett meríteni. Jogosnak tűnhet tehát a kérdés, hány „közszereplő” ellen folyt büntetőeljárás, hányan kerültek börtönbe, vagy ítélték őket közmunkára? Mit várhatunk olyan kormánytól, amelynek igazságügyi minisztere maga jár közben, hogy egy kassai önkormányzati képviselő csúszópénz igénylési ügyében hozott ítélet (5 év letöltendő börtön) ellen fellebbezzen, és az illetőt ennek alapján felmentsék?
Szlovákiában 2015. január 1-jén hatályba lépett a korrupcióellenes törvény. Lassan eltelik egy év, és még nem hallottuk, hogy a törvény erejét bárki is megérezte volna. A törvény jó is lenne, ha megelőzte volna egy folyamat, amely a politikai jelöléseket minimalizálta volna. A lojalitás fogalma átértékelődik. Lojálisnak maradni egy igazgatói poszton vagy egy elnökségben egyenlő a hely megtartásával és a sokezres fizetés biztonságával. A kormány látszattörvénye hatályos, külföldről megkaptuk a vállveregetést, mindenki nyugtázta, hogy ilyenünk is van. Változást nem látunk, mert a nagy ügyek irányítását bársonyszékből végzik, és erre a törvény nincs hatással.
A pénzügyi és a politikai elit közt személyi átfedések vannak. Az ellenzék két táborra szakadt. Vannak, akik kijelentették, nem fognak kormányra lépni a most kormányzó párttal, és vannak olyanok, akik ködösítenek. A ködösítők mögött ott állnak a befolyásos emberek, az előbbi tábor kevésbé köthető össze velük. Kinek az érdekeit fogja szolgálni az a politikai párt, amely összefonódott az oligarchákkal? Mennyire hűek a pártok parlamenti képviselői a Szlovák Alkotmányra tett esküjükhöz, miszerint szabadon és lelkiismeretük szerint fogják gyakorolni mandátumukat a választók érdekében? Mennyire szeretnének változtatni azok, akiknek párttársai korrupciós ügyekben vettek részt, és ők csöndben megtűrik mindezt? Ezek hiteltelen pártok, amelyek az emberek manipulálásával érik el sikereiket, miközben a polgár sorsa a legkevésbé sem érdekli őket.
Lassan lecseng ez a választási ciklus is. Kötelesek vagyunk mérleget vonni a parlamenti pártok tevékenységével kapcsolatban, értékelni 2012-es döntésünk helyességét. Vegyük számításba azt is, hogy melyik párt hogyan vélekedik a korrupcióról, elvi kérdésnek tartja-e, vagy számára ez is csupán egy kérdés a sok közül. Ne felejtsük, azzal, hogy mi, választók támogató voksot adnánk egy olyan pártnak, amely nem határolódik el a korrupciótól, megtűri azt és szemet huny felette, mi is a korrupció támogatóivá válnánk.
Köpöncei Péter, Felvidék.ma
A szerző az MKP Lévai Járási Elnökségének a tagja.{iarelatednews articleid=”56153,55808,55556,54049″}
