A lakosság nem volt reformellenes, talán ez is segített abban, hogy 2009-től – a régióban másodikként – euróval fizetnek Szlovákiában, mondta Ódor Lajos, a Szlovák Nemzeti Bank monetáris tanácsának magyar nemzetiségű tagja. A szakember – aki a Magyar Közgazdasági Társaság meghívására tartott előadást az euróbevezetés útjának tapasztalatairól – a Portfolio.hu-nak adott interjújában elmondta:
bár a szlovák gazdaságot erősen érintheti a válság, az 5 százalékos potenciális gazdasági növekedés megmaradhat.
Tíz évvel ezelőtt nem sokan gondolták volna, hogy a régióban Szlovákia fog másodikként csatlakozni az eurózónához. Minek köszönhető ez a siker?
Tíz évvel ezelőtt mi sem gondoltuk volna. Több minden hozzájárult ehhez, főleg az, hogy Szlovákia jó darabig a sor végén kullogott, ami az Európai Unióba való belépést illeti. Aztán két év alatt sikerült bepótolni az elveszett időt. Született egy politikai és gazdasági konszenzus arról, hogy nem lenne jó még egyszer lemaradni, ez sokat segített, mint ahogyan a strukturális reformok is, amelyeket 2003 és 2005 között hajtottunk végre. Ezek a reformok jóval nagyobb többletnövekedést hoztak, mint előzetesen gondoltuk A növekedés nem hozott inflációt, a hiány csökkenését viszont igen, tehát nagy mértékben segítette a maastrichti kritériumok teljesítését.
Úgy látjuk mi, kívülállók, hogy Szlovákia következetes volt a reformokban, a magyarok viszont eléggé reformellenesek. Szlovákiában ez hogyan zajlott? A politikai konszenzus mögött állt a társadalmi elfogadás is?
A közép-kelet-európai országokban nem könnyű véghezvinni a reformokat, de még mindig könnyebb, mint Nyugat-Európában. Az emberek hozzá vannak szokva a változásokhoz, hiszen a rendszerváltás erősen rányomta a bélyegét a lakosságra. De az volt a döntő, hogy 2002-ben olyan pártok kerültek hatalomra, amelyeknek nem nagyon különbözött a gazdaságpolitikája. Így 2002 után az első 2-3 évben véghez lehetett vinni a reformokat. Jó néhány reform a lakosság támogatásával ment végbe, például a nyugdíjreform egy része vagy az adóreform, ezeket pozitívan értékelték az emberek. Persze nem mindennek örültek, de ha az egészet csomagként kezeljük, azt látjuk, hogy amikor kezdtek beérni a reform gyümölcsei, az emberek látták, hogy ez alapvetően, jó, de lehetne még egy-két dolgot javítani a reformokon belül. A lakosság tehát azt mondja, hogy nem kell visszacsinálni a dolgokat, hanem nézzünk előre, próbáljuk meg kijavítani a reformok néhány hibás lépését.
Mire számítanak, a lakosság mennyire készült fel az euróra való átállásra?
Technikai szinten főleg a vállalatoknak, bankoknak és az államnak kell erre készen állnia. Mivel nem mi vagyunk az első csatlakozók, ilyen szempontból nincs rossz helyzetben az ország. Ami érdekes, és minden országban problémát okozott, hogy mentálisan nem olyan könnyű átállni egy új pénznemre. Ez okoz majd kisebb bosszúságokat, több apró lesz a pénztárcában, 30-cal kell szorozni-osztani, de az emberek többsége úgy tekint erre, hogy ezek a kényelmetlenségek elhanyagolhatók ahhoz a stabilitáshoz képest, amit az euró hoz a gazdaság számára. Egyéni problémák előfordulhatnak, de még nem volt olyan ország, ahol az euró bevezetése drámai életszínvonal-csökkenéshez vezetett volna.
A gazdaság egésze mennyire van összhangban az eurózóna által támasztott elvárásokkal?
Természetesen az euró bevezetésének egyik hátránya, hogy nem lesz szuverén monetáris politika, de az is nagy kérdés, hogy most mennyire szuverén ez. Mivel Szlovákia gazdasága nagyon nyitott, az export és import nagy százaléka már most is euróban zajlik, csak az a különbség, hogy az árfolyamok most még mozognak. Ezért azt lehet mondani, hogy erre a lépésre inkább a fogyasztóknak kell felkészülniük.
Ugyanakkor kétszer kellett az árfolyamsávot elmozdítani, hogy lehetőség nyíljon a szlovák korona további erősödésére. A korona további reálfelértékelődése az eurózónában csak az infláción keresztül valósulhat meg, egyes vélemények szerint ez kockázatokat jelenthet.
A felzárkózás folytatódni fog, így természetesen számolni kell azzal, hogy az infláció magasabb lesz mint az eurózónában. Már nem lesz ott a nominális árfolyam-felértékelődés csatornája, ami ezt fékezné. Valóban létezik az az elméleti rizikófaktor, hogy a szlovák gazdaság magasabb inflációja a frankfurti kamatokkal együtt alacsony reálkamatokat eredményez majd, és ez buborékokhoz vezethet az egyes piacokon. A válság most „segített” abban, hogy az elkövetkező 2-3 évben ez a lehetséges negatív hatás nem várható.
Hogyan lehet ezt kivédeni?
Többféle módon is lehet fékezni ezt a folyamatot, a költségvetésen keresztül is, azáltal is, ha sikerül a munkapiacokat sokkal rugalmasabbá tenni, ezen kívül a pénzügyi stabilitásra irányuló regulációs folyamatokkal. De az a többletnövekedés, amit az euró bevezetése hozhat Szlovákia számára, sokkal nagyobb előnyt jelenthet, mint az a kockázat, hogy esetleg valamikor valamelyik piacon buborék fejlődik ki.
Ön szerint mikor várható a következő eurózónás csatlakozás, és melyik ország lesz az új tag?
Ezt nagyon nehéz megmondani. Furcsa módon a válság segített több országnak abban, hogy a mutatói közelebb kerüljenek a maastrichti kritériumszintekhez. De nagyon fontos hangsúlyozni, hogy első ránézésre egy ilyen időszakban könnyebb teljesíteni a feltételeket, ám egy nem megreformált gazdasággal belépni szerintem eléggé rizikós. Elméletileg el tudom képzelni, hogy valamelyik balti ország 2012 előtt be tudna lépni, mint amit a lengyelek ígérnek, de nem biztos, hogy a gazdaságpolitikájuk ezt a prioritást fogja választani az elkövetkező időben.
Önnek volt egy érdekes írása, amely szerint a nagy állami konjunktúraszabályozó csomagok, fiskális költekezések általában nem szoktak különösebben hatékony eszközök lenni a kisebb növekedés orvosolására. Ez a vélekedése a mostani válsághelyzetben is helytálló?
Ha megnézzük, hogy mi az akadémia véleménye erről, nem látunk egyértelmű útmutatást. Többen azt hangsúlyozzák, hogy rövidtávon az állami kiadások tudnak valamit segíteni a GDP-növekedésen, hosszútávon viszont ha azzal számolunk, hogy ezt valamikor adóban vissza kell hozni, akkor az összeffektus hosszú távon akár negatív is lehet. Ami inkább segített a gazdaság ciklikus növekedésén, az a bevételi oldalon az adók csökkentése volt. De egy ilyen válság idején nagyon nehéz azzal érvelni, hogy az államnak egyáltalán nincs szerepe, tehát inkább azon érdemes elgondolkodni, hogy ezt a csomagot a bevételi vagy a kiadási oldalon próbáljuk létrehozni, és úgy néz ki, hogy a bevételi oldalon ez valamivel effektívebb lehet. De olyan kiadások, amelyek csak azért jönnek létre, mert válság van, általában hosszútávon nem vezetnek eredményre.
A válság egyelőre nem nagyon sújtotta Szlovákiát, az ország növekedési kilátásai is elég jók, miközben többen felhívják a figyelmet arra, hogy a szlovák gazdaságnak az autószektorra történő erős irányultsága alapján akár sérülékenyebb is lehet. Mit gondol, a gazdaság szerkezete mekkora kockázatot hordoz?
Amikor a befektetések érkeztek főleg az autóiparba, természetesen számoltunk azzal, hogy mivel ez az iparág nagyon ciklikus, ez valószínűleg a mi gazdaságunk ciklusait is fel fogja nagyítani. Kétféle döntést lehettet hozni. Vagy azt mondjuk nekik, hogy menjenek máshová, máshol hozzanak létre több tízezer új munkahelyet, vagy vállaljuk ezt a ciklikusságot. Lehet, hogy a növekedés valamivel alacsonyabb lesz, mint amit a piaci elemzők most mondanak, de ez ciklikus csökkenés. Ennél jobban érdekel minket, hogy Szlovákia megőrizze a relatív magas potenciális kibocsátásnövekedést. Igen, sérülékenyebbek vagyunk, de még mindig úgy látjuk, hogy a potenciális növekedésünk 5 százalék körül lehet az elkövetkező években.
Ha ön Magyarországon lenne gazdaságpolitikus, milyen döntéseket tartana fontosnak az ország sikere érdekében?
Erre nagyon nehéz válaszolni, mert nem ismerem eléggé az ország gazdasági szerkezetét. Kívülállóként két probléma volt mindig nagyon szembetűnő Ami mindig meglepett, hogy annak ellenére, hogy a magyar munkanélküliség mindig jóval alacsonyabb volt, mint a szlovák, a foglalkoztatottsági ráta viszont Szlovákiában egy időben magasabb volt, ami azt mutatja, hogy elég sok ember kívül van a magyar munkaerőpiacon. A másik kérdés, ami érdekes volt számomra, hogy az emberek nagy része hivatalosan minimálbérből él, így az adók zömét egy kis csoport fizeti. Azokat az embereket, akik kiszorultak a munkaerőpiacról, nagyon nehéz visszahozni, főleg ha korai nyugdíjasok. Az adóbevételeket is nagyon nehéz növelni, mivel arra lehet számítani, hogy akkor ez a kis csoport is megpróbálja elkerülni az adófizetést. Az euróval kapcsolatban a mi tapasztalatunk az, hogy nagyon fontos a strukturális reformok többségét még az euró bevezetése előtt véghezvinni, mert az euróövezetben csak úgy tudjuk élvezni az euró előnyeit, ha a gazdaság elég rugalmas ahhoz, hogy probléma nélkül tud reagálni az őt ért sokkokra.
Szlovákiában is eléggé megosztott a politika, mégis minek köszönhető, hogy véghez tudták vinni a reformokat?
Nálunk ez úgy történt, hogy nagyon le voltunk maradva, született egy gazdaságpolitikai konszenzus, és annak ellenére, hogy azok a pártok, amelyek ezt képviselték, nem voltak többségben a választópolgárok között, a szerencsének is köszönhető, hogy 2002-ben ezek a pártok tudtak kormányra kerülni és meg tudták valósítani a terveket. Az igazi kérdés, hogy hogyan lehetett megvalósítani ezeket, ha nem volt meg a többség. Szerintem az is segíthetett, hogy próbáltunk egyszerre rövid időn belül sok mindent véghez vinni. Így egyes csoportoknál lehetett azzal érvelni, hogy míg az egyik reformon vesztenek, de a másikon nyernek . De lehet az is, hogy az emberek úgy látták, hogy ha ennyire le vagyunk maradva, akkor nincs más választás. De erre a kérdésre nincs igazán jó válaszunk, pedig mi is gondolkodtunk már rajta. Általában a szerencsére szoktunk hivatkozni.
Milyen volt az elmúlt 2-3 évben a szlovák jegybank és a kormányzat viszonya? Voltak-e konfliktusok?
Nem nagyon voltak, a reformok idején – akkor még a pénzügyminisztériumban dolgoztam – a bank is sokat segített a kormánynak az euróstratégia kidolgozásában, és a reformok szükségességének tudatosításában. Később a jegybank az inflációs célkövetéses rendszer bevezetésén keresztül támogatta az eurózónába való gyors belépést. Ezután is sikerült viszonylag jól koordinálni a fiskális és monetáris politikát, nem merültek fel túl nagy problémák.
Idehaza a politikusok túlköltekezési vágya az egyik fő akadálya az euróbevezetésnek. Ez Szlovákiában sosem merült fel?
Érdekes volt, hogy az előző kormány a választás évében sem ment el a fiskális politika lazítása felé, ám úgy nézett ki, hogy az új korány az ígéreteken keresztül elég nagy fiskális impulzust fog gyakorolni 2006 után. Ám ez nem valósult meg. Az új kormány is tartotta magát valamennyire a fiskális konszolidációhoz, ennek valószínűleg az is az oka, hogy elég nagy volt a kormány támogatottsága, ezért nem kellett költeni arra, hogy több szavazatot szerezzenek, és a kormány támogatottsága még tovább nőtt annak ellenére, hogy nem volt többletköltekezés. Lehet, hogy ha a támogatottság stagnál vagy csökken, felmerült volna ez a kérdés.
Ön szerint Magyarországon mikor lesz euró?
Most is van, én például hoztam magammal. Komolyra fordítva: nagyon nehéz megmondani, hogy mikor lesz Magyarországon euró, az én világképem az, hogy a visegrádi országok közül aki nagyon leszakadt, az mindig fel tudott zárkózni, ezért azt gondolom, hogy ha a lengyeleknek sikerül csatlakozni 2012-ben, akkor Magyarországnak sem lesz ehhez jóval több időre szüksége.
Portfolio.hu
