Tanárember ebben a mi szép új világunkban háromféleképpen kerülhet a köz figyelmének fókuszába: ha ő molesztálja a gondjaira bízottakat, ha őt molesztálják (ütik-vágják) a gondjaira bízottak és végül, utolsó sorban, ha egyéb szenzáció hiányában a pedagógusi hivatás társadalmi megbecsültségéről esik szó. És olykor esik is. Ilyenkor el is mondja mindenki, államtitkár, miniszter, miniszterelnök és az egész siserehad, hogy társadalmunk oszlopai, gerincei, támaszai ők, akiken a jövő generációk – s így a haza s nemzet sorsa áll vagy bukik. Mindezt a legkisebb arcizomrezdülés nélkül, magabiztosan. Tüntetések, tiltakozások, petíciók ide vagy oda.
De hagyjuk is most a tüntetéseket, elégedetlenkedéseket, ezúttal beszéljenek a számok. Mindennél többet elárulnak a pedagógusszakma, pontosabban a pedagógusi hivatás állam által „megbecsüléséről” azok a számok, amelyeket a platy.sk publikált a közelmúltban. Ezekből az a rendkívül motiváló és lelkesítő tény világlik ki, hogy – anyagi szempontból – tök fölösleges volt az érettségi után még éveket lehúzni az egyetemen (olykor már család és munka mellett), mert ma Szlovákiában egy érettségivel rendelkező munkavállaló jobban keres, mint egy diplomás pedagógus. És nem, nem a melósok fizujával van a baj… A portál adatai szerint egy óvodai pedagógus (lánykori nevén: óvónéni) átlagos bruttó havi bére 600 euró, egy művészeti alapiskolában tanító pedagógusé 654 euró, az alapiskolai tanító bácsik és nénik pedig átlag 762 eurót keresnek. A középiskolai tanárok pedig akár még 791 eurót is láthatnak havonta – papíron. Mindezzel szemben például az ugyanabban a középiskolában dolgozó alkalmazott átlagos bruttó havi bére 804 euró, ha főiskolai végzettsége is van, akkor 1102 euró. Kis túlzással (vagy semmi túlzással) tehát egy doktorált pedellus jobban jár, mint az osztályfőnök.
Vigasztalásul: minél szegényebb egy régió, annál kevésbé élesek ezek a bérbeli különbségek. A nyomorúság a leghatékonyabb oldószer.
Szűcs Dániel, Felvidék.ma
