A Charta XXI március 9-i összejövetelén Surján László elnök beszámolt arról a tervről, hogy Együtt az Úton, Magyarok és Szlovákok címmel egy tanösvényt ismertessen néhányat azokból a történelmi tényekből, amelyek mind a szlovákiai, mind a magyarországi tananyagból hiányoznak. A Pilisi Parkerdő Zrt. vállalta a tanösvény felállítását.
A „tanagyag” döntően Käfer István professzor munkája, Surján László társszerzőségével. A gondolatot – a tanösvény szövegének ismeretében – támogatja Szlovákia magyarországi nagykövetsége is. A tanösvény előreláthatóan Pilisszentkeresztről indul majd, és mintegy két km hosszúságú lesz.
Ezen az estén a tanösvény első felét ismertették, a bemutató a Charta XXI Egyesület facebook oldalán rövidesen megtekinthető lesz.
Az est második részében Käfer István, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem egykori intézetvezető tanára, a szlovák kultúra szakértője tartott előadást arról a szlovák kultúráról, amelyet a politikavezérelt (cseh)szlovák „tudományosság” mintegy eltitkolt. A legjelentősebb szlovák gondolkodók, és nemcsak a XIX. századiak, mint Štúr vagy Sladkovič, hanem II. Rákóczi Ferenc idején Krman Dániel, aki tulajdonképpen – fogalmazott Käfer István – Rákóczi sajtófőnöke volt, ugyanúgy a történelmi Magyarországot, Hungáriát tartották a hazájuknak, mint a magyarok. Erre külön szavuk is volt, az Uhorsko, amelyre nekünk azért nincs külön magyar szavunk, mert számunkra a Trianon utáni Magyarország és a „nagy”, vagyis a Trianon előtti, a történelmi Magyarország is ugyanúgy Hungária, mint a Trianon utáni. A Trianon utáni Magyarországot a szlovákok viszont Maďarsko-nak mondják.
Käfer István rámutatott arra, hogy Szlovákia történelme legkorábban 1918-cal kezdődik. Ezt vezető szlovák történészek maguk is így látják, de érzelmi és politikai okokból nem tudnak mit kezdeni az ezt megelőző évezreddel, ami viszont nem a magyarok történelme, hanem Magyarországé, Magyarország népeié, azaz a szlovákoké éppúgy, mint a magyaroké vagy az itt élő németeké, szászoké. Ez azért is sajnálatos, mert a szlovákok egyrészt sok értéktől önként megfosztják magukat, másrészt elhallgatják azokat a kapcsolódási pontokat, amelyek őket velünk, magyarokkal kötnék őket össze.
Képzeljük csak el, egészen a XIX. századig, vagyis négyszáz évig a szlovák értelmiség – főként az evangélikusok – lényegében cseh nyelven beszéltek, de mégsem lettek csehek. Ahogy nálunk, náluk is a XIX század a nyelvújítás kora. Šturék nyelvi reformjának köszönhetően alakult ki a mai szlovák irodalmi nyelv.
Egyébként a magyar, pontosabban a magyarországiság-tudattal szakító Ljudovit Štúr alapművét, a Szlávok és a jövő világát ugyan az 1850-es években német nyelven írta, az mégis először 1867-ben Moszkvában oroszul jelent meg. Ennek ellenére szlovákul mégsem a két világháború között, hanem csak a rendszerváltás után, 1993-ban adták ki.
Käfer István előadása után – mint mindig – most is kérdéseket lehetett feltenni, illetve hozzá lehetett szólni az elhangzottakhoz. Elmondtam, hogy hétfőn a Magyarok Házában Gubík László szerint a szlovákiai választások eredményeként a pozsonyi törvényhozásba olyan új szlovák pártok kerültek, amelyekhez képest a magyarországi Jobbik akár SZDSZ-közeli pártnak tekinthető. Ráadásul most, hogy a legerősebb szlovákiai párt vezetője, Robert Fico nem tud kormányt alakítani, szlovák „nyilas Misikből” jöhet létre az új szlovák kormány! Kérdésem úgy szólt, hogy ilyen körülmények között mekkorák a szlovák-magyar megbékélés, illetve a Charta XXI valódi esélyei?
A helyzet valóban kétségbeejtő – válaszolta Käfer István. Ezért mindannyiunknak, akik a megbékélés hívei vagyunk, azzal kell törődnünk, hogy lesz-e szlovák, akit rendezvényeinkre meg tudunk hívni? Käfer István ilyen szempontból szerencsés, hiszen a Pozsonyi Városszépítő Egyesület meghívására április 8-án este 6 órától a pozsonyi prímási palotában tart előadást a szlovák kultúra eltitkolt fejezeteiről, amelyeknek része például Pázmány Péter szlovák nyelvet támogató munkássága. Pázmány nálunk ugyanis magyar nyelvművelő tevékenységéről ismert, azt kevesen tudják, hogy rendkívül sokat köszönhetnek neki a szlovákok is – hangsúlyozta Käfer István.
Kérdésemre Surján László kifejtette, hogy a megbékélési mozgalom pártoktól, politikától független. Azért hívják ezeket az összejöveteleket Jean Monnet-estéknek, emlékeztetett, mert Jean Monnet naplója élén vallotta: „Nem országokat, hanem embereket egyesítünk. A jószándékú emberek közti megbecsülés pedig nem függhet a napi politikától!”
További képek megtekinthetők Képgalériánkban ITT>>>.
Gecse Géza, Felvidék.ma
