Általában az a bevett gyakorlat, hogy a pártvezető cseréje után az adott politikai párt népszerűsége növekszik a választók szemében. Úgy tűnik azonban, hogy az MKP kivétel ez alól, amit alátámaszt a Focus közvélemény-kutató felmérése is. 720 magyar nemzetiségű megkérdezett véleménye alapján eléggé egyértelműen megmutatkozott, hogy az MKP választói Csáky helyett inkább Bugár Bélát részesítik előnyben. És az a párt, melyet a korábbi elnök netán létrehozna, egy esetleges novemberi parlamenti választáson lehengerlő győzelmet aratott volna a jelenlegi MKP fölött.
A felmérések eredményei nem is annyira meglepőek, hiszen az, hogy Bugár sokkal „emberközelibb” politikus mint Csáky, ismeretes volt az elnökválasztó kongresszus küldöttei előtt is, akik végül a változás mellett szavaztak. Inkább egy másik „furcsaság” lepi meg az embert, mely folyamatosan láttatja, hogy a hatalmi harc nemhogy alábbhagyott a párton belül, hanem továbbra is folyatódik. Egy ilyen állapot azonban nem tesz jót semelyik pártnak sem, habár az MKP esetében – a választói bázisra való tekintettel – nem élethalálharcról van szó. Az MKP-hoz való hűséget ugyanis, mely független a mindenkori pártvezértől, szintén bizonyította a közvélemény-kutatás. Az ugyan kérdés, hogy mi lenne a helyzet abban az esetben, ha a vereséget elszenvedett szárny megbékélt volna ezzel a ténnyel, és a pártvezetéssel kapcsolatos kritikáknak nem engedett volna terepet a nyílt színen, de az a feltételezés, hogy az MKP-nak legalább egy-két százalékkal nagyobb lehetne a népszerűsége, minden bizonnyal megalapozott.
Csáky Pál a hatalmi harcot tekintve nem válogatott az eszközökben, úgyhogy nincs erkölcsi alapja ahhoz, hogy panaszkodjon. Még akkor sem, ha egyébként nem téved azon előérzetében, hogy ezek az adatok és közzétételük a párt országos tanácsának szombatra tervezett összejövetelére lettek időzítve, melyen Bugár úr egyfajta beszámolóra készül a pártpreferenciákat illetően.
Az RMDSZ nem oly régen történt szétesése, majd sikere az EP-választásokon azt bizonyítja, hogy a plurális kisebbségi politikai tér szintén elképzelhető megoldás lehet. Arra a kétségre pedig, hogy esetleg úgy járhatnak, mint 2002-ben a Szlovák Nemzeti Párt, megoldást jelenthet a választások előtti koalíció. Ezt követően ugyanis azoknak az erőknek, melyek Bugárt a szakításra ösztönzik, alternatív programmal kellene előállniuk. Mivelhogy pluralitást építeni csak arra, hogy az egyik szép, a másik pedig csúf, több mint kevés.
Schutz Peter, SME, FelvidékMa
