A Neue Zürcher Zeitung részletesen elemzi a felvidéki ficoizmus jelenségeit. A Frankfurter Allgemeine Zeitung ismerteti az immár történelmi léptékű adócsalási botránnyá terebélyesedő Zumwinkel ügyet.
A konzervatív svájci napilapban Ulrich Schmid A szlovák kormány populista mezőben című cikkében elemzi Robert Fico, a szocialista kormányfő politikai játszmáit. A cikk szerzője szerint Szlovákiában úgy virágzik a populizmus, mint egyetlen más uniós tagállamban sem. Ján Slota, az idegenellenes Szlovák Nemzeti Párt (SNS) vezetője az ország egyik legnépszerűbb politikusa. Most Fico is nacionalista húrokat penget, a miniszterelnök távlati célja, hogy eltávolítsa a kormányból kellemetlen koalíciós partnerét. A szerző feltételezi, hogy paradox módon az SNS-t az MKP válthatja a Fico-kormányban.
Szvatopluk király volt a szlovákok első uralkodója, nyilatkozta Robert Fico ez év elején. Természetesen az a vita, hogy Szvatopluk volt-e a szlovákok ősapja, nem az ország legégetőbb problémája. Sokkal fontosabb kérdés, hogy Fico, a baloldali populista párt, a Smer vezetője miért lépett egy olyan területre, amelyet a rasszista és idegenellenes SNS és a populista Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) vezetője művel. Fico két kisebbik partnere az elmúlt két évben szemtelen módon kiszolgálta a választók etnikai ellenszenvét. Felhívásaiban Slota sokkal gátlástalanabb volt, mint Vladimir Meciar, a HZDS elnöke. Vitathatatlan – állapítja meg a cikk írója –, hogy Slota taktikája eredményes volt. Sikerült rövid időre az ország legnépszerűbb politikusává és a második legnépszerűbb pártjává felemelkednie.
A kelet-közép-európai térségben már nagyon intenzíven flörtölnek a populizmussal, ennek ellenére az SNS pozíciója egyedülálló. Ugyan a visegrádi államokban léteznek olyan politikusok, akik a választások előtt kiszolgálják az idegenellenesség megszokott sablonjait – elég itt Jiri Curek, a cseh kereszténydemokraták vezetőjének cigányellenes megjegyzéseire vagy Maciej Giertychs, a Lengyel Családok Ligájának zsidókkal kapcsolatos megállapításaira utalni. Azonban nyomába sem érnek a zsolnai polgármesternek, nála a rasszizmus nem a program egyik eleme, hanem maga a program.
A szélsőségesség ezen formája, mely Európa többi országában a perifériára szorult, Szlovákiában elfoglalta a társadalom közepét és a mindennapokban is láthatóvá vált. Slota ennek a változásnak legszembetűnőbb példája. Az, hogy az etnikai különbségek mennyire meghatározzák a politikát, arra a legjobb példa a pártok világa. Milan Zemko történész arra utal, hogy a magyarul beszélő szlovákok kivétel nélkül a Magyar Koalíció Pártjára szavaznak. A többi pártban szinte kizárólag csak szlovákok találhatók. A magyarok tehát nem liberális vagy szociáldemokrata meggyőződésük okán, hanem „etnikai” alapon választanak – ami ugyan racionálisan megmagyarázható, egy modern európai államban azonban anakronizmus.
MNO, Keresztes Lajos
