Az utóbbi napokban legolvasottabb cikkeink közé tartozott az EuroDomino azon írásának az ismertetése, mely arról szólt, hogy a kommunista rendszer idejében hogyan figyelte meg Varga Sándor Duray Miklóst. A nagy érdeklődésre való tekintettel most a forrásanyag teljes fordítását közöljük:
Az értelmiségi elitek a 20. század különböző történelmi helyzeteiben többszörösen mondtak csődöt. Ahelyett, hogy a társadalom elé erkölcsi tükröt tartottak volna vagy a társadalom tartópillérei lettek volna, túlságosan gyakran, cselekvően és tudatosan működtek együtt mindkét totalitárius, tehát a náci és a kommunista rendszerrel.
Az alábbi esetet az 14 110-es számot viselő, „Bela” és „Archivár” (Béla? és Levéltáros) fedőnévvel ellátott, a Nemzetbiztonsági Testület Állambiztonsági Hatóságának pozsonyi és Nyugat-szlovákiai Kerületi Kapitányságán az 1942-ben született PhDr. Alexander Varga, (Dr. Varga Sándor) személyére létrehozott és vezetett, majd megsemmisített ügynökakta-köteg rekonstruálásának eredményeként lehetett feltárni. Az eset feltárása bizonyítéka annak, hogy azok az akták, amelyek nem találhatók meg a Nemzeti Emlékezet Intézetének levéltárában, nem tekinthetők teljesen elveszettnek, mert legalább részben tartalmilag rekonstruálhatók. A vizsgált ügynökakta-köteget 1973 júliusától vezették ügynöki minősítéssel az államrendőrség fent említett kapitányságán a belső ellenség elhárítására, azaz a kommunista rendszerrel szemben megszerveződött hazai nem hivatalos ellenzék felszámolására létrehozott II. Szakigazgatóság 2. ügyosztályán. Az elhárítás konkrét célja a magyar nacionalisták tevékenységének a leleplezése és meghiúsítása volt. Az elhárítói tevékenységnek 1989 decemberéig Danáš Štefan (Danás István, alias Pista) rendőrőrnagy volt a felügyelő tisztje. Az ügynökakta-köteget a regisztrációs jegyzőkönyv szerint 1989. december 7-én megsemmisítették, ezzel nyoma veszett.
Ki volt ez az ügynök, és mi volt a feladata?
Dr. Varga Sándor a pozsonyi Comenius Egyetem Bölcsészet-tudományi Karán, levéltáros szakon 1966-ban szerzett diplomát. Abszolvensi szakdolgozata a késői feudalizmus korának viszonyait taglalta. Tanulmányai befejeztével 1989-ig főként a mai Szlovák Nemzeti Levéltár elődintézményében, a Szlovák Központi Állami Levéltárban dolgozott. (1968-69-ben a Csemadok központi titkára és a Magyar Ifjúsági Szervezet elnöke volt.) Serény tudományos-publikációs tevékenységet folytatott. Az államrendőrséggel a rövid közéleti kiruccanása után főleg két vonatkozásban kezdett együttműködni. Információkat gyűjtött azokról a hazai, de külföldi kutatókról is, akik a szlovák levéltárakban kutattak. A titkosszolgálatot főleg azok érdekelték, akik az úgymond kényes levéltári anyagok, pl. az egykori politikai pártok aktáit kutatták, de feltehetően kollégáiról is szolgáltatott információkat. „Termékenyek voltak” külföldi útjai is, (főleg Bécsben és Budapesten) melyekről hazatérve értékes jelentéseket írt. Dr. Varga államrendőrséggel való együttműködésének az előbbinél sokkal érdekesebb területét azonban a magyar kisebbség vezető személyiségeivel való személyes kapcsolatai jelentették. A velük kapcsolatos ügynöki tevékenységét ugyancsak az államrendőrség említett területi kapitánysága II. szakigazgatósága hatáskörébe tartozó, ún. magyar nacionalizmus témaköre területén fejtette ki.
A legértékesebbek voltak ebből a szempontból Dr. Duray Miklóssal (a korabeli dokumentumok szerint többnyire Mikulášként említve) tartott személyes kapcsolataiból származó jelentései. Duray Miklós már ekkor is a szlovákiai magyarok egyik vezető személyiségének számított, akit az államrendőrség legalább 1974-től szemmel tartott. A beérkezett ügynöki jelentéseket ekkor is Štefan Danáš, az államrendőrség tisztje rendszerezte, aki kezdetben az államrendőrség X., majd a szövetségi belügyminisztérium átszervezését követően a Nemzetbiztonsági Testület prágai II. szakfelügyelete alá tartozott. . Duray Miklós tevékenységét fokozatosan több kötetben dolgozták föl, melyek a „Geológ”, „Kaldera”, „Sopka” és „Vulkán” (Geológus, Kaldera, Tűzhányó, Vulkán) fedőneveket kapták. A Štefan Danáš által előterjesztett „rendkívüli kiadások” (ZFP) havi elszámolása alapján tudjuk, hogy a nyolcvanas években ő maga is nyomon követte Duray Miklóst. Vele egyetemben a feleségét is rendszeresen megfigyelte a titkosszolgálat. Politikai aktivitásainak megfigyelése céljából a 80-as évek első felében több ügynököt is ráállítottak, ezek a köv. voltak: „Archivár” („Levéltáros”), „Horizont”, „Lipa” („Hárs”). A „Levéltáros” titkos ügynök több esetben és rendszeresen egy konspirációs lakásban találkozott megfigyeltjével.
Az államrendőrség területileg illetékes II. szakigazgatóságának 1982. évi munkaterve szerint Duray Miklós az első helyen szerepel a nacionalizmus, a cionizmus és az államellenes iratok szerzőinek az „ideológiai diverzió szervezőinek” listáján. Konkrétan Duray esetében 1982-ben az államrendőrség területileg illetékes kapitányságának szakfelügyelete ügynöki-műveleti tevékenységet rendelt el a „Tűzhányó” céltárgy (Duray) nacionalista tevékenységének a megbénítására, lejáratásával és hitelrontásával Csehszlovákia és Magyarország nacionalista köreiben. Egyidejűleg elrendelte a céltárggyal kapcsolatos bizalmatlanság keltését az emigráció köreiben, valamint kapcsolatainak ellehetetlenítését és publikációs tevékenységének megakadályozását a kapitalista országokban. Ezeknek az intézkedéseknek a megvalósításával kapcsolatban a „Hárs” és a „Levéltáros” ügynöknek folyamatosan kellett ellenőrizni a céltárgy tevékenységét és érdeklődési körét. Az államrendőrségnek a céltárgy elszigetelésére és lejáratására szervezett hadjáratában – az utasítás szerint – közreműködött a Nemzetbiztonsági Testület prágai X. szakfelügyelete valamint a Magyar Népköztársaság Belügyminisztériumának III. ügyosztálya is. A művelet előre haladtáról havi rendszerességgel kellett értekezletet tartani az állambiztonsági hatóság szakigazgatóságán valamint szükség szerint, de félévenként legalább egyszer a prágai szakfelügyelettel. A műveleti terv a „Levéltáros” ügynöknek további feladatokban való részvételét helyezte kilátásba. Be kell vetni őt a Csehszlovák Szocialista Köztársaság ellenzéki körei kapcsolatainak feltérképezésére, a Magyar Népköztársaság és a Román Szocialista Köztársaság irányába valamint e kapcsolatok tartalmának a felderítésére. Az akció során a „Hárs” és „Irena” ügynökkel együtt ki kell utazniuk Magyarországra és Romániába. Ezt a feladatot is a prágai szakfelügyelettel és a magyar kémelhárítással együttműködve kellett végrehajtani.
Az 1983-ban a „Levéltáros” számára készült műveleti tervben, mely Duraynak a Btk. 98.§ 1. és 2. bek. szerint tervezett letartóztatása utáni időszakra készült, a fő cél „a szabadlábon maradt munkatársak közti kapcsolatok megfigyelése” volt, de továbbra is megmaradt célként a különböző ellenzéki csoportosulások megfigyelése Csehszlovákia, Magyarország és Románia területén.
Az ügynök számára az 1984. évre újabb műveleti feladatokat határoztak meg. Bizalmatlanság keltéssel, hamis információk terjesztésével és hitelrontással ellentétet kellett volna szítania Duray és a magyar kisebbség tagjai között, valamint meg kellett volna zavarnia Duray és a Charta 77 között kibontakozó kapcsolatot. További ügynöki hírszerzési feladatot is kapott a Csehszlovák Szocialista Köztársasággal és a „szocialista tábor” többi országával szemben megvalósítandó tevékenység felderítésére.
Az állambiztonsági szervek végrehajtási terve a „Levéltáros” ügynök munkáját befolyásolási ügynöki tevékenységként jellemzi. Ez azt jelenti, hogy az állambiztonsági hatóságnak olyan titkos munkatársa volt, aki képes volt beépülni a „belső ellenség” soraiba, ott zavart tudott kelteni és a tartótiszt utasításai szerint befolyást tudott gyakorolni arra a közegre, amelyben tevékenykednie kellett. Az 1984. évi műveleti tervben megbízhatónak és sikeresen átvilágítottnak minősítik őt.
Az ügynök és az őt megbízó állambiztonsági hatóság konkrét együttműködését azonban csak részben lehet rekonstruálni. A „Levéltáros” ügynök és a megbízója közötti találkozókról készített feljegyzések, melyeket Danáš őrnagy készített, csak részben, az államvédelmi hatóság területileg illetékes szakfelügyelete elemző osztályának, az 1984-1985 évről készített anyagaiban maradtak meg. Az elemző osztály szűrőként működött. Megkapta az ügynöki jelentések egy példányát, melyeket rendszeresen értékelt statisztikailag ( az ügynöki teljesítmény, az ügynöki és bizalmi hálózat minősége, témája és tárgyköre szempontjából). Az elemzéseket a Nyugat-szlovákiai Területi Kapitányság alá tartozó állambiztonsági helyzetről heti, havi rendszerességgel küldte a prágai központi szakfelügyeletnek. Az ügynöknek az említett két éven kívül gyártott jelentéseiről a pozsonyi és Nyugat-szlovákiai Kerületi Kapitányság által vezetett ügyirati könyvekből értesülhettünk. Ezekből tudtuk meg, hogy az 1970-es évek második felében igen gyakoriak voltak az ügynök és a tartótisztje közötti találkozók és több tízre tehető az általa írt jelentések száma. Arról, hogy Varga Sándor az értékes titkosszolgálati munkatársak közé tartozott, a szállított információk tanúskodnak, melyek nem csak az ügynökaktába kerültek be, hanem rendszeresen eljutottak a titkosszolgálati elemzőhöz is, nem csupán Pozsonyban, hanem Prágába is. Ezekből a jelentésekből tudjuk, hogy Duray, aki az ügynöknek az iránta való lojalitását nem vonta kétségbe, futárként használta őt egy Münchenbe küldendő szöveg kézbesítésére. A „Levéltáros” ügynök által, aki alkalmas volt felmérni Duray Miklós reakcióit, nyert az államvédelmi hatóság betekintést tevékenységébe.
A fennmaradt feljegyzésekből (1984. április 2.) például kiolvashatjuk, hogy az ügynök Durayval történt egyik találkozása során, 1984 márciusában megtudta, hogy a jogvédő bizottságnak a magyar iskolák védelmére szétküldött tiltakozó leveleivel kapcsolatosan milyen információkat szánt a Szabad Európa Rádiónak (a jogvédő bizottság leveleinek többségét az állambiztonsági szervek begyűjtötték – a címzettek önként adták át a leveleket a nyomozószervek Közép- és Kelet-szlovákiai munkatársainak). Hasonló módon szereztek tudomást a Charta 77 aláíróinak tervezett találkozójáról is. Egy másik, 1985 júliusából származó feljegyzés tanúsága szerint információkat szolgáltatott Duray és a Charta 77 képviselői közt történt találkozóról, a cseh chartásokkal való kapcsolatfelvételének nehézségeiről, továbbá Jozef Jablonický szlovák történészhez fűződő „jó kapcsolatairól”. A cseh chartásokkal való kapcsolatfelvételt Duray elsősorban Karlovy Vary-i gyógykezelése során igyekezett megvalósítani, amikor találkozóra utazott hozzájuk Prágába. A „Levéltáros” több jelentése foglalkozott az imént említett tiltakozó levelekkel, melyeket az oktatási törvény tervezetével szemben fogalmazott meg a bizottság. A jelentések egy része pedig a „Duray Bizottság” megalakításáról szólt. Az előkészületben lévő oktatási törvénymódosítással kapcsolatban Duray a „Levéltárost” kérte, szerezze meg számára a tervezetet, hogy még a tárcaközi egyeztetés során reagálhasson rá.
A „Levéltáros” azonban más személyekről is jelentett. Egyik ilyen jelentése, 1985 áprilisából származik, melyben Dr. Duray Zsuzsanna és Dr. Popély Gyula történész között létrejött kapcsolatot dokumentálta. Popély Gyulával a pozsonyi református templomban tartottak titkos találkozót, melyen Durayné férjének helyzetről tájékoztatta őt – egészségügyi állapotáról a vizsgálati fogságban, a nyugati körök reakcióiról a tervezett perrel kapcsolatban és a jogvédő bizottság munkatársaival való kapcsolattartásáról. Az ügynök ezeket az információkat Popély Gyulával történt találkozása alkalmával szerezte meg.
Mit kapott ezért cserébe?
A fennmaradt dokumentumok alapján legalább részben rekonstruálhatóak azok az okok, melyek a „Levéltáros”-nak a titkosszolgálattal való kapcsolatát magyarázzák. Az együttműködés lehetővé tette számára, hogy viszonylag gyakran kiutazhasson külföldre, melyről kollégái az akkori szocialista berendezkedésű Csehszlovákiában még csak nem is álmodhattak. A titkosszolgálat parancsa alapján a vámhatóságok gyakran szemet hunytak az itthon hiánycikknek számító és nem vámkezelt áru fölött. Bónusznak számítottak továbbá azok a pénzösszegek, melyek kifizetése a „rendkívüli kiadások” naplójában 1981-től kezdve dokumentálva van. Például 1982-ben legkevesebb 3000 ezer koronát vett fel, 1986-ban pedig 2000 koronát. Közvetve azonban kideríthető, hogy már 1981 előtt is rendszeres díjazásban részesült. Szomorú paradoxon viszont, hogy Varga Sándor karrierje csúcsát éppen a bársonyos forradalom után a Független Magyar Kezdeményezés (FMK) jóvoltából érte el. Élete legnagyobb sikerét az jelentette, amikor 1989. december 12-étől a rendszerváltozás utáni első szlovák kormány alelnöke lett, abban az időben, amikor Csehszlovákia a kommunista totalitarizmus nehéz évtizedei után a demokrácia útjára lépett.
Forrás: Euro-Domino 2008. 17. sz., Radoslav Ragač: Intelektuál za rázcestím, alebo ako som sledoval M. Duraya
A forrás szkennelt változata:
