Megkezdődött az idei tanév a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetében, Pozsonyban. Az idén 10-szer nyújt lehetőséget azoknak a szlovák ajkú polgároknak, akik valamilyen oknál fogva, vagy valamilyen cél érdekében magyarul szeretnének tanulni, vagy tanultak eddig is.
Sitárová Huszárik Marianna tanárnő elmondása szerint oktatnak kezdőket, középhaladókat és haladókat. Többségük már évek óta minden évben visszatér, hogy tökéletesítse magyar nyelvtudását. Beszélni, írni, olvasni és megérteni a magyar nyelvet. Ez az alapja az oktatásnak. Erre már maga a magyar nyelvet tanuló építhet a továbbiakban, mint ahogy meg is teszik sokan. Az idén soha nem látott érdeklődés van a magyar nyelv iránt.
Kíváncsiságom vezetett a tanulók közé, megkérdezni, hogy a mostani, mondhatni magyarellenes társadalmi hangulatban mi vezérli őket, hogy magyarul tanuljanak. Jelenleg 66 diákja van az intézetnek, de még most, októberben is jönnek jelentkezők. A régiekhez újabbak és újabbak jönnek. 2003-ban két kezdőcsoporttal indult az oktatás. Tavaly már három kezdős csoport látogatta a magyar nyelvórákat. Ha figyelembe vesszük, hogy egy csoportban 24-en vannak, ez már szép eredmény. Jelenleg 32 kezdő tanuló látogatja az oktatást. Esténként, munka után jönnek össze, az utolsó oktatás este fél hétkor kezdődik. A magyarul tanulók közül sokan vásároltak házat Magyarországon, természetes, hogy szeretnék érteni a nyelvet és megértetni magukat a szomszédokkal. Ugyanezzel a céllal jött el például az Éberhardról az önkormányzat egyik képviselőasszonya is, hogy az ott élő magyar polgárok problémáit tökéletesen értse és megértesse velük magát. Ezért ül esténként, munka után az iskolapadba. Sokan családi okokra hivatkoznak, férj, barát, nagyszülők kedvéért tanulnak magyarul. Viszont akad olyan diák is, aki szereti Magyarországot, szeret oda utazni, szeretné megismerni történelmét, kultúráját, bár még csak töri a nyelvet, de bevallása szerint addig nem hagyja abba, amíg legalább nagyon jól nem beszéli majd nyelvünket.
Az oktatók szerint a közösség kitűnőre vizsgázik, testvéri közösséggé kovácsolódtak, a kommunikációhoz a tegeződés egyszerű formáját választották, a politikai súrlódások nem gátló tényezők, ilyen okból még senki sem hagyta abba a nyelv tanulását. Egyben azonban mindannyian egyetértenek, s kérdésemre is azt a választ kaptam, hogy a magyar nyelv rendkívül nehéz nyelv. Ennek ellenére energiával feltöltődve távoznak esténként az órákról.
Felvidék Ma, H.K.
