Megjelent a Magyar Koalíció Párta közlönyének ez évi első száma. A címlapon Berényi József elnökhelyettes és Bárdos Gyula frakcióvezető interjújával, illetve írásával. A következőkben az előbbit közöljük. (A Hírvivő megjelenik a Szabad Újság holnapi számában is)
Új év – új remények, új feladatok, szokás mondani. Ön szerint milyen év vár a szlovákiai magyarságra, illetve a Magyar Koalíció Pártjára 2009-ben?
– Úgy látom, három nagy kihívás vár ránk ebben az esztendőben. Az egyik a választásokkal kapcsolatos, többször is elhangzott már, hogy Szlovákiában az idei esztendő választási szuperév lesz, nem kizárt, hogy a polgároknak ötször kell majd az urnákhoz járulniuk, hiszen csak az európai parlamenti választás egyfordulós, az államfő és a megyei elnökök személyéről vélhetően csak a második forduló dönt majd. A második nagy kihívás talán ebből adódik: a szlovák-magyar viszony sem hazai, sem nemzetközi vonatkozásban nem nevezhető felhőtlennek, s bár én nagyon pozitívan értékelem, hogy elkezdődött a párbeszéd a parlamenti bizottságok, illetve a legmagasabb közjogi méltóságok között, félő, hogy a választások kapcsán újra kiéleződik a helyzet. Az MKP számára tehát az a nagy feladat, hogy szorgalmazza a párbeszéd folytatását, sőt, elérje, hogy azok tartalmasak, eredményközpontúak legyenek. És azt is el kell érnünk, hogy megváltozzon a szlovák fél magatartása, konstruktívabb legyen, hiszen láthattuk, az eddigi megbeszélések során a magyar kezdeményezések, javaslatok elutasításában merült ki a szlovák politikusok aktivitása. A harmadik, de távolról sem az utolsó nagy feladat számunkra az, hogy csökkentsük a gazdasági válság hatásait Dél-Szlovákiában és javaslatokat tegyünk különböző válságkezelő megoldásokra.
Az emberek szempontjából nyilván ez utóbbi a legfontosabb, a párt számára viszont ez a legnehezebb, az ellenzéki szerepkör nem ad nagy mozgásteret.
– Ez tény, viszont az MKP nemcsak a húsz parlamenti képviselőből áll, a pártnak nagyon sok polgármestere, helyi és megyei képviselője van, és sok olyan vállalkozó is, akik lokálpatrióták, s nemcsak saját javukat nézik, hanem közösségben is gondolkodnak és szimpatizálnak velünk. Rengeteg találkozón, megbeszélésen vettem részt az utóbbi hetekben, a parlamenti szünetnek köszönhetően volt időm rá. Jelenleg még nehéz meghatározni a teendőket, szinte minden szakembertől azt hallottam, ki kell várni, milyen hatásai lesznek a válságnak, de mindenütt azt is tapasztaltam, hogy vannak elképzelések, több koncepció is, s a helyzet alakulásától függően készek cselekedni ezek az emberek. Nekünk pedig, központi szintről, koordinálni és segíteni kell ezeket a kezdeményezéseket, illetve, ha szükséges, a parlamentben kezdeményezni bizonyos intézkedéseket.
A választásokkal kapcsolatban megfogalmazódnak olyan vélemények, hogy különbséget kell tenni közöttük, mert nem mind azonos fajsúlyú, nem mind egyformán fontos. Ön szerint is lehet valamilyen sorrendiséget meghatározni?
– Minden politikus azt mondja választóinak, hogy minden voksolás fontos, én sem tudok mást tenni, mert meggyőződésem szerint nem lehet fontossági sorrendet felállítani. Gondolkodjunk együtt — javaslom az olvasóknak. Ivan Gašparovič 2006-ban igen sokat tett azért, hogy az MKP ne legyen az új kormány tagja, s tudjuk, mennyire közel áll hozzá a jelenlegi kormánykoalíció. A társadalmi közhangulathoz – benne a szlovák-magyar kapcsolatokhoz is – ennek függvényében járul hozzá. Őszintén mondom tehát, hogy amennyiben a szlovákiai magyarok azt szeretnék, hogy ez a társadalmi közhangulat javuljon, s nyugodtabb légkörben végezhessünk önépítő munkát, akkor az urnákhoz járulnak, hogy Iveta Radičová legyen az ország új „első embere”. Az európai parlamenti választások során az eddigi 14 helyett csak 13 képviselőt választhat az ország, valaki tehát elveszt minimum egy helyet az eddigi képviseletéből, jó lenne, ha ez nem a szlovákiai magyar közösség lenne. Tudatosítani kell, hogy amennyiben kisebbségi jogaink tekintetében hazai körökben nem tudunk előbbre jutni, utolsó mentsvárunk Európa, azaz az európai intézmények, de igazán hatékonyak csak akkor lehetünk, ha erős EP-képviseletünk is lesz. Sajnálatos módon a kerületi önkormányzatokról még mindig viszonylag keveset tudnak az emberek, pedig öt megyében vagyunk érdekeltek, s a döntéshozói és fiskális decentralizációnak köszönhetően sok minden éppen ezen a szinten dől el. Én konkrétan a Nagyszombati kerületet tudom felhozni példának, ahol tavaly hatalmas beruházással a közutakat újítottuk fel, s az MKP képviselőinek köszönhető, hogy a munkálatok a Galántai és a Dunaszerdahelyi járást sem kerülték meg, de rengeteg támogatást kaptak az iskolák, a kulturális rendezvények is. Meggyőződésem, hogy ha nem vagyunk ott a döntéshozatalnál, ezek a pénzek a kerület északi részében maradtak volna.
Vagyis: minden választás fontos lesz. (K.A.)
