Rózsahegy / Ružomberok/Rosenberg
Vág völgye és Árva
A Felső-Vág vidékének legforgalmasabb és legnagyobb városa, teraszosan épült 480–496 m magasságban, a Liptói-medence nyugati sarkában. A XIX. század végétől iparvárosnak számít (főleg papír- és cellulózgyára ismert). Szász telepes bányászok alapították a XIII. század elején (első írásos említése 1233-ból maradt ránk); főként vasat, ezüstöt és ólmot bányásztak. Városi kiváltságokat 1318-ban kapott, 1390-ben a likavai várbirtokhoz csatolták. Mivel az idők folyamán sok elemi csapás pusztította, nem sok műemléke maradt; peremén nagyméretű, modern lakótelepek emelkednek. Rózsahegy híres szülötte dr. Dušan Makoviczky (1866–1921), aki önként ment ki Jasznaja Poljanába Lev Tolsztoj orvosának, valamint Štefan Hýroš (1813–1888) történetíró, akinek nevét ma a város főtere viseli. A téren álló Szt. András-plébániatemplom gótikus stílusban épült, a XIV. században több ízben is átalakították, de szárnyas oltára megmaradt. A piaristák egykori temploma és kolostora a XIX. század elején empire stílusban épült, a Városi Hivatal épülete már XX. századi neobarokk. A Liptói Múzeum (Hýroš tér 10.) a tájegység régészeti, történelmi, bányászati és néprajzi értékeinek tárháza. Ľudovít Fulla Képtára (Májekova 1/1594) a Rózsahegyen 1902-ben született nemzeti művész remekeinek muzeális gyűjteménye. Modern épülete Szlovákiában az első olyan épület, melyet kifejezetten képtárnak terveztek és építettek; 1969-ben nyitották meg. A Vág és a Revuca összefolyásánál álló Zsófia-kastély gótikus eredetű vízivár, melyet vendéglátó háznak építtettek a likavai várurak. Rózsahegy északi irányban már összeépült Likavka faluval, mely fölött 637 m magasságban Likava várának romjai láthatók. Likava 1180 táján már erős királyi vár volt. Az Anjouk a Dancsoknak adományozták, később elfoglalták a husziták, ültek benne Komorowsky Péter legényei, volt Corvin Jánosé, Zápolyaié, a Thurzóké, Illésházyaké, Esterházyaké. Fénykorát 1650 körül, a Thökölyek alatt élte. A kuruc háborúkban vált rommá.
Közigazgatásilag Rózsahegyhez tartozik az UNESCO világörökségének részét képező sajátos szlovák hegyi falu, a ma már csak mintegy 30 lakosú Vlkolínec is, mely – értékes népi építészetének köszönhetően – teljes egészében műemléki védelem alatt áll. 1886-ban épült 15. számú házában a tipikus vlkolíneci parasztház berendezésével is megismerkedhetnek az érdeklődök. A falu fa harangtornya 1770-ből származik.
