„Mi a szlovák népet … mindenkor testvérünknek tekintettük és fogjuk tekinteni a jövőben is. Az ezeréves sorsközösség az Úristen műve volt, és ezt a sorsközösséget emberi erő szét nem bonthatja.” – hirdette a két világháború közötti szlovák parlament egyetlen magyar képviselője, Esterházy János.
Nem tudunk jobb útravalót, tanácsot adni a két kormányfőnek, Robert Ficonak és Bajnai Gordonnak a mai miniszterelnök találkozó előtt.
A két kormányfőnek igencsak van mit megvitatnia, a két ország kapcsolatáról, és leginkább a két nép közti együttélésről. Szintén Esterházy János mondta, az I. bécsi döntés után, a kassai bevonuláskor: „Mi, Szlovákiában maradt magyarok ígérjük, hogy kezet adunk a szlovák testvéreinknek. Az anyaországban lévő magyaroktól pedig azt kérem, hogy az odacsatolt szlovákok nemzeti érzéseit tartsák a legmélyebb tiszteletben, engedjék meg, hogy ugyanúgy élhessenek ott, mint ahogy azt mi magunknak Szlovákiában követeljük.”
És még egy jó tanács, mártír politikusunktól: „Sem gyűlölettel, sem erőszakkal nem lehet a nemzetiségi kérdést megoldani. Intő példa erre elsősorban Csehszlovákia. Ha azt akarjuk, hogy más nemzetek megbecsüljenek bennünket, akkor mi is becsüljük meg őket, még akkor is, ha számszerűleg kisebbek. Minden nemzetnek vannak hibái és erényei. Ha a magyarság meg akarja tartani szerepét Közép-Európában, akkor olyan légkört kell itt teremtenie, amely kizárja a gyűlöletet, féltékenységet, és biztosítja a különböző nemzetek között a békés együttélést. Ez felel meg az ezeréves magyar tradíciónak is.”
Felvidék Ma, ncs
