A salgótarjáni polgármester levele a szlovák miniszterelnöknek

Szeretném felhívni a figyelmét néhány dologra, mert úgy látom, történelemismeret tekintetében súlyos hiányosságai vannak. Ez persze érthető, nem csoda, hogy az önök – nem túl terjedelmes – nemzeti történelemkönyvéből kimaradt néhány vitathatatlan tény. Ám nekünk, magyaroknak – Magyarország ezer éves történelme okán és jogán – nem lehet szelektív a memóriánk.
Ön – egy mindössze 16 éves államisággal bíró ország vezetőjeként – valószínűleg elképzelni sem tudja, micsoda felelősséget ruház ránk az a tény, hogy a mi őseink 1000 éve alapítottak hazát itt, a Kárpát-medencében. S ezt az ezer esztendőt tisztán, felelősséggel kell megőrizzük emlékezetünkben, legyen szó annak legdicsőségesebb, vagy kevésbé diadalmas fejezeteiről. Erre tanítanak bennünket nagy királyaink is. Emlékeztetem Önt, hogy már Szent István királyunk is arra intette korának gondolkodóit, hogy be kell fogadni az idegeneket, mert az ő kulturális, nyelvi sokszínűségük gazdagítja magát a befogadó nemzetet is. Így fogadtunk be mi magyarok magunk közé számtalan népet, s így forrt egybe a sorsunk évszázadokra. Tudja, ezért van az, hogy én magam nem tekintem – a mai értelemben vett – kisebbségnek a trianoni határokon kívül rekedt szlovákiai magyarságot, mert annak minden egyes tagja ezer éves államiságunk szimbóluma. Még akkor is így van ez, ha a nagyhatalmak igazságtalan osztozkodása révén létrejött, a tőlünk elvett területekkel megnövelt, új országok számára kínos ez a szembenézés.
Pedig végre itt volna az ideje. Ne féljen, nem határrevíziót akarunk, s nem kérjük vissza Önöktől saját, igen nagy becsben tartott nemzeti szimbólumainkat, a hármas halmot és a kettős keresztet sem, csupán azt szeretnénk elérni, ne Önökben keltsen sérelmet mindaz, amit velünk szemben elkövettek! Inkább legyenek büszkék közös történelmünkre és ne – kisebbségi komplexusból táplálkozó – gyűlöletet érezzenek Magyarország és a szlovákiai magyarság iránt. Higgye el, nekünk is fáj, hogy éppen két éve Önök újra megszavazták a súlyosan magyarellenes Benes-dekrétumok sérthetetlenségét, ami több mint szégyen, mégsem jutna eszünkbe ezért a Magyarországon élő szlovák kisebbségen bosszút állni! Mert Szent István óta a békés együttélésre törekszünk.
Persze a békesség keresése nem lehet egyenértékű a balgasággal. Én sem kérek Öntől lehetetlent – például hogy mondjon egy szlovák királyt -, ezért kérem, Ön se várja el tőlem, és ne várja el a magyar nemzettől, hogy szó nélkül hagyjuk azt a súlyosan kirekesztő, magyarellenes nyelvtörvényt, ami az Ön és kormánya nevéhez fűződik. Nem is beszélve Sólyom László köztársasági elnök kitiltásáról. Tudja, nem elég ám az Unióhoz tartozni, európai módon kell gondolkodni és viselkedni! Salgótarjánban és Nógrád megyében a nemzetiségek évszázadokon keresztül mindig azt keresték, mi az, ami összeköt bennünket, és sohasem azt, ami szétválaszt. Számtalan példát tudnék hozni Önnek arról, hogyan élünk itt, Salgótarjánban szlovákok és magyarok a legnagyobb békében.
Iskoláinkban ugyanolyan jogai vannak a Szlovákiából érkező tanulóknak, mint magyarországi gyermekeinknek; vegyes házasságok köttettek régen és köttetnek ma is, gazdasági szimbiózisban élünk, egymáshoz járunk vásárolni, közös kulturális programokat szervezünk, s elmondhatom: Fülek városával kiemelkedően jó viszonyt ápolunk. Velük együtt, a történelmi Nógrád megye településeinek társulásával készítettük elő a Novohrad-Nógrád Geopark projektet, amelynek sikere esetén első közép-európai pályázóként csatlakozhatnánk az Unesco globális geopark-hálózatához. De említhetem a Somoskői vár történetét is, ahová mi magyarok az uniós csatlakozásig csak útlevéllel kirándulhattunk. Mégis békésen, elfogadóan tudtunk osztozni rajta szlovák partnerünkkel. Nem lázadtunk, nem pöröltünk, és nem nyilvánítottunk egyetlen szlovák politikust sem nem kívánatos személynek Magyarországon.
Fico úr! Végezetül nyomatékosan arra kérem, ne akarja megismételni a huszadik századi történelem legszégyenteljesebb fejezeteit, amikor a nagypolitika – saját, kisszerű érdekeitől vezérelve – belerondítva a mindennapi életbe, tönkre akarta tenni az emberek közötti békességet, s embert ember ellen fordított! Hagyja, hogy továbbra is egyetértésben élhessünk egymás mellett! Mostanság, amikor a világ minden igazságtalanságról csak politikailag korrekt módon becsomagolva lehet beszélni, ezek az őszinte sorok sokaknak nem tetszenek majd. Az Önhöz hasonlóak ilyenkor szélsőségesezni, nacionalistázni szoktak minket, magyarokat, s valószínűleg a híres szlovák érzékenységről is papolni fognak. (Persze a magyarok érzékenységével jó ideje nem foglalkozik senki.)
De hiába minden elterelő hadművelet, a tény akkor is tény marad: a szlovákiai magyarok otthon vannak a Felvidéken, és nem használhatja fel őket egyetlen politikai kalandor sem azért, hogy szavazatokat szerezzen, és közben saját kétes ügyleteiről is elterelje a figyelmet!