Újabb kanna olaj az izzásban levő szlovák–magyar államközi viszonyokra. Mire nagy nehezen Magyarország felerőlteti diplomáciájára a templomba járó mosolyt, Ficóék ismét bemeszelnek egy hatalmasat.
Ezúttal a magyar állampolgárság odaítélésének megkönnyítése miatt verte ki a biztosítékot a szlovák politikai elit, pontosabban a pozsonyi törvényhozás külügyi bizottságának elnöke. Mondván, nem egyszerűsítheti le Magyarország állampolgárságának odaítélését a határon túli magyarok számára, mert az bizony a Szlovákiában élő magyarokat is érinti. És ha valami érinti a szlovák állampolgárok életét, arról bizony értesíteni kell Szlovákiát, előzetesen egyeztetni, tárgyalni, alkudozni, hatástanulmányozni…, vélik a szlovák politikacsinálók. A szlovákiai magyarok számára jogokkal és kötelezettségekkel jár, ha magyar állampolgársághoz jutnak, ez pedig érzékenyen érinti Szlovákiát, mondta Juráj Horváth, a szlovák parlament külügyi bizottságának elnöke.
Szlovákia, ha kötekedni akar Magyarországgal, akkor kötekedni is fog. Függetlenül attól, hogy kettős állampolgárságról, nyelvtörvényről, úti célját nem teljesítő magyar köztársasági elnökről, vagy bármi másról van szó. Szlovákia most éppen ráér fikázni Magyarországot, és úgy tűnik, ki is használ erre minden adódó alkalmat. Robert Ficónak, kormányának és a magyarbarátsággal nem vádolható parlamenti többségnek kellemes kikapcsolódást és akár függőséghez is vezető pótcselekvést jelent szívatni a magyarokat. Persze a lóvátevés ezúttal is kétszereplős, kell ehhez egy harmatgyenge külpolitikával rendelkező Magyarország, és kész. (Utóbbi kijelentésemért sok ismerősöm lehord majd a sárga földig, többségük szerint ugyanis Magyarország külpolitikája nem harmatgyenge, hanem egyszerűen nincs.)
Tegyük hozzá, az a tény, hogy a szlovákok most éppen a kettős állampolgárság dolgába ütötték bele az orrukat, nem a legszerencsésebb lépés. Verítékszagú próbálkozás 2010 előestéjén, az Európai Unióban. Ha Etiópia kiveri a biztosítékot Szomália kettős állampolgársági kezdeményezésére, üsse kavics, valahogy nem kavar fel annyira, mint az, hogy egy EU-tagállam a szomszéd tagállam asztalára csap, és belevartyog annak állampolgársági jogszabályaiba.
Az államnyelvtörvény miatt kitört diplomáciai mosolyszünet idején egy németországi Szlovákia-szakértő abban látta a konfliktus egyik gyökerét, hogy Szlovákia közösségi-jogi singgel mérve nagyon fiatal nemzetállam. Nem csoda tehát, hogy a nemzeti identitás görcsösen védi az államiságot, minden vélt vagy valós, de leginkább vélt támadás ellen. Szlovákia mintha most döbbenne rá, hogy a nemzetek határai nem azonosak az államhatárokkal. Mintha név szerint leltárba venné állampolgárait, és havonta vizsgáztatná le őket a szlovák állam iránti hűségből. Ha ezt az egész kirohanást az utópiairodalom valamelyik jeles művéből kottázták volna le a szlovák politikusok, nem sikerült volna ilyen jól. Az esemény utópisztikus felhangját az adja meg, hogy 2009-et írunk, és az Európai Unió határain belül vagyunk, mely Európai Unió közelebbről gyökeresen megváltoztatja működésének alapdokumentumait. Nagyobb lesz az uniós önállóság, kisebb a nemzeti belevartyogás. Szólni kéne, teljes tisztelet a szlovák államhatároknak, de 2009 és Európai Unió van.
Felvidék Ma, Honline.ro – Orbán Ferenc
