Azokról a szavazatokról szeretnék szólni, amelyek a múlt szombati megyei választásokon elvesztek a magyar közösség számára. Különösen kellemetlenül érint, mert a szülőföldem e miatt megyei képviselet nélkül maradt. Bosszantó. Heves vitám van miatta még a párommal is, nem beszélve a rokonságról, amelyet a Híd hidászai szétziláltak.
Legszívesebben egy cifrát mondanék arról, hogy mit és kit kötnek ezek össze. Merthogy a mi otthonunkban szétverték a családi békességet, az egy biztos! Ezért próbálok szólni, hátha mások is tanulnak belőle. Meg, talán a rokonságom is elolvashatja majd a sajtóban.
Szeretnék higgadtan írni arról, ami a lelkemet nyomja, miután láttam a statisztikai hivatal honlapján megjelent választási eredmények tömérdek szavazatát, amelyet a „mieinkre” adtak, és hiába. Ki a hibás ezért?
Néhány közösséget meg tudok jelölni, és néven szeretném nevezni őket, mert ha az itt dolgozó emberek a gerincesek fajához tartoznak, akkor a választások óta ugyancsak fájhat a derekuk. Ideje volna felkeresni az „ortopédusukat”. Az egyik közösség, aki az elveszett, vagy a híd (Híd) alá dobott szavazatokért ludas nem más, mint „egyetlen” napilapunk és „penna-hajderei”. A választások előtt, pennájukból csak úgy ömlött a Híd dicsérete és az MKP ellen uszító „objektív” írások. Különösen a jegyzetíróik jeleskedtek az agykavarásban. Csak gratulálni tudok a kisebbség többségének, hogy átlátott a szitán, és tudták, hogy „etetni” akarják őket. Sajnos a kisebbség kisebbik része, pontosan 29, 78 százaléka – és nem majdnem egyharmada (33, 33 százaléka), mint a hétfői napilap írta, újra csúsztatva – bedőlt az „együttműködés” bajnokainak. Nem csodálkoznék, ha az MKP vezetősége ezek után dobná a lapot, ahová való, a szemétkosárba.
Én magam is hajlandó vagyok pénzt áldozni azért, hogy a Szabad Újság ismét napilap legyen.
Várom a hozzám csatlakozókat!
A másik Médium feltűnése váratlanul ért. Egy héttel a választások előtt döbbentem le, amikor a magyarországi Duna Televízió a Híd rimaszombati kampányáról hozott tudósítást és ott Simon úr bölcs gondolatát hallottam arról, hogy a szlovákokkal való együttműködés eredményeként jött létre a komáromi Sellye János Egyetem. Ami igaz. Csak milyen szlovák urak együttműködésével és milyen kemény magyar-egység árán? Az kimaradt a tudósításból. Várom a tévé előtt, hogy az objektivitás fenntartása érdekében következik majd a másik riport, az MKP kelet-szlovákiai kampányáról. De semmi. A bemondó Erdélyről kezd el riportot felkonferálni. Csak ültem, mint a moziban, ledöbbenten a látottaktól. És én még készültem, hogy támogatom a Duna Tévének a mindenkori magyar kormányhoz címzett levelét, csak úgy, egy felvidéki egyszerű, de lelkes Duna tévé nézőként. Ne csak hírességek tegyék ezt, a gyalog magyar is magyar ember. Néha – Petőfivel szabadon – a közkatona is lehet nagyobb a hadvezérnél. Nem csodálkoznék ezek után, ha Duray, vagy a többiek visszavonnák már jegyzett támogató aláírásukat. Mert a Felvidék ekkora „támogatásra” a Duna Televízió részéről nem számított. Ez úgy esett nekem, mint az ablakosnak a hannyattesés! Üvegcserepek vágtak a lelkemben, rengeteg sebből vérezve. Gondolom, nem csak rajtam estek fájó sebek tőle. Istenem, hát mindenki a közösségünk ellen „Hidászkodik”?
A legmegtévesztőbb, szinte a titkosszolgálatra jellemző agykavarást a közvélemény-kutató intézetek hajtották végre ellenünk. A Híd megalakulása óta gyanús ügyletek zajlanak a magyar közösség körül, amelyet nem lehet nem észrevenni. Még az olyan embereknek is, akiknek a négy általánossal is gondjuk volt. Ezen veszekedtünk legtöbbet a nejemmel, meg a rokonsággal. Egy része a családnak, sajnos, elhitte a baromságaikat. Nem vigasztal, hogy nekem lett igazam. Mert ott a sok elveszett szavazat, amely durván számolva is 20 megyei képviselőhelyet jelentett volna, ha annyian nem dőlnek be a Hídról közölt preferencia-hazugságoknak.
Megdöbbentő, milyen agyafúrt átverés folyt, és sajnos, folyik ellenünk. Itt kérdem, kinek van erre pénze? Mert biztos nem volt olcsó mulatság. Hál’ Istennek, a tömérdek óriásplakátra és közvélemény-kutatásra fordított pénzhez mérten, aránylag kis eredménnyel.
Politikus urak, akik a parlamentben ülnek, kérem, kérdezzék meg helyettem is a titkosszolgálatot felügyelő bizottságban, – de tételesen -, a belügyesek mire költenek a tevékenységükre kiszabott pénzből. Mint állampolgárnak, jogom van tudni, hogy az adómmal hogyan sáfárkodnak? Mert a gyanúm az, hogy adócentjeimet éppen ellenem fordítják.
A tisztesség és a demokrácia nevében kérem, nézzenek ezeknek, az embereknek a körmére!
Bár egyszer úgyis minden kiderül, még a Hídról is, hogy honnan kapta azt a sok pénzt, amit most a Most-Híd a reklámokra költött?
Bárány Béla, Kassa
Felvidék Ma
