Három napja már a nyelvtörvény végrehajtási rendeletének tervezetét tanulmányozom. Csak vasidegzetű embereknek ajánlom. Nemcsak azért, mert féloldalas mondatok értelmezésén kell az embernek magát keresztülrágni, hanem azért is, mert még a mondat elején abban reménykedek, hogy találok benne valamit a jogaimról is, de a végén kiderül, hogy csak újabb kötelességet róttak a nyakamba!
És mindezt a befizetett adóm ellenértékeként.
Ha lehet azt mondani, a törvény talán még szolidabbnak tűnt, mint a végrehajtási rendelet, mert nem mondta ki ennyire egyértelműen, hogy én Szlovákia diszkriminált állampolgára vagyok!
Beleszól mindenbe, ami az életemet az államhatalommal való érintkezésben meghatározza, és úton útfélen megaláz. A legmegdöbbentőbb, hogy visszamenőleges hatással bír, vagyis nagyjaink emlékére emelt szobrainkat, emlékműveinket, emléktábláinkat is újravésetteti velünk. Mindent, ami 1996. január elseje óta emeltetett, ki kell egészíteni szlovák felirattal is. Az állami támogatás mellett dolgozó intézményeink által emelt emlékek újravésését a Kulturális Minisztérium 95 százalékban támogatja, a magánszemélyek és intézmények emléktábláinak újravésési költségét mindenkinek magának kell állnia.
Számomra ezek a végrehajtási rendeletek elfogadhatatlanok. Tiltakozom az ellen, hogy az állam az adóm fejében megaláz, és másodrendű állampolgárrá alacsonyít. A verejtékemmel szerzett pénzemért a nekem nyújtott szolgáltatásokat úgy kapom vissza, hogy csak nagylelkűségre számíthatok az orvosnál, a hivatalokban, a rendőrségen a tűzoltóknál, a kéményseprőnél stb., stb. Beszélhetnek velem az anyanyelvemen, de nem kötelesek. A munkaadó ugyan nem különböztethet meg a nemzetiségi hovatartozásom miatt, de kérheti a nyelvvizsga bizonylatát, vizsgáztathat, ellenőrizheti, mennyire beszélem az államnyelvet, és elutasíthat. Vagyis diszkriminálhat. Hol itt az igazság, kérdem én? Európa, civilizált világ, mi ez, ha nem nemzeti megkülönböztetés?
A nagyapámat, az apámat soha nem kérdezték meg, amikor a nagyhatalmak jóváhagyásával határvonalat húztak közénk és az anyaország közé, hogy hol akarnak élni? Akkor azt ígérték egyenlő bánásmódban, egyenlő jogokkal fognak bírni. Mára mindezt már elfelejtették? Felháborít, hogy meg akarják gyalázni azoknak a sírjait, akiknek az utódait a Beneš-dekrétumok alapján kitoloncolták Szlovákia területéről és nincs aki, megvédje a temetőkben porladó csontjaikat a gyalázattól. Sárga cédula díszeleg síremlékeiken, hogy ez is a holokaustra emlékeztessen. Most a magyarok és németek porladó csontjainak és szellemének égő áldozatára kerül sor?
Civilizált világ, kérlek, állítsd meg a szlovák nacionalista kormány gyalázatát. Állítsd meg, mert a tűzzel játszik, elvakult nacionalizmusa – a szerbekhez hasonlóan – ismét lángba boríthatja Európát.
Bodnár Péter
