27
Nem lepte meg az ország polgárait Ivan Gašparovič szlovák köztársasági elnök újévi beszéde. Az államfő hűen önmagához, újra szinte az élet minden területét érintette, helyenként pedig úgy beszélt, mintha az ország kormányának feje is lenne. Felejthető üzenetet intézett a néphez.
Visszatekintésében említette a pénzügyi és gazdasági válságot, s kiemelte, hogy a rossz feltételek ellenére a kormány előre lépett az autópályák építése, az energetikai önellátás biztosítása terén és sikerrel vezette be az eurót. Hangsúlyozta azt is, hogy a várakozások ellenére Szlovákia polgárainak nem kellett még szembesülniük a legrosszabbal. „Piacgazdaságban élünk – fogalmazott az elnök –, de jelentős a munkanélküliek mértéke. Merész szociálpolitikánk van, de nem kevés a hajléktalan. Sokat költünk az oktatásügyre és egészségügyre, a műveltségi színvonallal és a lakosság egészségi állapotával még sem lehetünk elégedettek.” Nem lehet mindent pénzzel, anyagiakban mérni, szükség van kölcsönös segítségre, szolidaritásra, nagyvonalúságra. Az állam és a polgár között is, mondta Gašparovič, ám hogy mire gondolt konkrétan, azt nem fejtette ki. Csupán leszögezte: a szolidaritással mindenki nyer, az is, aki kap, és az is, aki ad. Az emberi kapcsolatok fontosságára hívta fel a figyelmet, mivel szerinte az elmúlt két évtizedben ezek szenvedték a legnagyobb veszteséget. Erről az anyagi gazdagság hajszolása tehet, mondta. „A pénz lett korunk legnagyobb értéke, minden és mindenki ura. Napjainkban megaláz, idegen érdekek szolgájává tesz bennünket. Ennek legfőbb bizonyítéka a gazdasági válság” – jelentette ki, hozzátéve, hogy ebből a helyzetből csak az erkölcsi megújulás vezetheti ki civilizációnkat. „Mindenki tudja, mi a jó és mi a rossz. Vissza kell hát térnünk az emberiség alapvető erkölcsi értékeihez” – fogalmazott. A munkát szerinte a családi körben kell kezdeni azzal, hogy nem az anyagiakat kell hajszolni, hanem időt kell szakítani a beszélgetésekre, a meseolvasásra, a jövő nemzedékének nevelésére, a régi szokások és hagyományok átörökítésére. Újra megismételte hitvallását, hogy nemzetben gondolkodik és szociálisan érez. A nemzeti gondolkodást komoly értéknek tartja, ezért a szlovák népnek ismernie kell eredetét és történelmét. Európában, ahol fontos eredmény a Lisszaboni Szerződés elfogadása, erre nagy szükség van. Azért, hogy a szlovákság „öntudatosabb, elszántabb és céltudatosabb legyen”.
Az elmúlt év fontosabb eseményeit alig érintette beszédében az államfő. Megköszönte a bizalmat, amit újraválasztásával kapott az állampolgároktól, felületesen kifogásolta, hogy az önkormányzati rendszer még mindig idegen a lakosságnak, és a hogy politikai rendszer még mindig inkább a pártoknak felel meg, nem az állampolgároknak, de arról nem beszélt, szerinte milyen lenne a polgárok álmait megvalósító ország. A gazdasági válságért a világot hibáztatta, több támogatást kért a hazai vállalkozásoknak, de ebben ki is merült minden útmutatása. Az elnöki beszéd úgy szólt mindenkihez, hogy lényegében senkinek semmit nem mondott. A „rázós témákat” elhallgatta, a közhelyes utalgatásokkal pedig nem ébresztett gondolatokat, nem vázolt fel irányokat a parlamenti választások előtt álló ország polgárai számára.
Felvidék Ma, gy
