Érdeklődéssel olvastam a kibontakozó vitát a svédországi magyar oktatás helyzetéről.
Balassa Zoltán első írására adott válaszok arra engedtek következtetni, hogy valóban igaz, nem találni öt magyar szülőt sem, aki összefogna. Nem Tóth Károly Antal durva kirohanásoktól sem mentes reakciója győzött meg, hanem Stuber György írása nyújtott választ néhány fontos kérdésre. Érthetetlen számomra, hogy a svédországi szervezetek honlapjai ezzel a jelentős témával nem foglalkoznak és nincs egy értékelhető statisztikai kimutatás ezzel kapcsolatosan.
Mivel szeretek tisztán látni, azt gondoltam, valaki a számok tükrében láttatja majd az ottani helyzetet. Számomra egyetlen lehetséges válasz az, ha valaki megírja: hány magyar él Svédországban, hányan származnak Erdélyből. A nagyobb városokban mennyien laknak, hány iskoláskorú gyermek él velük, és ezek közül hányan járnak magyar iskolába, illetve olyan iskolába, ahol anyanyelvüket is tanulják. Nem kéthetente, vagy hétvégeken működő magyar iskolákra gondolok. Habár jobb hiján ezek is fontosak, és a róluk szóló adatok is érdekesek lehetnek. Ugyanis Kassán és Pozsonyban is sokszor több kilométer távolságra van csak magyar iskola, sőt a munkahely gyakran ellenkező irányban van, és mégis magyar iskolába járatják sokan a gyerekeiket. Nem is beszélve a szórványban élőkről, akik vállalva a távolsággal járó anyagi és más megterhelést, több száz kilométerre lévő középiskolába íratják gyermekeiket, csak hogy magyarul tanulhassanak
Ha a fent vázolt formában reális választ kapok, azt elfogadom,de addig nincs miről vitázni, mert az, amit főleg a második válaszban olvastam, csak ködösítés, legfeljebb azt árulja el, hogy az illetőnek elevenébe vágtak. Vagyis fontos, akut gondról van szó, amelyet orvosolni kellene. Egyelőre sajnálattal gondolok az egykor példaértékű svédországi iskolarendszerre, amely a jelek szerint mára már a Közép-Európában szokásos szintre süllyedt.Remélem, majd olvashatok megnyugtató megoldásról is. Erre várok!
Csala Kornélia, Felvidék Ma
