Egyre sűrűbben mutatkoznak meg környezetvédelmi gondjaink a mindennapjainkban, s bár nehézkesen szánja rá magát a világ, hogy konkrét lépéseket tegyen az éghajlatváltozás kedvezőtlen alakulása ellen, léteznek olyan trendek és technológiák, amelyek komoly haladást jelenthetnének a fenntartható fejlődés felé, mert úgy teljesítenék az emberi szükségleteket, hogy az utódainktól kölcsön kapott Földet élhetőként adhatnánk vissza nekik.
Az építőipari ágazat az Európai Unión belül az egyik legnagyobb energiafogyasztó (40 %), és az egyik legnagyobb CO2-kibocsátó is. Az Európai Unió nem véletlenül törekszik az épületek energiafogyasztásának csökkentésére, s több lépésben már szabályozta is az alapvető kívánalmakat, amelyekhez minden tagállam köteles hozzáigazítani saját belső szabványait. Az építőipari ágazat azonban még így is jelentős mennyiségű kihasználhatatlan potenciállal rendelkezik. Ezek kiaknázása esetén az EU-ban a végfelhasználási energiafogyasztás 2020-ra 11 %-kal csökkenhetne, párhuzamosan javulhatnának az energiaszükségleti mutatók, kisebb lehetne az importfüggőség és az éghajlatra gyakorolt negatív hatás is.
Az épületek alapvetően lakóik kívánalmai, szükségletei alapján épülnek. Tervezésükben, kivitelezésükben azonban nagyon fontos szerepet játszanak az energiahatékonyságra és az éghajlati változások csökkentésére vonatkozó célkitűzések is. Igaz, ezeket a szempontokat sokan még figyelmen kívül hagyják, pedig mind az új, mind a meglévő épületek fűtésénél, hőellátásánál, hűtésénél, szellőztetésénél és világításánál sok energiát tudnának megtakarítani. Az optimális megoldást az ún. passzív házak jelenthetnék.
Passzív házat építeni annyi, mint környezettudatosan élni. Környezetbarát építőanyagok segítségével alacsony energiaigényű házak keletkeznek, a megújuló energiaforrások felhasználásával pedig csökken a szennyezőanyag-kibocsátásuk is. Passzív háznak nevezzük azon épületeket, melyek az átlagos energiafogyasztásnak csupán a 20 %-át igénylik. A körülbelüli 10 %-kal nagyobb építési költség egy-két év alatt megtérül a 80 %-kal alacsonyabb üzemeltetési költség következtében. Nem utolsó szempont az sem, hogy a passzív házak, köszönhetően az energiahatékonyság növekedésének, valamint a bioenergia fokozott hasznosításának, függetleníteni tudják magukat a fosszilis energiaforrásoktól.
Nyugat-Európában már fellendülőben van az ilyen épületek építése, népszerűségük elsősorban az állami támogatásoknak köszönhető. Sajnos, Közép-Európában még nem működik olyan rendszer, amely a passzív házakba történő beruházásokat ösztönözné, holott ez akár az egyre növekvő gázfüggőség csökkenését is eredményezhetné, hiszen ha az emberek tudatosan kezdenének érdeklődni a hosszabb távon, többszörösen kifizetődő energiahordozók alkalmazása iránt, jóval kevesebb energiahordozóra lenne szükség. Becslések szerint egy hazai átlagos családi ház energiaigénye évente 80 kWh/m2, ezzel szemben egy passzív házé 15kWh/m2/év. A passzív ház energiaigényének csökkenését megtapasztalhatjuk, ha nagy, déli tájolású ablakokat teszünk az épületre, így az üvegfelületen keresztül bejutó napsugarak egyfajta üvegházhatás útján hőenergiát termelnek, mely a kiváló szigetelésnek köszönhetően nem tud elszökni az épületből. Persze ez csak az első lépés, mert a komplex megoldás számos további elem meglétét is feltételezi. Szerte a világon sokfajta megoldást bemutattak már, megcsodálhattunk az elektronikus média segítségével fantasztikus építményeket, otthonokat. Egyelőre azonban még a pillanatnyi érdekek győzedelmeskednek a távlatos, természet- és emberbarát megoldások felett.
És sajnos, addig nem várható javulás, amíg az emberek nem ismerik meg jobban az e technológiában rejlő lehetőségeket, és nem ez a természet- és klímabarát gondolkodás válik uralkodóvá társadalmainkban. El kell érni hozzá, hogy nálunk is legalább olyan szinten legyen az energiatakarékos rendszerekre specializálódott szakemberek aránya, mint Nyugat-Európában.
Mészáros Alajos EP-képviselő (MKP)
