Fő a szlovák politikusok feje, mert Magyarország módosítja az állampolgársági törvényét. A szlovák kormányfő nehezményezi, hogy ezzel a szlovákiai magyaroknál erősödik a magyar identitás – a szlovák kárára. És, hogy ezt megakadályozzák, kilátásba helyezte, hogy elveszik szlovák állampolgárságunkat.
Ha egyáltalán ragaszkodunk majd hozzá! A szlovák kultuszminiszterrel ellentétben ugyanis nem a magyar állampolgárság az, ami nem ad semmit, hanem a szlovák. Pontosabban: édeskeveset – a többségi nemzethez tartozók jogaihoz képest. A nyelvtörvény csak a jéghegy csúcsa, melyet körülvesznek az asszimilációnkra való törekvések és megaláztatások sorai. Kezdve az alkotmány preambulumától a magyarok elleni erőszakos cselekedetekig. Sajnos, a beolvasztási kísérletekhez, a magyar identitásunk gyengítéséhez sorainkban is találtak partnereket. A magyarul megjelenő napilap gyakran előszeretettel használja Szlovákiával kapcsolatban a „hazánk” kifejezést, a magyarellenes intézkedések sorozatát maguk mögött tudó kormánypártok választott politikusaink között is megtalálták a nekik és céljaiknak megfelelő embereket, akik a beígért alamizsna fejében önként hátat fordítanak a piros–fehér–zöld színeknek.
Haza… Az egyik kormánypárti politikus azt nehezményezte, hogy míg a Svájcban élő német ajkú polgár svájcinak mondja magát, addig mi, magyarok, nem viszonyulunk ugyanígy Szlovákiához. Pedig ez elsősorban nem rajtunk áll, hanem rajtuk. A hazaszeretethez nem csak állampolgárság kell, hanem… Petőfi alaptézisét idézve: „Haza csak ott van, ahol jog is van…”.
Orbán Viktor az Országgyűlés alakuló ülésén visszaemlékezett Antall József „atyai jó tanácsára”, melyet a rendszerváltó fiatalokhoz intézett. „Tetszettek volna forradalmat csinálni…”. Mi is csak hasonlót üzenhetünk most a szlovák politikai elitnek: „Tetszettek volna hazát adni, akkor most nem fájna a fejük…”.
Oriskó Norbert, Felvidék Ma
