A Szlovák Nemzeti Tanács (akkor még Csehszlovákia egyik törvényhozó testületeként) 1992. szeptember 30-án nyilvánította államünneppé augusztus 29-ét, a szlovák nemzeti felkelés kitörésének napját. A javaslatot támogatta az akkori Együttélés és az MKDM (a jelenlegi MKP két elődpártja) parlamenti klubja is, Duka Zólyomi Árpád erre vonatkozó felszólalása 18 évvel ezelőtt vastapsot kapott a szlovák parlamentben.
Duka Zólyomi Árpád beszédében hangsúlyozta, hogy a felkelés során a szlovák nép más népekkel együtt az erőszakkal, a fasiszta kizárólagossággal szállt szembe. „A felkelés abból a meggyőződésből indult ki, hogy az őrült likvidáció elől az emberiességnek legalább a maradványait megmentsék. A felkelés nemzeti volt, de nem csak nemzeti – hanem nemzetközi is. A felkelésben franciák, magyarok, lengyelek, oroszok, zsidók és más nemzetek tagjai is harcoltak. (…) A felkelés árnyékában meghúzódtak viszont a fasizmus eszméinek folytatói is, akik megfogalmazták terveiket,miként lehet ismét megkülönböztetni és elválasztani. A felkelés árnyékában születtek meg a fasizmushoz hasonló tervek a németek és a magyarok elűzetéséről,kitelepítéséről és likvidálásáról. Ezeknek az elképzeléseknek azonban semmi közük sem volt a felkelés szelleméhez, amely antifasiszta, illetve náciellenes,s így totalitarizmus-ellenes volt. Éppen ezért az Együttélés és az MKDM képviselői támogatják, hogy a felkelés kitörésének napját, augusztus 29-ét a Szlovák Köztársaság állami ünnepének nyilvánítsák.” – mondta parlamenti beszédében 18 évvel ezelőtt a magyar frakció vezetője, Duka Zólyomi Árpád.
***
A szlovák nemzeti felkelés a második világháború idején a szövetséges hatalmak támogatásával zajlott. 1944. augusztus 29-én országos nagyságrendű felkelés tört ki Besztercebánya központtal. A felkelésben a partizánokon kívül immár a hadsereg jelentős része (egyes feltételezések szerint akár 60 000 katona) is részt vett. A szlovák fasiszta állam vezetője, Tiso kénytelen volt német segítséget kérni, amivel Nyugat-Szlovákiát viszonylag gyorsan sikerült pacifikálni, ám a Besztercebánya körüli hegyvidék kiváló terepet biztosított az ellenállóknak, akiket az amerikai és szovjet légierő jelentős mennyiségű támogatással látott el. A közelgő Vörös Hadsereg megállítására a nyilasok kezére játszott Magyarországról rendeltek át német alakulatokat a szlovák területre, amelyek október 27-én elfoglalták Besztercebánya városát is. A felkelés elfogott vezetőit kivégezték vagy koncentrációs táborokba szállították. A német hadsereg (Wehrmacht) és az SS egységei 93 települést teljesen leromboltak, Garamnémetfalva (Nemecká) faluban kb. 900 lakost, Keremcse (Kremnička) faluban kb. 750 főt mészároltak le. Ennek ellenére a környező hegyekben a világháború végéig kitartottak az ellenállók. (wikipédia)
Felvidék Ma, on
