Valószínű, hogy sokunkban felmerül a kérdés szeptember elseje közeledtével, hogy vajon milyen is lesz az új iskolaév. Egy dolog biztos – a bizonytalanság. Tehát valószínű, hogy kapunk hideget, meleget. Tény, hogy az iskolaügyi miniszter bejelentéseit Radičová miniszter asszony ez idáig még nem dementálta, tehát Jurzyca tervének van némi realitása.
Nem a kormányprogram oktatásüggyel kapcsolatos hosszú távú elképzeléseivel szeretnék foglalkozni, melyek közül talán a tankönyvpiac liberalizálása, az iskolák autonómiájának megerősítése (sajnos csak a tananyagtartalom terén), a minőségellenőrzés kötelező bevezetése és a pedagógusbérek emelése a legfontosabb ígéretek. Inkább azokról a témákról szeretnék véleményt mondani, amelyekről az utóbbi napokban, hetekben Jurzyca miniszter úr is beszélt, s melyek a következő tíz hónapban biztosan rezonálni fognak az oktatás és nevelés terén.
Pár nap múlva becsöngetnek, s az ünnepélyes tanévnyitó után elkezdődhet az érdemi munka. A tanévnyitót himnusszal kezdik, a tantermek falain ott díszeleg majd az állami zászló, az alkotmány preambuluma és az ország himnuszának szövege. Csalódott vagyok, hisz kezdetben a koalíciós tárgyalások elején úgy nézett ki, hogy van némi remény az állami jelképekről szóló törvénymódosítás megváltoztatására vagy megszüntetésére. Sajnos ebbéli reményeink túl gyorsan szertefoszlottak. Azok, akik még tavasszal nem támogatták az említett jogszabályt, néhány hónap alatt más véleményre jutottak. Egyetlen problémám van, s lesz ezután is a törvénnyel, miért kötelez, miért nem csak lehetővé tesz?
Az igaz, hogy mindenki komoly reményeket fűz a bejelentett tankönyvpiac liberalizálásához, de hasonlóan az előző tanévkezdéshez most is rengeteg tankönyv hiányzik. Ez persze elsősorban Mikolaj bűne, aki nem hallgatott az ellenzék véleményére a közalkotási törvény elfogadásakor – miszerint többen hangsúlyoztuk, hogy a törvény hatályba lépését halasszuk el egy évvel, s ezáltal időt nyertünk volna az állami pedagógiai programok és a tankönyvek nyugodt, alapos előkészítésére. Úgy tűnik, hogy a higgadt, alapos tankönyv-előkészítés és -biztosítás helyett Jurzyca kapkod, siet, ami könnyen a tankönyvek színvonalának kárára mehet.
További fontos téma, mely komoly fejtörést okozhat iskoláinknak, az angol nyelv kötelező oktatásának bevezetése. Sokáig nem tudtuk, s maga a miniszter is bizonytalankodott, hogy mely évfolyamtól esedékes az angol nyelv kötelező tanítása.
Fellélegeztünk – noha ez sem ideális megoldás számunkra – hogy a 3. évfolyamtól kívánják kötelezően bevezetni az angolt. Vajon mi lett volna a magyar iskolák kis elsőseivel, ha a döntés az első évfolyamra vonatkozott volna – amit egyébként a későbbiekre való tekintettel a miniszter a mai napig nem zárt ki. Átgondolta azt egyáltalán valaki, hogy például a magyar iskolák első osztályában milyen módon, minek a rovására lehetne bevezetni az angol nyelvet. Tragikus következményekkel járhatna ez például az írás, olvasás és számolási alapkészségek elsajátítására nézve. Vékony jég ez a magyar iskolák számára, s nekem még a 3. évfolyam is túl korainak tűnik, s el sem tudom képzelni a miniszter szándékát a kötelező angol korábbi bevezetésével kapcsolatban. További komoly problémákat okozhat az akút tankönyv- és szakképzett pedagógushiány is.
Nem létkérdés, de mégis téma lehet a félévi bizonyítvány megszüntetése, takarékossági okokra és az iskolai bürokrácia csökkentésére való hivatkozással. A legrosszabb az egészben, hogy nem egyértelmű az utasítás. Az iskolára bízza a megoldást, beleértve azt is, hogy egyáltalán semmilyen információt nem ad az iskola a szülőknek. Meggyőződésem, hogy valamilyen tájékoztatásra szükség van, még ha azt nem is krétapapíron kapja meg a szülő. Csak akkor lehet korrigálni a szülő részéről gyermeke munkáját, ha ismeri tanulmányi előmenetelét az egyes tantárgyakból, ha tudja, milyen gyermeke magaviselete, hány órát mulasztott az adott időszakban stb. Tehát ha félévi bizonyítványra nem is, de egy általános tájékoztatásra úgy gondolom, hogy kötelezően szükség van.
Többször beszélt az oktatási miniszter az ún. iskolabusz-program támogatásáról. Úgy vélem vállalható számunkra is ez a lehetőség, természetesen csak akkor, ha nincs mögötte hátsó gondolat. Elfogadhatatlan, hogy esetleg az iskolabusz program által próbálná a minisztérium felszámolni a kis települések alacsony létszámú kis iskoláit, illetve megszüntetni az alacsony létszámú teljes felépítésű iskolákat. Iskoláink megtartása nemzetrészünk megmaradásának garanciája.
Komoly vita alakulhat ki az utolsó óvodai év kötelezővé tételével kapcsolatban. Egyrészt azért, mert ugyanott, ahol erről beszél a kormányprogram, a következő sorban a kivételek lehetőségét taglalja, másrészt többen alkotmányellenesnek tartják ezt az intézkedést. Ugyanakkor közismert, hogy Szlovákiában az adott korosztály több mint 90%-a látogatja az óvoda utolsó évfolymát. A hiányzó, közel 10% óvodai elhelyezése akkor, amikor az ország takarékoskodni kényszerül jelentős anyagi problémákat jelenthet állam és önkormányzat részére egyaránt.
Szimpatikus és reménykeltő Jurzyca úr azon javaslata, miszerint hatékonyabban szeretné támogatni az iskolai sportot. Ott, ahol lehetséges a több testnevelés órát, a sport szakköri tevékenységet és az iskolai sportversenyeket. Ha lesz elegendő anyagi forrás az elképzelés megvalósítása nem okozhat problémát. Lassan, de biztosan eljutottunk a piszkos anyagiakhoz, a pénzhez.
Biztosra vehető, hogy a következő tanév legnagyobb problémája az anyagi források garantálása lesz. A kormány keresi a spórolás lehetőségeit. Kevés bölcs döntéseinek egyike, hogy a pedagógusok bérét nem szándékozik 10%-al csökkenteni. A sok megszorító intézkedés közepette ez egy viszonylag jó hír. Persze minden relatív, mert úgy tűnik, valóban mérföldekre vagyunk a kormányprogram által beígért pedagógus béremeléstől.
Sokat segíthet honi magyar oktatásügyünkön a kormány emberjogi és kisebbségi alelnöke, s annak hivatala. Igaz, jelenleg nagyobb az egésznek a füstje, mint a lángja, de úgy gondolom a 100 nap nekik is kijár. Ígéretből már van elég, meglátjuk mennyire sikerül ezeket beváltani, s vajon sikerül-e a hivatal segítségével kiépíteni magyar oktatásügyünk háttérintézmény rendszerét.
Azért jó lenne, ha a kormány nem feledkezne meg a következő esztendő folyamán arról sem, hogy ígéretet tett az előző kormányzat által okozott deformációk eltávolítására az oktatásügy terén, mégpedig az ide vonatkozó törvények módosításával. Türelmetlenül várjuk, hogy mikor kezd hozzá.
Úgy látszik téma lesz bőven a következő tenévben is, pénzből valószínű kevesebb. Azért így is sok sikert mindenkinek az új iskolaévhez!
Szigeti László
Az MKP oktatási és kulturális alelnöke
Felvidék Ma
