Ez az a téma, melyről sokat lehetne vitatkozni. Én csak annyit szeretnék hozzátenni, hogy nálam soha nem volt kérdés, már a gyermekeim születésénél sem, hogy milyen nyelvű iskolába fogom íratni őket. Viszont a 8 év alatt, mióta a fiam magyar iskolába jár, sok mindenről másképp vélekedek.
Igaz, most is magyar iskolába adnám, de talán tudom a választ arra, hogy miért adja sok magyar szülő szlovák alapiskolába a gyerekét. Nemcsak a jobb érvényesülés reményében. Ebben én nem hiszek. Aki nem magyarul, illetve anyanyelvén sajátítja el az alapismereteket, soha nem fogja tudni, honnan jött, hova tartozik, és igazán nem is fogja megérteni a dolgok lényegét. Ha ellátogatunk egy magyar, illetve szlovák tanítási nyelvű alapiskolába, rögtön rájövünk a lényegre. Fiam nyolcadikos, magyar alapiskolába jár, és jobban nyomják nekik a szlovák nyelvet, illetve az idegen nyelveket, mint a magyart. És ez az, ami engem mélységesen felháborít. Egy magyar iskolásnak jobban kell tudnia szlovákul, mint a született szlováknak?! Ez a szálka sok magyar szülő szemében is. És ez az, amin szerintem nagyon hamar változtatni kell!! Le vannak terhelve a gyerekeink, ezért nem akarják még többel terhelni őket a szülők. Sajnos, így is kevés idejük van rájuk. Tisztelet a kivételnek, nekem is vannak példaképeim.
És még egy dolog: ha majd nem hagyjuk a magyar iskolákban elnyomni azokat a fiatal tanítókat, akik a magyar nyelv szeretetére, múltunkra és ezáltal nemzeti hovatartozásunkra akarják felhívni a fiatal nemzedék figyelmét, akár más nyelv tökéletes elsajátításának rovására is, akkor talán más lesz a helyzetünk. Sajnos, az én gyerekeim iskolájában ez így van. Majd ha a fent ülők megértik, hogy magyar gyereknek nem anyanyelvi szinten kell oktatni a szlovákot, és nincs joguk többet követelni tőlük, mint a szlovákoktól, majd ha végre teret kapnak a fiatal pedagógusok, kinyomva a régi rendszer és módszertan hitvallóit, könnyebb lesz meggyőzni a magyar szülőt, hogy gyermekét magyar iskolába adja. Sajnos az enyémek tutira a régi rendszer szerint fogják befejezni az iskolájukat, de remélem, az utódok már nem. Befejezésképpen azt is el kell mondanom, ha szlovák iskolába járnának, még nehezebb lenne a dolguk. És ezt most azoknak írom, akik magyar anyanyelvűként szlovák iskolába akarják íratni a gyereket: Igaz, hogy kemények a nyelvek, de annál szebb, mint magyarul tanulni őseink költészetét, történelmét (ami a szlovákban ki is marad persze!), a fák a növények nevét stb., nincs is. A gyerek nem kínlódik velünk együtt először a fordítással magyarra, aztán vissza szlovákra, hogy legalább megértse, mit tanul. És ami a legjobban bejött nálam a sok rosszra: az én időmben nem tanultuk ennyire mélyen a magyar történelmet, mint most a fiam és a lányom. És ez előtt, valamint a tanító bácsi előtt fejet hajtok. Már ezért is megérte a magyar alapiskola!!
Ha tanácsot adhatok magyar szülőknek, csak annyit tudok, még ennyi év után is: hogy magyar iskolába kell adni a gyereket. Ha otthon magyarul beszélünk, magyarul gondolkozunk, lehet, hogy kicsit nehezebb lesz, de megéri a fáradságot. Mert soha nem fog elveszni a világban, hisz tudni fogja, honnan jött és hova tartozik. Ez nem lesz meg benne, ha magyarként szlovák iskolába jár. Tapasztalatból mondom. Vannak sajnos a környezetemben ilyen gyerekek! Elnézést, hogy mégsem sikerült rövidre fognom mondanivalómat, de ez az a téma, ami nagyon lázba tud hozni. Talán, mert benne vagyok a sűrűjében.
Tisztelettel: Gróf Anikó
Felvidék Ma
{iarelatednews articleid=”26267,26209″}
