Felvidéki magyar görcsök

Tele vagyunk kisebbségi létünkből származó görcsökkel, melyeket a mindenkori szlovák kormányhatalom ügyesen manőverezve fokozni tud, enyhíteni semmi esetre se. Néhány magáért beszélő jelenség:

1. Egy naponta Érsekújvárból Pozsonyba ingázó barátom megfigyelte, hogy az utazók többsége  kb. Galántáig még magyarul beszél, aztán Szencig  még keveri a magyart a szlovákkal és lecsendesedik, Szenc után pedig átvált szlovák nyelvre. A pozsonyi villamoson valószínű, hogy már gondolkodni se mernek magyarul, és ha netántán rájukcsörren a telefon, az otthoni hívás, a villamosülőke alá bújva morognak  érthetetlen szavakat, hogy majd a munkahelyi klotyóról visszahívlak… A hazafelé vezető úton meg fordított a folyamat. Galántánál kezdődik az összefüggő magyar beszéd… Csak nem a nyelvtörvény érezteti hatását?        
2. Négy éven át alpolgármesterként eskettem Érsekújvárban, vagyis a teljes Fico-korszakban. A választási időszak elején a kb. egy magyar nyelvű polgári esküvő esett  négy szlovák nyelvűre, vagyis a házasulandók egynegyede élt nemzetiségi jogával, és kért magyar nyelvű polgári  szertartást. A 2001-es népszámlálás alkalmával a város 27,5 %-a vallotta magát magyar nemzetiségűnek   (1991-ben 31,3 %-a,   2011-ben?). Az elmúlt választási időszak vége felé szinte teljesen eltűntek a magyar nyelvű polgári esküvők, még a kizárólag  magyarul  beszélő násznép  is kénytelen volt szlovákul végighallgatni a szertartást, sok esetben még akkor is, ha jelen voltak a magyarországi rokonok. Csak nem a nyelvtörvény hatására?   
3. Játszótéren gyermekével magyarul beszélő anyuka már akkor átvált szlovák nyelvre, amikor ismeretlen szülő közeledik szintén gyermekével a mászókákhoz, meg se várva azt, hogy az illető hogyan szól kislányához, nehogy szó érje a ház(haza) elejét. Aztán csak furcsán és értetlenül bámul a kisgyerek anyukájára, hogy mi történt, miért beszél hozzá nagy hirtelen az ő édesanyja idegenül? És ugyanolyan értetlenül fog ez a kisgyerek nézni majd a tanító nénire is hatéves korában, és kedvetlenül fog ébredni reggelente, amikor iskolába kell mennie…
4.  Megfigyelték, hogy pl. Érsekújvárban  az 5 szupermarketben szinte egy eladó se szól magyarul a vevőhőz, de a vevők se szólnak magyarul az eladókhoz? Az egyikben, a Nyitra hídon túliban  az első években még magyarul is hirdették termékeiket, akcióikat, aztán a nyelvtörvény  elfogadása után már nem szólnak a hirdetmények magyar nyelven….  Nyelvtörvény?
5. Amíg a városháza kötelékébe tartoztam, érdeklődni szoktam az anyakönyveseknél, hányan élnek keresztnév-magyarosítási jogukkal, vagy hány nő „ovátlanítja“ magát, illetve hányan jegyzik be rögtön magyar keresztnéven   megszületett gyermeküket. Nem érdemes statisztikai   kimutatást végezni, annyira elenyésző a jogukkal élők aránya…
6. Elég volt a városban  kb. öt üzlet magyar nyelvű feliratát lefújni még a kilencvenes években, hogy azóta teljesen eltűnjenek a városban a magyar nyelvű üzletfeliratok, viszont az angol nyelvűek igencsak megszaporodtak….
7. Pedagógus koromban magam is tapasztaltam, de hírek szerint a helyzet ma sem igen változott, sőt…, hogy a  magyar tanítási nyelvű osztályok főnökei nemigen szeretnek osztálykirándulásokat szervezni Szlovákia vadregényes tájain, mert a kiránduló gyerekekre rászólnak nyelvhasználatuk miatt, mivel  a szálló üzemeltetői tudják, hogy honnan érkeztek, melyik városból, miközben a magyarországi turisták, síelők elmaradása miatt síránkoznak…  

Tele vagyunk hát kisebbségi létünkből származó görcsökkel, melyeket a mindenkori szlovák kormányhatalom ügyesen manőverezve fokozni tud, enyhíteni semmi esetre se. És a kialakult helyzetre sajnos sokan  önként vállalt beolvadással, a magyar tannyelvű iskola elutasításával, elvándorlással reagálnak. Ebből a megalázó kisebbségi létből eredő görnyedtségből másképp is fel lehet egyenesedni, egyenrangúvá lehet emelkedni: csak kérvényezni kell a magyar állampolgárságot! Próbáljuk meg!  

Száraz Dénes, Felvidék Ma