Nagy fába vágta a fejszéjét az a focikedvelő társaság, akik Dunaszerdahelyről Amszterdamba utaztak, hogy részt vegyenek a Hollandia-Magyarország Európa Bajnoki selejtező mérkőzésen az Amszterdam Arénában március 29-én.
Az YBS DAC szurkolói fanklub szervezésében került sor az utazásra. Roli már hónapok óta sürgött-forgott és szervezte az utat, hogy minden rendbe legyen kiutazásunkkor. Jegyek megrendelve, szobák lefoglalva, autóbusz bebiztosítva és készen a nagy utazásra. A nagy utazás, most nem egy Koltai film története, hanem egy baráti társaságé, akik nekivágtak a cca. 1300 kilométeres útnak autóbusszal.
Március 25. után, amikor is a magyar válogatott szégyenteljes 0:4-ra kikapott a narancssárga csapattól még nem gondolta senki sem, hogy Hollandiából egy kiváló fociélménnyel gazdagon tér majd vissza. Sokan csalódottan konstatálták a budapesti találkozó után, hogy ha otthon négyet kap a magyar csapat, akkor idegenben vajon hány góllal tömik ki a hollandusok a magyar kaput. Nos, meglepetés ért bennünket és a magyar válogatottnak szurkolókat. De kezdjük a történetet a legelején!
Március 27. Vasárnap délutáni kettő órakor volt az indulás a Turul bártól, az YBS fanklub szentélyétől. Az utazók érzékeny búcsút vettek szeretteiktől és felszálltak a nagy zöld buszra, amelyet Pepe és Misi papa kormányzott. Gyors ismerkedés, majd kezdetét vette a több órás beszélgetés az autóbuszban. Az autóbusz társasága vegyes volt, majdnem az egész Csallóköz, Mátyusföld és a Kisalföld képviseltette magát. A dunaszerdahelyieken kívül érkeztek még Légről, Felről, Szemetről, Kisfaludról Taksonyból is futballszeretők.
Az út egyébként roppant egyszerű, íme a recept: Menj el Pozsonyig, majd menj végig az osztrák autópályán Passauig, onnét ugyancsak vezess végig az autópályán a holland határig, majd irány Amszterdam. Odafelé 19 órát utaztunk, kisebb megállókkal, hiszen mind a sofőrök, mind az utasok elzsibbadtak és szükség volt a pihenésre, a felfrissülésre. A sógoroknál, Ausztriában esett, így beszélgetéssel, filmnézéssel, zenehallgatással és pókerozással töltöttük el az időt. Megjegyzem, hogy a buszban a pókerkirály Papi lett, akit hosszú órákon át nem sikerült legyűrni.
Telt az idő, az autópályán csak úgy fogytak a kilométerek, de a cél még messze volt. Az út közben az utazók a Csillagösvényen, illetve a Katyn című filmeket tekinthették meg. Éjfél felé Pepe bónuszként a Sikoly 2-es „altatófilmet” rakta be. Mondanom sem kell, mindannyiunk „örömére”. A rutinosabbak vagy a szerencsésebbek tudtak aludni vagy legalább sunyni egyet, többünknek nem sikerült, így pislogva, beszélgetve múlattuk az időt. Már hajnalodott, amikor átléptük a holland határt és robogtunk a végcél felé, Amszterdam városába. Szélmalmok, csatornák, megművelt vagy parlagon hagyott földterület, juhok, lovak, tehenek látványa színesítette utunkat. Amszterdam várostáblájánál nagy kő esett le a szívünkről és már csak a szállásunk pontos címének megtalálása váratott magára.
Miután sikerrel vettük ezt az akadályt is, bejelentkeztünk a Kék torony című hotelba. A fáradt utazók többsége azonban miután elfoglalta a már előre lefoglalt szobákat nem pihent, hiszen fényes nappal volt és ott állt karnyújtásnyira a holland város tele-tele látnivalóval. Felkerekedett a társaság és villamosra ült, hogy a belvárosba robogjon. Amszterdam lakossága, ahogyan több Nyugat-európai nagyvárosé is eléggé vegyes. Arabok, ázsiaiak, afrikaiak szép számmal megtalálhatóak a városban. A fehér emberek százalékát kis csapatunk növelte egy ideig, valamint a többi magyar szurkoló a mérkőzés erejéig. Gond azonban nem volt senkivel sem, többen is mosolyogva, barátságosan konstatálták jöttünket tudván, hogy a mérkőzésre jöttünk.
{phocagallery view=category|categoryid=181|imageid=5956|displayname=0|enableswitch=1|float=right}A belvárosban aztán csoportokba verődve jártuk be a környéket és megpihenve egy kis ottani sörkülönlegességet kóstoltunk. Hidak, csatornák, kerékpárok, villamosok, hajók és sok-sok különböző ember tarkaságát láttuk. Az árak eléggé különböznek az otthoniaktól, de tudjuk a fizetésük sem annyi, amennyi nálunk! Találkoztunk furcsán mosolygós fiatalokkal is és fura dohányszag illata terjengett a levegőben. Megtudtuk, hogy az ún. kávézókban legálisan juthatnak kábító, bódító készítményekhez az arra vágyók. Belekóstoltunk kicsit az éjszakai életbe is, hiszen a szűk utcák, barátságos sörözők és az épületek megvilágított látványa éppúgy hozzátartozik a városnézéshez, mint a múzeumok látogatása nappal.
Másnap már a meccs lázában égve, először a hotelban reggeliztünk bőségesen majd összerakodtunk és a buszba rakodtunk. Szomorúan közölték velünk, hogy a hotel előtt parkoló autóbuszt feltörték és a lejátszót, a navigációt és a sztrádakezelőt ellopták. Szerencsére, ha mondhatjuk ezt nagyobb kár nem keletkezett a buszban. Miután a szálláshely előtt még egy közös képre összeálltunk ismét nyakunkba vettük a várost és szuvenírok után néztünk és bejártuk, illetve behajóztuk a belvárost.
{phocagallery view=category|categoryid=181|imageid=5959|displayname=0|enableswitch=1|float=left}Délután metróval indultunk neki a stadionnak beöltözve, sálakkal, zászlókkal díszítve. Ami Pozsonyban, vagy bármelyik szlovák városban elképzelhetetlen az az volt, hogy szabadon járhattunk, szurkolói rigmusokat kiabálhattunk a holland szurkolók között senki nem kötött belénk. Mint a kés a vajon úgy szeltük át a holland tábort és léptünk be a vendégszektorba. Közben fényképeztünk, sálat cseréltünk vagy éppen a mérkőzésre gyártott holland-magyar feliratú sálat vásároltunk. Nem volt jelen erős rendőri jelenlét, sem vízágyú, sem kutyás rendőrök, sem állig felfegyverzett kommandósok, mint a szlovák stadionokban. Motozás, jegykezelés és már az arénában voltunk. Miután kilépcsőztük magunkat és felértünk a többemeletes építmény vendégszektorába a plexifal közé szorítva elhelyeztük zászlóinkat. Kötözni nem tudtunk, de ragasztóztunk, így kikerült mindenünk. Fokozatosan telt meg a vendégszektor és a stadion. A Himnusz alatti koreográfiát csak a képekről láttam otthon, de azt hiszem nem vallottunk szégyent, mi magyar szurkolók.
A mérkőzés majdnem rémálommal kezdődött, hiszen ismét a hollandok szerezték meg a vezetést az első negyedórában, de a magyar csapat és szurkolók sem adták fel. A 19. percben megrezdült a holland háló, egy gyorsan elvégzett szabadrúgás Dzsudzsák elé került, aki 10 méterről a bal sarokba lőtt. A játékvezető végignézte az akciót, majd visszafújta a szabadrúgást, természetesen nem adta meg a magyar gólt. Több gól nem született az első félidőben, a magyar csapat partnere volt az Oranjének, de gólt nem sikerült rúgnia az Egervári-legénységnek.
{phocagallery view=category|categoryid=181|imageid=5983|displayname=0|enableswitch=1|float=right|}Alig kezdődött meg a második játékrész, máris egyenlítettünk. Egy bal oldali szöglet után Rudolf tizenkét méterről úgy lőtt gólt, hogy a megpattanó labda még a holland Pieters lábán is irányt változtatott, és a jobb sarokban kötött ki a laszti (1-1). A gól, az gól! Újjongott a magyar tábor és tovább énekelt, buzdította a csapatot. Szinte majdnem kidöntöttük a minket korlátozó plexifalat, amikor Gera megszerezte a második magyar gólt. Dzsudzsák labdáját Gera kapásból, ballal a jobb alsó sarokba tüzelt (1-2). Vezet a magyar csapat Hollandiában! Szinte meghűlt a levegő az Amszterdam Arénában. A hollandok letörtek, a szurkolók még csendesebbek lett, igaz a mérkőzés alatt talán kétszer harsogtak akkorát, hogy a stadion akusztikája gyönyörűen adta vissza szurkolásukat. Nagyszerű érzés volt látni, ahogy a vezetést birtokló magyar csapat irányította a játékot a vb-ezüstérmes otthonában, ám sajnos nem tartott sokáig, ugyanis a 60. percben Sneijder egyenlített (2-2). Ismét vezetést szerezhetett volna a magyar csapat, ám Priskin kihagyta a majdnem 100%-os helyzetet, amikor a holland kapus feleslegesen futott ki és a magyar csatárnak már csak át kellett volna emelnie Vorm felett a labdát, de nem tette. A kimaradt helyzet megbosszulta magát és a 72. percben ismét megszerezte a vezetést Hollandia, köszönhetően Van Nistelrooynak, aki úgy lőtte a hálóba a labdát, hogy az Juhász lábán is megpattant (3-2). Ezután sem roppant össze a magyar válogatott, szinte az ellentámadásból jött az egyenlítés. Dzsudzsák a holland bekkek között passzolt Gerának, aki 14 méterről a jobb felső sarokba helyezett (3-3). Ismét tombolt a magyar tábor és mindenki azt gondolta, hogy ponttal vagy akár még három ponttal is hazatérhetünk. Nem így lett, hiszen a narancssárgák rákapcsoltak és Kuyt révén még két gólt bevágtak Fülöp kapujába.
Két ellentétes mérkőzést játszott a magyar csapat Budapesten és Amszterdamban. Míg a magyar fővárosban alárendelt szerepben futkározott a pályán az Egervári-legénység, addig Hollandiában magára talált és küzdött. Sajnos egyéni hibák miatt nem sikerült a pontszerzés, de ahogyan sokan mondták: „Ne a hollandokat akarjuk megverni!”
A mérkőzés követően elindultunk haza, még kisebb malőr tarkította az esténket. Mivel a szálloda előtt parkoló autóbuszunkból kilopták a navigációt, így Misi papa anélkül vágott neki a stadionnak és bizony nem talált meg elsőre bennünket. Egy motoros járőr viszont segítségünkre sietett és odavezette a buszt a lábunk elé. Felszállva az autóbuszra még hosszan beszélgettünk a mérkőzésről és alaposan kielemeztük azt. Éjfél volt, amikor elindultunk és ismét útnak indultunk a hosszú autópályán több országon keresztül, hogy hazatérjünk szeretett szülőföldünkre.
Hazatérve előbb Somorján búcsúztunk el féli barátainktól, majd a sárosfai benzinkútnál a légi légiótól is búcsút vettünk és Kisfaludnál ugyancsak búcsút intettünk egy utasunktól. A Turulnál odaérkezésünkkor már az utasok nagy többségét várták szeretteik és pár szurkoló is, akik a nagy utazókat faggatták élményeikről, elsősorban a mérkőzésről.
Még az úton eldöntöttük, hogy a június 7-i San Marino elleni találkozóra ugyancsak elkísérjük a válogatottat. Összegezve jó mérkőzést láttunk az Amszterdam Arénában és megismerkedhettünk egy igazán más focikultúrával is, amely sokkalta békésebb, európaibb és magasabb szintű, mint a szlovákiai.
{phocagallery view=category|categoryid=181|limitstart=0|limitcount=0|displayname=0|displaydetail=0|float=left|type=1}
