A bibliában ezen a néven 8 Júdás nevű ismert szereplővel találkozhatunk. Júdás Makkabeus, aki a Ptolemeusok elleni felkelést vezette, Hirkanosz János testvérét is így hívták.
Jézus két apostolának is ez volt a neve, az egyik, Júdás Tádé neve alatt apostoli levél is jelent meg, de aki ennek a névnek a negatív karakterét adta azt Júdás iskareiotésznek hívtak. Jézus egyik „unoka testvérének” is Júdás volt a neve. Sőt arról a férfiről is, aki lázadást szervezett Jézus idejében is Júdás néven emlékezik meg az evangélium. A jeruzsálemi közösség első vezetőjét is Júdás Barszabbasznak hívták. De Damaszkusban az egyenes utcában is lakott egy Júdás, akinek a házában Pál lakott egy rövid ideig.
Júdás iskariotész mellékneve azt jelenti keriótból való férfi. Jézus maga választotta apostolai közé, az egyetlen Júda törzséből származó tanítvány volt. A biblia pénzsóvár embernek ismerte, aki jóllehet az apostolok közös pénzét kezelte, mégis meg is meglopta barátait. Végül 30 ezüstért a Mesterét is kiszolgáltatta ellenségeinek. Árulásának indítéka egyesek szerint az volt, hogy csalódott Jézusban, talán azért, mert földies megfontolások alapján kapcsolódott hozzá. Árulását Jézus sátán elleni harcával kapcsolja össze az Újszövetségi szentírás.
Jézus kezdettől fogva tudta, és beszélt is tanítványainak attól, hogy közéjük férkőzött egy áruló. Először a betániai megkenésnél kerül szembe Jézus és Júdás, amikor az utóbbi sajnálja azt a drága olajat, amellyel Jézust megkenik. Az utolsó vacsorán Jézus meg is nevezte árulóját, de egyrészt nem tartotta vissza az árulástól, hanem inkább még sürgette is, hogy tegye meg azt, amit elhatározott, másrészt úgy nevezte meg őt, hogy a többi tanítványa gyanúját nehogy fölkeltse Júdás ellen. Vitatott, hogy Júdás jelen lett volna az utolsó vacsora legfontosabb jeleneténél az oltári szentség alapítási szavainak kimondásakor. Mivel Júdás tudta, hogy Jézus a Getszemani kertbe fog menni, oda vezette a katonákat, hogy elfogják Jézust, majd a szokásos üdvözlési jelet, a „csókot” árulása titkos jelének választotta. Amikor azonban látta, hogy Jézust halálra ítélték, kétségbeesésében felakasztotta magát, de vagy a kötél szakadt el, vagy az ág volt gyenge, de ő lezuhant a mélységbe és úgy halt meg.
Egy kánaánita szekta azonban mégis tisztelte Júdást, mint az igazság bajnokát és a bölcsesség letéteményesét ezzel a szektával hozható kapcsolatba a kánonon kívüli, úgy nevezet nem hivatalos Júdás evangéliuma is. A Júdás nevéhez fűződő irodalom gyakorta használja fel ennek az apokrif írásnak az érvelését. Nevéhez kapcsolódik egy zsidó legenda is, mely pozitívan értékelte a tevékenységét. Évszázadokon keresztül sem homályosult el a neve, jóllehet soha sem tudta semmilyen irodalom végérvényesen pozitív figurává változtatni Júdás tettét.
Mára neve azonos az árulással, a barátot színlelő ellenséggel. A szenvedés történetben tragikus hőssé emelkedett Jézus mellett ő a másik híres, de negatív figura. Annak ellenére, hogy Péter, a későbbi főapostol is vádolható Jézus megtagadásával, de annak motívuma a félelem volt. Júdás árulása mögött számítás, sértődöttség, harag, és a megfontolatlanság áll. Amikor tettének mélységes következményét felfedezte, eluralkodott rajta a kétségbeesés.
A bűnösök számára mégis van mondandója Júdás alakjának és példájának. A mondandó negatív ugyan, de mégis megszívlelendő. A nagy bűnökhöz hasonló okok vezetnek, mint Júdás indítékai voltak. Minden tanítómesternek számolnia kell azzal, hogy tanítványai között akad valaki, aki ellene fordul. Negatív példa Júdás abban a tekintetben is, hogy képtelen a megtérésre, és képtelen hinni abban, hogy Jézus neki is megbocsáthat. Nem tud mit kezdeni a megbocsátással. Ez minden nagy bűnösnek a legnagyobb tragédiája. Aki ezt a reményt is elveszíti, mindent elveszített, a megtisztulás reményét is, amit bűnösen sem kellett volna neki feladni.
