Több hónapos egyeztetés után a munkáltatók és a munkavállalók egyetértése nélkül indítja el a munkajogi kódex módosítását a kormány. Az előterjesztő, Jozef Mihál (SaS) miniszter így is elégedett a tárcája által előkészített változásokkal.
Miközben a végrehajtó hatalom dönt, a munkáltatói szervezetek masszívan lobbiznak, hogy utólag, a parlamentben bekerüljenek a szabályozásba az ő elvárásaik, a szakszervezetek pedig utcai tüntetéseken próbálnak hangot adni a munkavállalói érdekeknek.
Iveta Radičová (SDKÚ-DS) kormányfő minden alkalommal, amikor megszólal, arról beszél, hogy az új munkajog új munkahelyeket teremt majd, ráadásul olyan fontos családbarát szabályozásnak nyit kaput, ami lehetővé teszi, hogy a munkavállaló szülő családi kötelezettségeihez igazított munkaidőben és feltételek mellett dolgozzon. S valóban, a tervezet lehetőséget teremt, hogy a munkavállaló ilyesmiről is tárgyaljon a potenciális munkáltatóval. Ez azonban nem jelenti, hogy a munkáltató köteles is eleget tenni az ilyen elvárásnak.
A „rugalmas munkaidő“ benne van az új munkajogi tervezetben (88. cikkely). Ezt a szabályozás értelmében a munkáltató vezetheti be, a munkavállalói érdekképviselet hozzájárulásával. A rugalmas munkaidő lehet egyenletesen szétosztott, vagy szükségszerűen meghatározott. Az alap munkaidőben a munkavállaló köteles munkahelyén tartózkodni. A választható munkaidőben pedig köteles ledolgozni a teljes üzemeltetési munkaidőt. A kétfajta munkaidő együtt teszi ki a teljes munkaidőt. Ezt a munkavállaló a munkáltató utasításai szerinti rugalmas időszakokban köteles teljesíteni. A rugalmas munkaidő meghatározható munkanapban, munkahétben, négyhetes munkaciklusban vagy más szakaszolással is. Egy-egy műszak rugalmas munkaidő esetén is legfeljebb 12 órás lehet.
Kiküldetés idejére rugalmas munkaidő nem rendelhető el. Olyan munka esetén, amikor az alapelőírásoknak megfelelő munkaidő-beosztás nem tartható be, a munkáltató a 18 éven felüli alkalmazott esetében kéthetente egyszer köteles legalább 24 órás összefüggő szabadidőt biztosítani, lehetőleg vasárnap. A közben összegyűlt törvényesen járó szabadnapokat pótidőnként négy hónapon belül kell kiadnia. (89. cikkely) Rugalmas munkaidő esetén a munkahelyen eltöltött idő rendes munkaidőnek számít, nem minősíthető át készenlétnek. A túlóra ebben az esetben az az idő, amelyet a munkáltató utasítására munkavégzéssel tölt a munkavállaló a munkaszerződésben meghatározott munkaidőt meghaladóan. Évi 400 túlórát engedélyezne a munkajog, vezető beosztású személy esetében évi 550 munkaórát. A kollektív szerződésekben kevesebb túlórakeret rögzíthető. A szokásos maximális heti munkaidő túlórákkal együtt 48 óra. Az új szabályozás lehetővé teszi, hogy évi 150 túlórára a munkavállaló ne kapjon külön bért, sem pótszabadságot. Az új szabályozás megszünteti a felmondási idő és a végkielégítés párhuzamosságát is.
Juraj Miškov (SaS) gazdasági miniszter további 11 munkáltatói követelést akar beépíttetni az új kódexbe. Nem a miniszter, hanem a munkáltatói érdekképviseletek tették közzé, hogy egyik fő követelésük továbbra is a minimálbér megszüntetése, s ezzel párhuzamosan a minimális tarifabérek eltörlése. Az utóbbiak a szakképzettséghez kötött munkavégzés esetére határozzák meg a felajánlható legkisebb havi bér összegét. Ma a kormányfőnek még azt előterjesztették, hogy a nyugdíjkorhatár betöltésekor a munkáltatónak legyen joga nyugdíjab küldeni – akár felmondással – a munkavállalót, hogy a megszüntett munkahely várakozási idő nélkül újraterethető legyen akkor is, ha előzőleg az ott dolgozónak a megszűnése miatt mondtak fel, s hogy a maximális felmondási idő ne haladhassa meg a négy hónapot.
Ezúttal tartozik a kormány elé terjesztett anyaghoz egy szociális-gazdasági háttérjelentés. Ebben az áll, hogy az új törvényi szabályozás következtében az érintett munkavállalók átmenetileg rosszabb gazdasági helyzetbe kerülnek munkahelyük elvesztésekor. Pozitívumként az előterjesztő kimondja: a megosztott munkahelyeken (részmunkaidős foglalkoztatás) a terhes nők és kisgyermekes anyák jobban össze tudják hangolni munkahelyi és családi kötelezettségeiket. A nemi egyenlőség szempontjából ugyanezt emeli ki a törvény kidolgozója. A törvény foglalkoztatottságot növelő hatását az előterjesztő nem tudja számszerűsíteni, csak megjegyzi: arra számít, hogy a nagyobb rugalmasság okán több emberrel köt majd munkaszerződést a munkáltatói szféra. A vállalkozói szféra esetében pozitív következményei lesznek a törvénymódosításnak. Egyetlen esetben lesz több kiadása a munkáltatónak, akkor, ha valamely vezető alkalmazottjával olyan szerződést köt, hogy az a cégtől való távozását követően egy évig nem vállal munkát a konkurenciánál, mert ez esetben az érintettnek ki kell fizetnie éves munkabére 50 százalékát.
A pluszok eddig egyértelműen a munkáltatói oldal javára billentik a mérleget, hogy milyen mértékben, az viszont majd csak a parlamenti törvényhozói folyamat végére dől el.
fma
{iarelatednews articleid=”27862″}
