Ínyenceknek való az a beszélgetés, amely a minap hangzott el a nemzeti gondolkodással éppenséggel nem vádolható Bolgár György, valamint a hozzá e tekintetben is nagyon hasonló Bugár Béla között Bolgár műsorában.
Valódi szellemi felüdülést nyújtanak Bolgár kérdései, amint Bugár alá adja a tápot, ő pedig (a kérdezőhöz hasonlóan) igazi átéléssel meséli el a hallgatóknak, milyen küzdelmes is a felvidéki magyar sors, ki a kollaboráns, mely magyar politikusok vallanak beteges nézeteket stb.
De minden felvezetőnél többet ér maga a beszélgetés, melynek leiratát az alábbiakban közöljük. Lássuk!
Bolgár György: – Ön kollaboráns?
Bugár Béla: – Butaság. Én úgy érzem, hogy az, aki azt állítja akár az RMDSZ elnökéről vagy akár a Híd elnökéről, hogy kollaboráns, az valószínű nem tudja miről beszél.
– Ez a valaki Kövér László, a magyar parlament elnöke, aki a Fidesz ifjúsági szervezetének adott egy interjút az augusztus 20-ai ünnep alkalmából. És kollaboráns politikai erőként határozta meg azokat, akik határon túl magyarnak adják ki magukat. Úgyhogy még egy füst alatt azt is megkérdezhetem Öntől, hogy Ön magyarnak adja ki magát vagy igazán magyar?
– Nézze, nagyon egyszerű. Nem adom ki magam magyarnak, viszont úgy élek, mint egy magyar. Ami nem mindig mondható el minden Magyarországon élő politikusról. Ezt őszintén el kell mondanom. Ráadásul, ha valaki egy kicsit használná azt a józan paraszti észt, amit a jó Isten adományozott neki, akkor rájönne arra, hogy egy többségi nemzet fiaival mindig együtt kell működni akkor, amikor valamit el akarunk érni. Viszont csak olyan kompromisszumokat érdemes kötni, amelyek elvi kompromisszumok. Tehát amelyek segítik – többek között itt Szlovákiában – a magyar kisebbség jogi és egyéb helyzetét. És gondolom ugyanúgy Romániában az erdélyi és más magyarok helyzetét.
– De ha e szomszédos államok politikai elitje szándékosan próbálja széttépni, elszakítani a történelmi magyar szálakat, és őket segítik ezek a bizonyos kollaboráns erők, akkor miért hajlandók ebben Önök közreműködni? Inkább ne hagyják elszakítani ezeket a szálakat.
– Mondjon egy konkrét példát, akár Kövér László, de akár Ön vagy bárki, hogy miben segítjük mi elszakítani a határon túli magyarokat a magyarországi magyaroktól! Miben segítjük ezt a kapcsolatot valahogy meggyöngíteni? Szerintem ez pont fordítva van. Azok, akik ezt a kapcsolatot gyöngítik, azok éppenséggel a mostani fideszes politikusok.
– Szerintem például olyasmire is gondolhatnak, hogy a szlovákiai nyelvtörvény ügyében a Híd párt nem volt olyan kemény, nem volt olyan ellentmondást nem tűrő és határozottan az eredeti elveihez és céljaihoz ragaszkodó párt, mint amilyen a parlamentbe be sem jutott Magyar Koalíció Pártja. Tehát, hogy Önök együttműködnek az uralkodó elittel.
– Ezt már – elnézést kérek – csak igazán borgőzös vagy szeszgőzös fejjel lehet mondani. Ez butaság. Többet értünk el mi tizennégy parlamenti képviselővel – amelyek közül nem mindegyikük magyar – a kisebbségi nyelvhasználati törvénynél, mint az MKP idejében húsz parlamenti képviselővel. Akkor, amikor az MKP a kormánykoalíció második legerősebb ereje volt. Most pedig a Híd a négyes kormánykoalíció negyedik tagja, tehát a leggyengébb. Ennek ellenére többet értünk el. Párkán ki lehetett írni magyarul a neveket. Eddig nem lehetett. Megváltoztattuk a törvényt. Ha nem engedik a szlovákiai magyarnak az anyanyelv használatát ott, ahol lehet, ma már büntetést kaphat érte az az illető – akár az államigazgatás dolgozója –, aki ezt neki nem tenné lehetővé. Ezt az MKP soha nem érte el. Ha ez kollaboráció, akkor én azt hiszem, hogy itt valakinek óriási probléma van a fejében és azt gyógyíttatni kéne.
– Szerintem abban is lehet gondolkodni – én most csak megpróbálok Kövér László fejével gondolkodni, de nem biztos, hogy ez sikerülni fog –, hogy már abban is mérhető ez a kollaborálás, hogy az Önök tizennégy képviselője közül nem mindegyik magyar. Ez önmagában mutatja, hogy szlovákokkal egy pártban működnek együtt. Mi ez, ha nem kollaborálás?
– Ez kollaborálás? Kérem szépen, ez együttműködés. Az, hogy szlovák képviselőink is vannak, az együttműködés, mert ezek közül a szlovák képviselők közül vannak olyanok, akik már most, egy év alatt többet tettek a szlovákiai magyarságért, mint például Duray Miklós, aki soha nem szólalt fel a parlamentben. Akkor most hogyan is van ez? Csak azért, mert valaki netán a Híd pártjában van és netán még szlovák nemzetiségű is, az egyszerűen kollaborál, és mindegy, hogy jobb eredményt ért el mint az, aki mellveregetős magyarként működik?
– Ez a kollaboráns jelző úgyis értelmezhető, mintha a Felvidéket megszállná ez a szlovák politikai többség, és Önök nem harcolnak a szlovák többség ellen, hanem bármilyen módon megpróbálnak vele együttműködni. Valami ilyesmi van a kollaborálás fogalma mögött.
– Szerkesztő úr engedje meg, hogy én ne próbáljak gondolkodni Kövér László fejével vagy akár más olyan politikus fejével, aki beteges nézeteket vall. Azért az mégsem normális dolog, hogy azt mondja Ön is, hogy olyat is lehetne keresni, hogy mi nem harcolunk a szlovákok ellen, és ezáltal kollaborálunk. Azzal, hogy keményen kiálltunk akár kisebbségi dolgokban is, olyan törvényt fogadtunk el, ami kétszer jobb, mint az előző törvény volt, ez visszalépés? Ez nem visszalépés. Az, hogy ezt úgy próbálják beállítani, ez engem nem érdekel, de ma már az MKP is – az a párt, amelyik állítólag nem kollaborál – e törvény hatására kampányolhat. Többek között például a Párkány megnevezéssel is és sorolhatnám tovább. Tehát engedje meg, hogy ilyen butaságokra már ne is reagáljak.
– Mit szólnak szlovák politikai körökben az olyan fogalmak használatára, hogy utódállamok? Szóval, hogy Szlovákia egy utódállam.
– Én nem szoktam törődni azzal, hogy ki mit szól, én mindig azzal törődök, hogy mit tudunk elérni és azt milyen módszerrel tudjuk elérni. És eddig az, amit sikerült véghez vinni akár az MKP-s időben vagy akár a Híd-időben, azt mutatja, hogy ez egy jó út.
– Ön például denunciálja-e mondjuk a jelenlegi kormány vezetőit nyíltan vagy éppenséggel suttyomban? Mert ezt is mondta Kövér László. Állandóan a hátunk mögé kellett nézni, hogy a határon túli magyar politikusaink itt, ott, amott, nem denunciálnak-e bennünket. Vajon megtette-e Ön?
– Mondtam már egyszer. Butaságokra nem vagyok hajlandó senkinek sem válaszolni. Ez butaság.
– Igen?
– Ez akkora butaság, hogy ilyet józan politikus egyszerűen nem jelenthet ki. Többször mondtam, akár magyarországi politikusoknak is, hogy az, aki meg akarja tudni, mit jelent magyarként élni – most idézem Önt – az utódállamokban, akár Romániában, akár Szlovákiában, az jöjjön el, és lakjon itt mondjuk fél évet. Magyarországon – ahol majdnem csak magyarok élnek – könnyű magyarnak lenni. Jöjjön át ide, és megtanulja, hogy mindenért harcolni kell. Kérdés, hogy a harc csak virtuális-e az, amikor valaki elmondja, hogy mit lehetne elérni vagy pedig valódi-e, azaz hogy akkor, amikor lehetősége van, el is éri azt. Én azt hiszem, hogy itt olyan dolgokat, bizonyítékokat tudunk letenni az asztalra, ami azt mutatja, hogy igenis mi értünk el eredményeket és ezeket csak használni kell. Azon kell dolgozni, hogy ne ijesszük el a szlovákiai magyarokat többet között azzal, hogy rossz a törvény, hanem arra biztatassuk, hogy használják a törvényt, mert olyan elemei vannak, amelyek előremutatóak.
– Válaszként sem denunciál esetleg egyes magyar kormányzati vezetőket? Mert Önt szokták denunciálni, például a pártját nem tartják magyar pártnak, ezért nem is hívják meg erre a bizonyos magyar-magyar párbeszédre és így tovább. Láthatóan nem tartják Önt megbízhatónak.
– Nézze, lelkük rajta. Én nem törődök azzal, hogy esetleg hogy néznek a pártunkra, az én választóim itt vannak, és azt hiszem, hogy az itteni választók elképzeléseinek kell megfelelnem, nem pedig a magyarországi adott kormánypárt elképzeléseinek.
– Kövér Lászlónak volt egy konkrét kifogása is a határon túli magyar vagy csak magukat magyarnak kiadó pártokra és mozgalmakra vonatkozóan. Tudniillik azt mondta, hogy még arról sem tudtak az elmúlt húsz esztendőben megegyezni egymás között, hogy mit tekintenek autonómiának.
– Ez Kövér László véleménye. Én azt hiszem, hogy akár az MKP vagy akár az elődpártok idejében igenis születtek olyan törvények, születtek olyan elképzelések, amelyek azt mutatták, hogy elsősorban mire van szükségünk. A kultúra és oktatásügy autonómiája, ez volt az MKP idején is a cél és erről beszélünk most is. Kultúra és oktatás.
– És tulajdonképpen Erdélyben is hasonlóak az RMDSZ céljai.
– Így van. Ne haragudjon, be kell fejeznem, koalíciós tanács kezdődik.
– Ennél fontosabb nincs, de azért ezt ne nevezzük kollaborálásnak.
– Hát, ez nem az.
