Amióta a BMW átvette a Minit, fura dolgok történnek a híres angol márka háza táján.
Megértük a kombinak szánt verziót (Clubman), a kupét, a kabriót – és egy pofás crossovert , Countryman néven. Utóbbi a márka első klasszikus ötajtós modellje, és ugyanúgy az első, amely összkerékhajtással is kapható. Ja, és hogy el ne felejtsük: az eddigi legnagyobb Mini… Fronthajtással kombinált benzines alapmotorral kaptuk meg tesztelésre.
Alaktan
Kezdjük azzal, hogy ez egy akkora Mini, amely a kompakt kisautók 4 méteres „vízválasztóján” is túllép, lévén 4,1 méter hosszú… Folytassuk azzal, hogy nemcsak nagyobb és szélesebb, de a fazonja is más, mint a többi Minié. Ez mindenekelőtt az orr-részre érvényes: félelmetes méretűre nőtt a hűtőrács, amelyhez optikailag hozzáadódik a szintén szélesre szabott alsó légnyelő. Oldalnézetből külön formatervezői bravúr, hogy a tekintélyes méretű hátsó ajtók semmit sem rontottak az alapformán és az arányokon – természetesen a nagyobb hosszméretet nem számítva. A megnövekedett hátsó lámpák is tipikusan „minisek” maradtak, a hátsó falat pedig jókora márkaemblémával dobták fel, amely egyben a kilincs szerepét is betölti. Rendkívül jól illik a kocsi karakteréhez a körkörös műanyag védőborítás, bár a tesztpéldány szürke karosszériáján vizuálisan nem igazán érvényesült.
Belvilág
Útban az autó belseje felé elsősorban a keretes ablakokon akad meg a szemünk; ez a négy oldalajtóra való tekintettel elkerülhetetlen változás a „rövid” Minikhez képest. Benn már eredményesebben kereshetjük a hagyományos stílusjegyeket. A középkonzolt itt is a levesestányérnyi sebességmérő uralja, de felül úgy illesztették hozzá a két légbefúvót, hogy az egész komplexum tökéletes Mikiegér-fejet alkot. A légkondi kezelőpultja továbbra is Mini-emblémát formáz, a billenőkaros kapcsolósor is megmaradt, csak most rázsúfoltak még 2 ablakemelőt; ezzel sikerült teljesen kaotikussá tenni a nyílászárók működtetését. A repülőgépből átszerelt kézifékkar sem túl praktikus, mert biztosítógombja igen rossz helyen, a markolat alján van. Ami a komforttényezőket illeti, az elülső ülések „kisautós” méretűek, de alul-felül jó oldaltartásúak. Tény, hogy egy korpulensebb sofőrt éppen a hangsúlyos peremek zavarnának, de az ilyen aligha veszi meg ezt az autót… Hátul opciós hármas üléssorunk volt, mert alapon ez a Mini is négyszemélyes; két felnőtt között azonban legfeljebb egy tízéves forma gyerek utaztatása javallott. Ezt az üléssort egyébként előre-hátra lehetett tologatni, miáltal a csomagtér alapméretét 350 és 450 liter között választhattuk meg. Bővítéskor a támlák külön-külön billennek előre, tehát az egész hátsó traktus jól variálható.
Az országúton
Ezzel az autóval kapcsolatban tulajdonképpen a meghajtásról van a legkevesebb mondanivaló. A benzines alapmotor teljesítményben és nyomatékban egyaránt standardnak nevezhető az 1,6-osok kategóriájában, legfeljebb azt emelhetjük ki, hogy takarékossági célzatból hatfokozatú kézi váltóval párosították. Összkerékhajtás viszont nem rendelhető hozzá; ez a 184 lovas benzines, illetve a két erősebb dízelverzió kiváltsága. Standard hajtáslánc ide vagy amoda, a tipikus „minis” vezetési élményt azért jórészt megtapasztalhattuk: a Countrymannek is kemény, feszes a futóműve, itt is a karosszéria sarkaiba csapták ki a kerekeket, mint a háromajtós verzióknál, ami hihetetlen messzeségekbe tolta ki a sodródási határt. Éppen csak hogy kb. 30 centiméterrel hosszabb test gördült engedelmesen alattunk, amerre a volán küldte…
{phocagallery view=category|categoryid=323|limitstart=0|limitcount=0}
Vas Gyula (A szerző felvételei)
ADATLAP
Hengerűrtartalom: 1598 cm3
Teljesítmény: 90 kW (122 LE)/6000min-1
Nyomaték: 160 Nm/4250min-1
Sebességváltó: hatfokozatú kézi
Legnagyobb sebesség: 190 km/óra
Gyorsulás 0–100 km/óra: 10,5 s
A csomagtér űrtartalma: 350(450)–1170 l
Fogyasztás (városi/országúti/vegyes): 7,4/5,2/6 l/100 km
Ár: 22 200 euró
Az alapmodell ára: 20 200 euró
