A gazdasági válság következményeként beindultak azok a folyamatok, amelyek innen-onnan próbálják megmagyarázni az okokat, elemezgetik a lehetséges megoldásokat. Hovatovább gyakrabban lehet olvasni a szétnyíló gazdasági ollóról, minek következtében a gazdag még gazdagabb, a szegény pedig még szegényebb lett.
A világ egész vagyonának 93%-a a föld lakossága 1%-nak (70 millió ember) van a tulajdonában, a világvagyon 5%-n pedig az emberiség 95%-a osztozik (6,65 milliárd ember). Egyik napilapunk is közölte, hogy a világ pénzforgalmát és ezáltal gazdaságát kb. 147 nagy bank bonyolítja és ezek tulajdonosai gyakorlatilag urai a földön történő eseményeknek. A már most zajló virtuális világháborút nem fegyverekkel vívják, hanem sokkal átgondoltabb, „finomabb” eszközökkel – pénzzel és a globalizációval. Mindenki mindenkinek az adósa lesz egészen addig, míg egyszer majd valaki azt mondja: nem fizetek vissza semmit! És akkor jöhet a katasztrófa! Lassan rájön a világ arra, hogy a liberális piacgazdaság sem működhet ellenőrzés nélkül, mert a tőke és ténykedése felfalja a világot. Az újrakezdés pedig csak akkor lehetséges, ha mindent tönkreteszünk és elölről kezdjük az újraelosztást – tehát jöhet a szörnyű globális és igazi háború!
Sokan a túlzott jólétet okolják, mások ökológiai bűnökkel és a világegyensúly felborulásával magyarázzák a válságot, de gyakran hallani nem csak az európai túlfogyasztásról és elkényelmesedésről, hanem a nem tisztességes politizálásról is. Ehhez szekundál még az elöregedő európai őslakosság, jönnek a beilleszkedni nem igazán akarók Ázsiából, Közel-keletről, Afrikából. Folyamatosan romlik az emberek közérzete és drágul az arany, ami jelezhet egy közelgő háborút is. A számítástechnika és az ipari automatizáció következtében is rohamosan nő a munkanélküliség és ezáltal a bűnözés is. Tért hódít az iszlám és a szcientológia. Az öreg Európa pedig lassan elfelejti, hogy létét a kereszténységek köszönheti. Felfordulóban van a világ!
Nem szabadna pánikba esni az ennyi negatívum hatására, hanem meg kellene nézni az egészet úgy „felülről”. Meg kellene keresni azokat az okokat, amelyek végig meglelhetők nagyjából az összes jelenségben. Legyen az a multik térnyerése, az orvosok sztrájkja, vagy akár az emissziós kvóták áron aluli elkótyavetyélése, a kihirdetett versenypályázatokon a hirtelen felére zuhanó autópálya-árak és a napokban kirobbant lehallgatási botrányt is ide sorolhatjuk. A kormány bukása is ide tartozik valahol. Mi lehet mindennek az oka?
A felelet pedig: az emberi erkölcs, a személyi jellem és a működő lelkiismeret hiánya, hibája. A gerinctelenség, a határtalan anyagiasság, a garázdaság megjelenése. Az érzékenység eltűnése, gyengülése a szép és a jó iránt. A jó példa hiánya és a „disznóságok” bemasírozása az emberek agyába a közmédiákon keresztül. Amit törvényesen lehet ellopni, az még nem kell, hogy erkölcsös legyen. Az a nővér is lopott, aki nem forgatta, mozgatta meg ágyában a magatehetetlen beteget és emiatt fölfekvései lesznek, neadjisten meg is hal. Lopott, mert meglopta a páciensét attól a szolgáltatástól, amit az egyszer már jóhiszeműen valamikor megfizetett! És lop az a multi is, amely ugyanazon név alatt adja áruját Ausztrtiában és Szlovákiában, holott a minőségkülönbség kézenfekvő. Lop az a főnök is, aki nem adja meg munkásainak a tisztességes bért és lopnak az alkalmazottak is, amikor – ha a főnök nem látja – nem dolgoznak, vagy személyes ügyeiket intézik munkaidő alatt. És lop az a politikus is, aki busás szponzori adományt fogad el a választások előtt, mert a választások után az „adakozó” ezt kamatostul várja vissza pl. a polgárok adóiból finanszírozott állami megrendelések formájában. És sorolhatnánk tovább a végtelenségig… Így ment tönkre a Római Birodalom is. Lezüllöttünk! Eltűnt a szeretet! Ha tetszik, ha nem: lelki nyomorúságba és szegénységbe zuhantunk!
Mi itt a megoldás? Az újabb IMF-hitel? Új kormány és új választások? Új főnökség, új politikusok vagy új bankok új tulajdonosokkal? Nem!
Vissza kell állítani a világ hagyományos és elengedhetetlen értékeit: a becsületet, az igazmondást, az erkölcsös magatartást, a karakán jellemet és a felebarát megbecsülését. Nem kell messzire menni a jó tanácsért, mert ezt már megtette valaki előttünk a múlt század harmincas éveinek elején, mikoris hasonló gazdasági válságból kellett a világnak kilábalnia. Az akkori Csehszlovák Köztársaság egyik sikeres nagyvállalkozója Tomáš Baťa 1932-ben ezt mondta:
„…Nem hiszem, hogy az áttörések csak úgy maguktól történnek. Amit mi gazdasági válságnak szoktunk hívni, az nem más, mint más néven erkölcsi nyomorúság. Az erkölcsi nyomorúság az ok, a gazdasági leépülés az okozat. Országunkban sok olyan ember van, akik azt hiszik, hogy a gazdasági leépülést, krízist pénzzel lehet megszüntetni. Irtózom az ilyen tévedés következményeitől. Abban a helyzetben, amelyben vagyunk, nincs szükségünk semmilyen zseniális fordulatokra és kombinációkra. Ellenben szükségünk van az emberekhez, a munkához és közvagyonhoz való erkölcsös magatartásra. Nem szabad támogatni a csődbemenőket, nem szabad adósságot csinálni, nem szabad lecserélni az értékeket és nem szabad kizsákmányolni a munkásokat…”
Illene megfogadni bölcs tanácsait! Már nincs sok időnk…
Agárdy Gábor, Felvidék.ma
