Nem vagyok képes elfogadni a szociális és munkaügyi miniszter munkásságát. Nem tudom megmagyarázni, miért antipatikus nekem a miniszter úr, de tény, hogy nagyon nem kedvelem. Oda jutottunk, hogy a mai világban a munkavállalók éhbérért dolgoznak.
Talán azért, mert színre lépésekor azonnal lekicsinyítően beszélt a kis keresetűekről. A pórnépről. Úgy viselkedett, mint aki a Marsról csöppent volna az emberek közé. Nem értette, hogy lehet megélni havi 400 eurós fizetésből. Akkor is azonnal reagáltam egy írásban, a miniszter úr által elmondottakra.
A február 23-i, csütörtöki híradásokban hallva javaslatát a szociális biztosító igazgatójának javasolt éves jutalom összegéről, és pénteken elolvasva írását a HS (Hospodárske noviny) – honlapján, ismét felment bennem a pumpa. Felerősödött bennem a vele szemben érzett antipátiám. Pedig megfogattam, hogy ez a miniszter bármit is fog mondani, tenni, nem fogok kijönni a sodromból. Nem érdemli meg. Főleg az olyan ember nem, aki abban élte ki magát még mielőtt miniszter lett, hogy az állami hivatal segítségével elvett az adófizetőktől 100 millió szlovák koronát. Ugyanis rájött arra, hogy egy bizonyos törvény hiányosságát mi módon lehet kihasználni. Ahelyett, hogy figyelmeztetette volna a törvényalkotót a hibára, inkább tanácsokat osztogatott, hogy az ügyeskedők hogyan juthatnak hozzá nem megérdemelt pénzekhez. Sportot űzött abból, amit más tanácsadók erkölcstelen tettnek minősítettek.
A csütörtöki híradásokban közölték a legújabb ötletét, ami arról szólt, hogy a szociális biztosító igazgatójának 55 ezer eurós jutalmat javasolt a jól elvégzett munkájáért. Az ilyen javaslat szintén csak egy valóságtól elrugaszkodó embertől származhatott. A jutalom összege még akkor is felháborító, ha az igazgató úr, tényleg jó eredményeket ért el, a biztosító élén. Azért, mert az igazgató úr, nem mindennapi havi fizetést kapott az eredményes munkavégzésért. 4 000 eurós havi fizetést. Olyan közintézmény élén, amely ezer sebből vérzik. Ha jól vagyok tájékoztatva, akkor a képviselők havi jövedelme is kevesebb. Havi négyezer eurós jövedelemért, már illik jó teljesítményt nyújtani. Az igazgató úr teljesítményét nem becsülöm le. De azért túlzott jutalomban nem kell részesíteni. Ha a miniszter úr javasolt volna 10 ezer eurót, egy szót sem szólok. Ezzel a jutalommal, és az éves keresetével együtt 1,7 millió koronás éves jövedelmet ért volna el. 10 ezer euró összegű jutalom nélkül, igaz ez csak 1,4 millió koronás összeg lenne. Ha ezt az összeget a közember 400 eurós havi tiszta jövedelmével vetjük össze, akkor az igazgató éves bevétele felháborító. A kisember a havi 400 eurós tiszta jövedelme mellett a 48 ezer eurós bevételt csak 11,5 év alatt érné el.
A HS – honlapján közölt pénteki cikkében meg azzalal dicsekszik, hogy Radičová kormányzása ideje alatt 50 ezer ember lépett munkaviszonyba. Az lehet, de ha igaz lenne, akkor nem 13,1 százalékos munkanélküliségről beszélnénk. Papírra meg úgyis azt lehet írni, amit az ember nem szégyell.
Ugyan ebben az írásában a munkaerő rugalmasságát biztosító Munkatörvénykönyvi módosításokat dicsőíti, mint a lehető legjobb megoldást a munkahelyteremtésre. Ez hazugság, és a munkaerő rugalmassága nem jelent mást, mint azt, hogy a munkáltató azt tehet az alkalmazottal, amit akar. Egyébként felhívom a miniszter úr figyelmét, hogy a munkaerő flexibilitását, már a 18. században, Nagy Katalin cárnő bevezette Oroszországban. Lényege az volt, hogy az uraknál szolgáló szegény muzsiknak, szolgának mindenhez kellett értenie. Kötelező volt számára színészkedni, énekelni, zenét szerezni, és elvégezni a nagybirtoki munkát, mint a ganézást, szántást, takarítást, főzést stb. Mindezt csak könyöradományért. Ugyan úgy, mint most.
Egyébként a mai világ ismét arra tart, hogy lassan a világon mindenütt a munkavállalók éhbérért fognak dolgozni. Megszűnik a nyugati szociális piacgazdaság, csak azért, hogy nagyon gazdagok még több haszonnal rendelkezzenek, és az olyan kiszolgálóik, mint többek között a miniszter úr is, naponta 400 – 500 eurót, hogy esetleg még ettől is többet költhessenek.
Mielőtt valaki megvádolna irigységgel, gyorsan leírom, hogy nem vagyok irigy, nem vagyok a gazdagok ellensége, de ellensége vagyok a hazugságnak, embertelenségnek és a mérhetetlen gátlástalanságnak, ami nem más, mint az emberi társadalom sírásója.
Merve Tamás, Felvidék.ma
