Valamikor egyszer egy nagy valaki azt gondolta magáról, hogy többet tud az Istennél is és meg fogja tervezni, hogy mi is lesz úgy cca. 20 év múlva, s úgy is lesz.
Sajnos azonban rövidesen (az első 20 esztendő elteltével) kiderült, hogy az illető még csak Kisisten sem volt, sőt az Istentanoncok között sem volt különösen sikeres, viszont volt egy erős adu-ász a kezében, jó barátja volt a hóhér, s hullottak az idomulni nem akaró fejek valósan, s átvitt értelemben egyaránt. Akinek olyan szerencséje volt, hogy akkor nem került bele a szem elé kerültek táborába, s ennélfogva sikeresen megúszta a „fejesőt” annak ma módjában áll összehasonlító elemzést végezni.
Talán nem meglepő, hogy diktatúra ide, demokrácia oda, nem igen lehet túl nagy különbséget tenni akkor volt és ma volt politikusai/bírái/törvényhozói, „nagy emberei” között. Ugyanis tény és való, hogy a poltikusnak jócskán hazárdőrnek kell lennie, mert másképen nem adhat elő látszatra jól hangzó dolgokat, bármi sületlenségek is azok valójában. A bírónak olyan döntést kell hoznia, hogy holnap is bíró maradhasson, mivel máshoz nem ért. A törvényhozóval ugyanez a helyzet.
Valami ilyesféle hangulatban olvasgatom a mostanában egyre gyakrabban megjelenő jövőképeket, melyekről úgy általában az a véleménye az embernek, hogy valóban ezt mondta volna az a politikus, vagy csak az újságíró értelmezte, s fordította le rosszul a szavait? Sajnos ezt utólag ritkán lehet megbízható módon eldönteni, ám akkor is marad az a tény, hogy még nemigen találkoztam olyan végrehajtatott bírósági ítélettel, amikor egy politikus vagy tsa. ilyen úton kényszerítette volna ki a neki tulajdonított mondatok helyreigazítását, tehát logikusan marad az a verzió, mely szerint az újságíró, ha tévedett is, az a tévedés- elhallás mégsem volt számottevő, vagyis a lényeg rendben van.
Ebből kiindulva egyből azon kezdtek kattogni kerekeim, hogy vajon mégis hogyan és ki fogja meghatározni, hogy hol, s melyik gimnázium marad meg, s melyik nem? Továbbá még érdekesebb kérdés hol, mikor, milyen szakközépiskola létesül, milyen mérlegelés alapján. Azt hiszem nem vállalok túl nagy kockázatot, hogy a sógor-koma elvek alapján kiválasztott miniszterünk rendszere is hasonló sógor-koma elvű rendszer lesz. Ettől kezdve már csak azért kell a most 6-9. évfolyamba járó nebulók szüleinek, s rokonságának imádkoznia, hogy Dušan Čaplovič mester rokonsága jó szórásban legyen Szlovákia térképén, s az ő körzetükben épp olyan rokona legyen, mint amilyen lesz az a 10-15 éven belül a környékben letelepedő cég/cégek, amelyekben a leendő diákok elhelyezkedhetnek. Mint ismeretes Čaplovič szerint gimnáziumba azok járjanak, akiknek a tanulmányi átlaguk az alapiskola 6-9. évfolyamában nem haladta meg az 1,5-ös átlagot. Aki ezt nem teljesíti, az menjen szakközépiskolába. Az oktátásügyi miniszter a szakközépiskolák működését úgy képzeli, hogy az állam állja az elméleti tanulmányokkal kapcsolatos kiadások fedezését, a végzős diákok iránt érdeklődő cégek, vállalatok pedig a gyakorlati képzésbe szállnának be.
Nagy a valószínűsége, hogy a ma minden probléma megoldására gyógyírként előadott koncepció inkább lesz antikoncepció, s talán mégis jobb volna, ha maradnának az általános képzést nyújtó gimnáziumok, ám nem sógor-koma elv alapján kiválasztva, s a szakképzést végezzék el a letelepedő cégek, hisz náluk jobban senki sem tudhatja, milyen képzettségű szakemberekre van szükségük. Ugye ehhez az kellene, hogy néhány választás ne arról szóljon, hogy sógor-koma lesz-e az új közlekedésügyi/oktatásügyi/ügyi, s ügyetlen miniszter, hanem elvekről-úgy csupa nagybetűvel, ha még a betűméretnek van valami jelentősége.
Varga Lajos, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”33296,33251″}
