A „határon” átívelő kapcsolattartás példaértékű formájának nevezhető az idén 41. alkalommal megrendezett Hegyaljai Pedagógus Kupa, amelyen 30. alkalommal Felvidék is képviseltette magát.
Az 1972 óta minden évben megrendezett labdarúgó-tornán Királyhelmec, Sárospatak, Szerencs és Tokaj pedagógus csapatai vettek részt.A kétnapos rendezvény jellegzetessége, hogy a házigazda szerepét minden alkalommal más város vállalja fel. Örömteli eseményként tartjuk számon, hogy az elmúlt évi 40. jubileumi rendezvénynek éppen Királyhelmec adhatott otthont. Idén április 20-21-én Tokaj városa szervezte a tornát. Sárospatak csapata lett a győztes. A felvidéki Királyhelmec csapata a 2., a házigazda Tokaj a 3., Szerencs csapata pedig a 4. lett a küzdelemben. Küzdelem? Talán nem is helyes itt e kifejezés, mert a résztvevők és a Felvidék részéről a szervezést immár 30. alkalommal felvállaló Gilányi István elmondása szerint ez a több évtizedes múltra visszatekintő találkozó már régen nem a küzdelemről, a versengésről szól. Ennél fontosabb küldetése a barátság ápolása, az összetartozás kifejezése és a kapcsolattartás. Hitvallása szerint, a magyar ügyet teljes szívvel, alázattal, igaz emberként szolgálni mindennapi, önként vállalt kötelesség, amely akár egy sportrendezvényen keresztül is megvalósulhat. E rendezvény keretében – amely remek helyszíne a tapasztalatcserének, információszerzésnek, a közös lehetőségek felismerésének – minden évben régi barátok, iskolatársak, kollégák találkoznak, akik más városban, országban élnek, dolgoznak, de mindannyiuk közös gondolata az összetartozás. E gondolat vezérelte a rendezvény sárospataki kezdeményezőit is – Dobay Béla, Bigus Imre, Szűcs Mihály (gimnáziumi tanárok) – amikor első alkalommal, 1972-ben Sárospatakon megrendezték a „Hegyeljai Pedagógus Kupa” nevet viselő labdarúgó-tornát. Az egykori elindítók közül Szűcs Mihály, nyugalmazott gimnáziumi tanár nem csak szervezőként, hanem máig aktív játékosként az egyik rangidős” résztvevő. A szervezők folyamatosan ügyelnek arra, hogy a „nagy öregek” mellett a fiatal pedagógus kollégák is beépüljenek az egyes csapatokba, hogy legyen majd aki folytatja ezt a szép hagyományt.
A szervezők és lelkes résztvevők élménybeszámolói alapján jómagam több mint 20 éve kísérem figyelemmel e rendezvény sorsát. Jó érzés látni, tapasztalni, hogy értékvesztette világunkban az igaz barátság, az egymás iránti tisztelet, a hit és a magyarság megmaradásának ügye köti össze a résztvevőket egy sportrendezvényen.
A „legnagyobb magyar” szavai jutnak eszembe: „Míg Isten megtart minket, s nyelvében él a nemzet, addig ezer gyökér összeköt itt minden magyar lelket”.
Mgr. Tökölyi Angéla, Felvidék.ma
