Minden esztendő júniusának ötödik napja a környezetvédelem világnapja. A világnapról az ENSZ 1972-ben, Stockholmban az „Emberi környezet” címmel rendezett nemzetközi környezetvédelmi konferencián döntött.
Ekkorra vált világossá a természettudományok képviselői és a politikusok számára, hogy a jelenben és a belátható jövőben az emberiség egyik legsúlyosabb megoldásra váró problémája az „élet minőségének”, a környezet folyamatos romlásának problémája. A világnap – ha csak kis időre is – de minden évben újra és újra felhívja a figyelmet a környezet védelmének fontos és megoldandó problémáira. A világnapot minden évben más országban és témában rendezik meg.
Ennek kapcsán hallhattunk ma beszélgetést a Pátria rádióban Izsák Gábor természetvédővel, akit arról kérdeztek, hogy a sok beszéden kívül mikor következik már be egyfajta szemléletváltás is? Véleménye szerint a környezet szennyezése már nem természetvédelmi vagy környezetvédelmi probléma, hanem egy globális, civilizációs problémává nőtte ki magát, amely a természetes élet védelméről szól. Sokszor a tevékenységek ezeken a területeken szöges ellentétben állnak egymással. Példa erre a védett területeken létrejött számos hulladék lerakat, vagy mostanság a nagyon divatos fotovoltaikus erőművek létesítése termékeny mezőgazdasági területeken. A szakemberek a szemléletváltás fontosságát már látják, de a többiek nem nagyon. A társadalom számára a fogyasztás az elsődleges, amelyre a politikusaink is összpontosítanak, és a környezetvédelem eltörpül mellette. A környezet- és természetvédő szervezetek aktívan próbálják felhívni a civil társadalom figyelmét az élet természetes megvédésére, de nagyon nehéz ebben a demokratikus társadalomban eredményeket elérniük, mert minden normákhoz, jogszabályokhoz van kötve. Izsák Gábor állítása szerint a környezet és a természet védelme mutatja meg, hogy egy társadalom milyen szinten van. Azok a társadalmak, amelyek magasabb szinten vannak, azok már felfogták ezt a problémát és hajlandóak invesztálni a megoldásba. A primitívebb társadalmaknál is be kell következnie egy fajta forradalomnak, mert ez a fajta életvitel, amit most folytatunk, hosszútávon nem fenntartható – zárta a beszélgetést Izsák Gábor.
BB, Felvidék.ma
