Módos Péter, Berki Krisztián, Pars Krisztián – a vasárnap tanulsága, hogy hinni kell, elsősorban magunkban, családunkban, közösségünkben.
Természetesen csak az tud magában hinni, aki nem szenved a megfelelési kényszertől, magabiztos, nincs kisebbségi komplexusa. Ez az örömhír vasárnapról, kedves „honfitársaim”, szlovákiai magyarok, vagy akinek jobban tetszik, felvidéki magyarok. Kedves „szlovmagyar” barátaim (magamat is beleértve) a hír az, hogy az ANYAORSZÁG-Magyarország ébredezik. Jó most magyarnak lenni. Néha ennyi is elég. Mennyi? Annyi, amennyi a SIKERT feltételezi. A sikerhez pedig szükséges a küzdelemben, mai világunkban, hétköznapjainkban a többletenergia. Azt meg akár tetszik néhány embernek, akár nem, élsportolóink saját maguk mondják el, hogy a speciális felkészültségük mellett a nemzeti identitásukból merítik. Ezt hol tudatosan, hol indirekt módon el is mondják. A SIKER pedig nem csak nekik kell, hanem nekünk is, a Duna mindkét oldalán, mert ez A MEGMARADÁSUNK TITKA. Sikeres lehet több oldalról megközelítve is egy közösség, egy nemzet. Ez lehet gazdasági jellegű siker, társadalmi-politikai-történelmi jellegű siker. Ez utóbbi a magyar nemzetet 1920 óta kerüli. 1956-ban felbukkant egy rövid időre, illetve 1989-ben azt hittük, hogy elérkezett számunkra a SIKERESSÉG IDEJE, de nem így történt. A gazdasági siker pedig még várat magára. Lehetséges, ha megjön az önbecsülésünk, akkor majd beindul a gazdasági fellendülés is. Eljöhet a siker nemzetünk számára, de ez lassú folyamat, és addig is életben kell maradnia közösségünknek. Önbecsülésünk visszaszerzésében segíthet az az érzés is, amikor nemzeti lobogónkat olyan történelmi szempontból szerencsésebb országok mellé vagy éppen fölé húzzák fel, amelyek most éppen „trendivé” váltak közösségünk számára. Elszívják életképes munkaerőnket, értelmiségi fiataljainkat úgy, hogy közben árucikkeik nálunk kerülnek a piacra, mert a mi gyárainkat tönkretették. Nálunk már lassan nincs mit és nincs ki termeljen, előállítson, vagy eladjon. Földjeinket elvették, árucikkeinket leépítették jogi szabályozással, piacainkat megszállták. De a nemzeti vagy KÖZÖSSÉGI érdekeltségű és érdeket képviselő kormány alatt ma Magyarország, az ANYAORSZÁG ébred. Csak gondoljunk vissza Pekingre és az akkori magyarországi helyzetre és hasonlítsuk össze a jelenlegi állapotokkal, történésekkel. Akkor tud egy ország, nemzet sportsikereket elérni, felébredni, ha a társadalom lelkileg belül egészségesen kezd érezni, gondolkodni. Szóval ha még nem is ébredt fel teljesen, de már ébredezik. Nekünk nagyon fontos, hogy ilyen anyaország álljon mögöttünk, ahol sikeres magyar emberek viszik hírét közösségüknek, a Kárpát-medence magyar közösségének. Ne legyen kétségünk afelől, hogy ezek a történések a mi hírnevünket ne öregbítenék, vagy nem tartoznának hozzánk, nem érintenének minket. Néhányan itt a Felvidéken pont azt szeretnék elhitetni velünk, hogy mi ezt nem érezhetjük, ezek a történések nem a mi sikereink, ott van nekünk a Slovan.
Jó ehhez a – sikeres úton újra elinduló – közösséghez tartozni, amelyik ugyanúgy fejezi ki nyelvileg, lelkileg érzelmi kitöréseit a siker kapcsán. Minél jobban elhisszük, hogy sikeresek lehetünk, annál nagyobb a valószínűsége, hogy azok is leszünk. Akinek kézzel fogható bizonyítékok kellenek, annak ott a vasárnapi nap, az aranyvasárnap. Tisztelt „szlovmagyar” barátaim, testvéreim, higgyétek el, jó az ÖSSZMAGYARSÁGHOZ tartozni, mert mi magyarok el tudjuk magunkról hinni, hogy sikeresek tudunk lenni és ez már fél siker. Példával járjon előttünk Berki Krisztián, akinek sokszor arra sem volt pénze, hogy a budapesti edzésről haza tudjon menni vidékre.
Isten áldd meg a Magyart! – Köszönjük a MAGYAR OLIMPIAI CSAPATNAK! Hajrá Magyarok!
Samu István, Felvidék.ma
Kép: MTI
