Tom Nicholson újságíró, a Gorilla-könyv után blogjában egy Smer-hez közel álló „furcsa” esetet ismertetett. A smeres Gorilla szerinte a Pozsonyi Távhőszolgáltató Vállalatra szakosodott. Nicolson eszmefutatását a Sme portálon lévő blogjában tette meg:
Nem igazán szükséges, hogy az ún. Gorilla-aktához hasonló irat legyen a kezünkben ahhoz, hogy felfedjük a kormányzó Smer párt hátterében zajló ügyleteket. Elegendő, ha csupán megnézzük, kik is azok, akik a Fico-kormány idején a leginkább nyerészkednek az állami megrendelésekből.
A Gorilla-akta is felfed néhány nevet, akik a múltban a Smert pénzelték – közéjük tartozik elsősorban a Szlovák Titkosszolgálat volt ügynöke, Juraj Široký és a nem túl dicsőséges harmadik Mečiar-kormány volt államtitkára, Jozef Brhel. A Smert támogató pénzforrások eredetét azonban anélkül is megtippelhetjük, hogy a konspirációs lakásban találkozókra került volna sor, vagy megszólalt volna egy újabb „Ficóéhoz hasonlatos hang.” Nagyon hasznos hatalmi térképet állíthatunk fel, elég csak megnézni a kulcsfontosságú állami vállalatok személyi beosztását és a szerződéses kapcsolatrendszerüket, ami rendkívül sokatmondó.
Kezdjük hát a Pozsonyi Távhőszolgáltató Vállalattal (BAT), amelyben Jozef Brhel nyomai aránylag könnyen felfedezhetők.
Ki is volt sikeres a Pozsonyi Távhőszolgáltatóban 2010-ben? – Elöljáróban le kell szögezni, hogy maga Jozef Brhel ritkán lép fel nyíltan az állami vállalatokkal való üzleti kapcsolatok során. A cégnyilvántartás szerint jelenleg csupán három társaságban tölt be hivatalos tisztséget – a Patria Consulting & Development és az OTP Banka Slovensko részvénytársaságokban, illetve a Byty Lužna kft.-ben. Három olyan cég, amely nem túl gyakran szerepel a Közbeszerzési Hivatal közlönyében.
A valóságban azonban Jozef Brhel ott van sok más cégnek is a hátterében. Például a Comenerg részvénytársaságéban – bár az igazgatótanácsban vagy a felügyelőtanácsban nem találni a Brhel nevet, a pozsonyi kereskedelmi nyilvántartás jegyzékében található adatok szerint a Comereng 2008-ban 75 százalékban Jozef Brhel tulajdonában volt, 25 százalékban pedig a testvérében. Vessünk most egy pillantást a Pozsonyi Távhőszolgáltató egyik belső iratára, „A 2008-ban megkötött szerződések és függelékeik jegyzékébe.” Ezek szerint 2008-ban Brhel Comerengje durván 300 ezer eurót számlázott ki a BAT-nak a pozsonyi Bajkál utcai épületén végzett különböző javításokért. Lehet, hogy ez kevésnek tűnik egy olyan ember számára, akit a Smer kulcsfontosságú háttérembereként tartanak számon. De ha közelebbről megnézzük, sokkal nagyobb politikai-kereskedelmi hálózat körvonalaira bukkanunk.
A BAT megrendeléseinek megszerzésében az egyik legsikeresebb cég 2008-ban a vágsellyei Ene-Tep részvénytársaság volt. A BAT szerződésjegyzéke szerint 2008-ban az Ene-Tep 8 millió euró értékben számlázott ki különböző munkákat az egyes hőerőműveknek. A cégnyilvántartás onlineváltozata szerint az Ene-Tep tulajdonosa 2007 óta az energiaüzletben ismert vállalkozó, Miroslav Wöllner, akiről a következő 2006-ból származó feljegyzés található a Gorilla-aktában: „Haščák utasítást adott valamennyi 30 millió koronát meghaladó ügylet leállítására a Szlovák Villamos Művekben. Az elmúlt hónapban mintegy 2 milliárd korona összértékű üzletek voltak előkészítve ott. Többnyire az igazgatótanács alelnökének, Miroslav Wöllnernek (MKP, Világi) a bizniszeiről volt szó.”
Láss világ csodát, ha mélyebben is belenézünk a jegyzékbe, rábukkanunk az Ene-Top részvényeseinek listájára is 2007. augusztus 17-éről, amely szerint a részvények 50%-os tulajdonosa Brhel Comenerg cége volt (a másik fele a fent említett Wöllner tulajdonában volt). Az ok, amiért Brhel belépett az Ene-Tepbe, szintén kiderül a cégiratokból: „2007 szeptemberében megtörtént a BAT rt. karbantartói tevékenységének kiszervezése, létre lett hozva a Menert kft. (más szavakkal Ene-Tep, rt. – a szerző megjegyzése) leányvállalat… a fő tevékenysége a megelőző karbantartásra, a meghibásodások eltávolítására és a BAT társaság gép-technológiai berendezésének javítására összpontosul”. Az Ene-Tep forgalma 2008-ban mintegy 8 millió euró volt – látszólag hasonló összeg, mint amit a BAT-tól a kiszervezési tevékenységek fejében kiszámlázott.
De menjünk tovább. Az első Fico-kormány idején a BAT egyik legnagyobb új projektje az új hőforrás elindítása volt. A hőforrást egy magán részvénytársaság, az Első Fejlesztési Társaság (PRS) szolgáltatta volna „Cogen West” (Kogenerációs Egység Pozsony Nyugat rövidítése) néven és a Pozsonyi Távhőszolgáltatónak minimum 204 ezer GJ hőenergiát kellett volna évente szolgáltatnia (összehasonlításképpen: a BAT a 2006-os szerződés értelmében 2,600 TJ hőt kap a PPC-től évente). A Cogen West projekt tehát sokkal kisebb volt a PPC-nél, mégis ugyanazon az elven működött volna – a BAT kiszervezte volna a hőtermelést.
Bizonyára már kitalálták, hogy a PRS többségi tulajdonosa Brhel Comenergje volt, 2009 végén 52,5% -os részvénytulajdonnal (legalábbis a PRS cégdokumentációja szerint a részvények jegyzékében). A részvények fennmaradó 47,5%-a a Juraj Širokýhoz közelálló Finasist cég tulajdonában volt. A PRS és a BAT közötti szerződést 2010. június 17-én írták alá – vagyis 5 nappal a választások után, amelyek Fico első kormányának végét jelentették.
A kormányváltás után – Természetesen, ha valaki több állami megrendelésre is szert tesz, nem kell automatikusan megvesztegetésre vagy protekcióra gyanakodni. A Radičová-kormány felállása után azonban egyre erősödött a gyanú, hogy „Brhel cégei” nem szokványos előnyökre tettek szert e téren 2010-ig.
2011-ben a BAT új vezetősége a hőerőmű egyik részvényese, a Nemzeti Vagyonalap számára elemezte a vállalat helyzetét. „A vállalat helyzetéről készült jelentésben” kemény bírálat alá esnek a BAT 2010-es szerződéses kapcsolatai és a közbeszerzései. Felfedezték például, hogy több szerződés tárgya csak általánosságban volt meghatározva, ami „azt a gyanút keltette, hogy erre szándékosan került sor, hogy lehetetlenné váljon a szerződés tárgyának pontos meghatározása és magának a teljesítésnek az értékelése”. Találtak olyan keretszerződéseket például, amelyeket úgy kötöttek meg, hogy nem is ismétlődő teljesítésről volt szó, de duplán kiszámlázott számlákra is rábukkantak a szállítók részéről. Sok esetben hiányzott a gazdasági döntések megindokolása a BAT részéről, s ráleltek a SAP-rendszer szoftverjének felesleges megvásárlását igazoló számlákra, áron felüli bútorvásárlásra, olcsón eladott emissziós kvótákra és sorolhatnánk. Úgy becsülték, hogy ily módon 2,4-2,9 millió euró volt feleslegesen kidobva.
De nem csupán Brhel cégei nyerészkedtek eme sáfárkodás során. A jelentés említést tesz például olyan versenytárgyalásokról, amelyek győztese a Profi-Network cég. Ezekre azért vetült a gyanú árnyéka, mert „ezeken mindig ugyanazok a jelentkezők vettek részt, s egyikük rendszeresen nem nyújtotta be ugyanazokat a dokumentumokat és a Profi-Network többször is egyedüliként változtatta, kiegészítette/csökkentette az ajánlatát, ami erősen kétségessé teszi ezeknek a versenytárgyalásoknak a szabályosságát”.
A legnagyobb gondot azonban mégiscsak az Ene-Tep jelentette az új vezetőség számára. Észrevették ugyanis, hogy az Ene-Tep rt. nagyon nagy százalékban szerepel sikeresen a BAT versenytárgyalásai során, mégpedig mindig ugyanazon forgatókönyv szerint, ahogyan fentebb említettem (a Profi-Network esetében). Például az egyik szerződés esetében, amelynek megkötésére közvetlenül a választások után, 2010 júliusában került sor (5 millió eurós feltételezett értékben a négy évre), állítólag „nem szabták meg a maximalizált ár felső határát”. Az Ene-Tep ajánlata egy további pályázatban állítólag „jelentősen magasabb volt, mint a megrendelés feltételezett értéke, ami a kiválasztás alapvető feltétele volt”. „Nem találtak azonban semmilyen jogi vagy egyéb okot arra vonatkozóan, miért döntött a BAT mégis így.”
A BAT és az Ene-Tep között 2010-ig megkötött szerződések között több esetben „a BAT üzemegységei által duplán elvégzett tevékenységekre is bukkantak” évente 400 ezer euró értékben (2008-tól 2010-ig összességében 1,4 millió euró elherdált összeg). Nem találtak semmilyen arra vonatkozó iratot (az igazgatótanács döntéséről vagy eljárásról szóló jelentést), amely alapján eldőlt, hogy az Ene-Tep jobban el tudja látni a BAT karbantartói munkálatait, mint maguk a hőerőmű alkalmazottai.
Ugyanilyen „hasra ütéssel” született döntésről van szó valószínűleg a Cogen West és az Első Fejlesztési Társaság (PRS) esetében is. Először is egyáltalán nem volt világos, hogy szükség volt-e egyáltalán egy másik hőforrásra. „A Pozsony-Nyugati Hőszolgáltató (azaz a BAT – a szerk. megjegyzése) elegendő kapacitással rendelkezik a jelenlegi fogyasztói igények kielégítésének biztosítására” – áll a jelentésben. „A jelenlegi kapacitások esetleges jövőbeli kibővítését (például az Első Fejlesztési Társasággal való együttműködés formájában) a BAT fejlesztési stratégiájának kidolgozásával kellene alátámasztani… (de) a BAT-ban nem létezik semmilyen olyan tanulmány, amely műszaki szempontból és elsősorban a BAT gazdálkodására kifejtett anyagi következmények tekintetében elemezné az Első Fejlesztési Társasággal való együttműködés előnyeit vagy hátrányait a KZ West kiépítésében”.
Mivel a PRS és BAT közti, szintén közvetlenül a 2010-es választások után aláírt szerződés nem tartalmazott minden szükséges függeléket, a BAT új vezetése 2011 márciusában bejelentette a PRS-nek, hogy a szerződést érvénytelennek tekinti. Elvégezte a saját tanulmányát a Cogen West hatásáról a Pozsonyi Távhőszolgáltatóra, amelynek előzetes következtetései értelmében „a kogenerációs hőforrás megvalósítását saját költségben javasolják”. Az új vezetés hasonló módon lerövidítette az Ene-Teppel kötött szerződés időtartamát négy évről egy évre (2011 végéig), és kényszerítette az Ene-Tepet, hogy éves árait mintegy 20%-kal csökkentse 1,1 millió euróra. Egyéb szerződések keretében csökkentették az Ene-Tep óratarifáit és további tevékenységek végzésétől is megfosztották.
Újra minden a régi szerint – Az ez évi márciusi választások után megint változás történt. Az Első Fejlesztési Társaság a Hálózati Ágazatok Szabályozásáért Felelős Hivataltól április 23-án engedélyt kapott villamosenergia-termelésre, május 16-án pedig hőenergia-termelésre is. A Cogen West június 18-21-én elindította a próbatermelést, jelenleg pedig teljes üzemben termel. „Most csak a West üzemel, a mi katlanunk áll” – mondta egy a hőerőműhöz közeli forrás.
Nem világos azonban, hogyan történt ez. A BAT szóvivője, Jarmila Galandáková nem válaszolt a kérdésemre, hogy mikor írták alá az új szerződést a PRS és a BAT között, és hogy a Cogen West beindítását megelőzték-e a hiányzó elemzések a gazdaságosságra vonatkozóan. „A szerződés a Kereskedelmi Törvénykönyvnek megfelelően lett kidolgozva, a tartalmának vagy a részeinek a nyilvánosságra hozatalához pedig szükséges a másik fél beleegyezése is, ami nem áll a rendelkezésünkre.”
Nem válaszolt arra a kérdésre sem, hogyan reagált a BAT régi-új vezetése elődeik Ene-Teppel kapcsolatos megállapításaira, csak megerősítette, hogy a 2010. júliusában létrejött szerződéses viszonyuk az Ene-Teppel továbbra is fennáll. „Az együttműködés tárgya a gépi-technológiai berendezés és a villamos berendezések javítása… bizonyos kiválasztott tevékenységek kiszervezésével hatékonyabbá vált az emberi erőforrás kihasználása.”
Nem sok embert találtam, aki hajlandó lett volna a BAT helyzetével kapcsolatban megnyilvánulni. A PRS főnöke, Anton Bielik először tanácskozás miatt nem tudott beszélni, majd a későbbiek során már nem vette fel a telefonját és az üzenetekre sem válaszolt. Az Ene-Tep főnöke, Slavomír Fuňa – egyébként ő az aki Brhel Comenerg cégét 2009-ben a PRS közgyűlésén képviselte – elutasította az interjúra való felkérést. „Nem látok erre okot” – mondta a telefonba. A BAT Radičová kormánya alatti főnöke, Peter Kret sem kívánta bővebben boncolgatni a Nemzeti Vagyonalap által bemutatott elemzést. „Köszönöm, nem érdekel a dolog” – írta.
A Nemzeti vagyonalapban – amely a BAT részvényese – elégedettségüknek adtak hangot a hőerőmű helyzetével kapcsolatban. „A BAT rt. vezetése fokozatosan átértékeli az összes aktív szerződést, amelyek negatív hatással lehetnének a társaság gazdálkodására” – állapította meg Branislav Bacík, a Nemzeti Vagyonalap Végrehajtó Bizottságának elnöke. „Az Ene-Tep társasággal való együttműködést nem tartjuk gazdaságilag veszélyesnek. Ugyanígy a West egység beindítása sem jelent veszélyt, éppen ellenkezőleg, hatékonyabb forráskihasználást, környezetvédelmi szempontból pedig a környezettel való gondosabb bánásmódot eredményez. Támogatjuk a jelenlegi vezetést. Gyakran szembesülünk művileg gyártott gondokkal és néhány vállalat vezetésével szembeni támadásokkal. Ezt a politikai harc részeként értelmezzük.”
Összegzés – Voltak vagy vannak a BAT-ban olyan kedvezményezett cégek, amelyek mögött Jozef Brhel áll? Várható, hogy a BAT volt vezetőségéből (2006-2010) bizonyos személyek visszatérésével ugyanolyan félrecsúszásoknak lehetünk majd szemtanúi a közbeszerzések során?
A BAT volt és jelenlegi smeres főnökénél, Vladimír Račeknál sem jártam sikerrel az interjú iránti kérelmemmel. Érdekes, hogy mielőtt Raček elfoglalta volna a BAT igazgató tanácsi elnökének tisztségét az első Fico-kormány alatt, a vágújhelyi Energyr Kft.-t igazgatta, amely mérési technikák javításával és katlanszereléssel foglalkozik. 2006 októberétől a cég tulajdonosa Raček felesége, Viera.
A Pozsonyi Távhőszolgáltató olyan belső iratai vannak a kezemben, amelyekből kiderül, hogy az Energyr alszállítói tevékenységet végez Brhel Ene-Tepjének a BAT területén. 2011-es iratokról van szó, rajtuk az Energyr és az Ene-Tep pecsétjével és mindkét társaság alkalmazottainak aláírásával. „Az Energyr alkalmazottai Kurek és Cyprián még mindig mozognak nálunk” – mondta egy BAT-hoz közeli forrás. „Nem zárható ki, hogy valamilyen munkákat még végeznek számunkra.” Szerinte az Energyr dolgozói „minimum négy vagy öt éve” végeznek bizonyos tevékenységeket a BAT területén.
Viera Račeková arra a kérdésre, hogy az Energyr nevű cége dolgozik-e az Ene-Tepnek a BAT területén, kitérő választ adott. „Nem fogok nyilatkozni az egyes üzleti partnereimmel kapcsolatban és a szerződések tartalmát illetően sem.”
Tom Nicholson (ford: -dé-/tények.sk)
