Alább Szűcs Dániel írása olvasható a Bős-Nagymaros vízlépcsőről és a körülötte folyó politikai és civil kezdeményezésekről.
Újabban rákaptam arra, hogy kakasszó helyett a magyar köztévé reggeli műsorával ébredek. Általában nem érzékelek túl nagy különbséget a kettő között, az öt-hat perces kis „beszélgetések” épp arra elegendők csupán, hogy a szerkesztő a jól ismert „bekellfejeznemkülönbenkikapok” varázsigével beléfojtsa a szót beszélgetőpartnerébe, mielőtt az akárcsak érinteni tudná érdemi mondanivalóját. Hanem ami miatt rászoktam erre a korai ébresztőre, az a percenkénti pulzusszám-emelkedésre gyakorolt jótékony hatása.
Így jártam a minap is, amikor e reggeli műsor vendége Illés Zoltán magyar környezetügyért felelős államtitkár volt, aki a Duna elterelésének 20. évfordulója alkalmából beszélt a Duna fő- és mellékágainak vizes problémáiról, a „van víz – nincs víz” évtizedes bajáról s az ennek kapcsán kezdeményezett civil aláírásgyűjtésről. E tekintetben mondandója legfőbb „szakmai” érvelésével nem lehet vitatkozni: vizet valóban nem tudunk csinálni, ha aszály van, akkor nincs víz, punktum. A kormány jó szándékával sincs gond: a szigetközi oldalágak kotrása, valamint a vízi műtárgyak építése-felújítása ügyében hozott döntést is csak üdvözölni lehet, ahogy az erre elkülönített 13 milliárd forintos keretet is.
Immáron másfél éve…
Hanem ami ezen a korai órán megnyomja az ember pulzusát, az az általam már csak „magyarkór”-ként emlegetett veszedelmes és súlyosan fertőző ragály, amely nem tesz különbséget egyszerű ember és államtitkár között… Ez a ragály pedig nem más, mint a szüntelen gyanakvás, bizalmatlanság és főleg a kétpólusú látás – avagy más néven lövészárokszemlélet – dögletes elegye. A puszta pártpolitika szintjén ebbe talán már bele is törődhettünk, annál szomorúbb viszont, ha olyan területen is szembe találkozunk vele, mint mondjuk ez a vízügy. S a környezetügyi államtitkár köztévébeli megnyilatkozásaiból sajnos ez szűrhető le.
Mint ismeretes – hírportálunk is foglalkozott a témával, támogatva a szigetköziek kezdeményezését, lévén hogy a Duna számunkra sem lehet közömbös – a Kisalföld c. lap néhány hónappal ezelőtt aláírásgyűjtést kezdeményezett a Szigetköz vízügyeinek rendezése ügyében, az áldatlan állapotok megszüntetése céljából. Az aláírásgyűjtő íveken feltett kérdés így szólt: „Akarja-e Ön, hogy az Országgyűlés napirendjére tűzze a szigetközi Öreg-Duna-meder és a győri Mosoni-Duna-szakasz vízgazdálkodási megoldásainak megvitatását?”
Pont ennyit kívántak elérni: tárgyaljon róla a Tisztelt Ház. Nem többet, nem kevesebbet. Nincs e kérdésben semmi olyan, amiben normális ember kivetnivalót talál, hiszen még csak nem is döntésre készteti a parlamentet, még csak utalás sincs arra nézvést, hogy milyen megoldásokat tartanának a kérdésfeltevők (s majd az aláírók) üdvösnek. Ballib intrikát csak az tud látni e mögött, aki már nem is tud másként látni…
A környezetügyi államtitkár mindenesetre sajnos éppen így járt el, megkérdőjelezve sok tízezer ember józan ítélőképességét meg azt, hogy önállóan is képes véleményt alkotni bizonyos dolgokról. Tette mindezt azzal, hogy az említett televíziós műsor stúdiójának sminkszobájában felejtette az igazmondó mellénykéjét, mert a következőképpen „emlékezett” az imént szó szerint idézett kérdésre: „nincs az az épeszű ember, aki ne mondana igent arra a kérdésre, hogy legyen-e víz”. A kérdés, mint láttuk, természetesen nem ez volt. De a folytatás az érdekesebb, a magyarkór elsőszámú tünete sejlik fel előttünk: „meg kell kérdezni, hogy ki szervezte ezt az aláírásgyűjtést és ha valaki megtalálja a választ, akkor meg kell kérdezni, hogy és annak az újságnak micsoda az irányultsága”. Mit mondhatnék, kétségbeejtő, hogy egy ilyen kezdeményezés mögött is azonnal irányultságot kell keresnünk. Egyszerűen így képtelenség normálisan létezni, hogy minden bokor, minden új, a kormány álláspontjával nem száz százalékban egyező gondolat mögött szoci ármányt keresünk. Iszonyúan kontraproduktívnak tartom, hogy ahelyett, hogy a nemzeti oldal vezetői kifognák a szelet az ellenoldal vitorlájából, ilyen olcsó mutatványokba mennek bele. Nyilván ha egy „kedves irányultságú” lap fogalmazta volna meg az óhaját, az ebben az értelmezési rendszerben maga volna a Nemzet Akarata…
Rossz üzenete van ennek felénk nézve is. Az ominózus aláírásgyűjtést például elviekben támogatásukról biztosították azok a felvidéki magyarok is, akiket Szlovákia megfosztott állampolgárságuktól s így tettek szert – bár akaratuk ellenére – országos ismertségre (és bátor kiállásukért természetesen elismertségre). Gubík Laci, Boldoghy Olivér, Fehér István és a többiek. Sajnálatos szervezési bakik miatt nem tudták csak átadni az aláírt íveket a szervezőknek, de nem is ez a lényeg, egy szimbolikus dologról van itt szó (a hatályos választójogi törvény értelmében nem is vehetnek részt még népszavazáson, népi kezdeményezésen, így az aláírás valóban csupán szimbolikus jelentőségű).
Márpedig az ő irányultságukat – ha már mindenáron ezt firtatjuk – illetően aligha lehet kifogása bárkinek is, beleértve a környezetügyi államtitkárt is. Én még csak „megvezetetteknek” sem mondanám őket: egy gimnáziumi földrajztanár – mégpedig a legkiválóbbak közül – pl. bizonyára önállóan, államtitkári segedelem nélkül is meg tudja ítélni, hogy jó-e az a vízügyi helyzet ott a Szigetközben, vagy sem, s hogy emiatt üdvös lenne-e, ha az Országgyűlés foglalkozna a kérdéssel avagy sem.
Szerintem ez így nem lesz jó. Aggódva és féltve mondom mindezeket, mert a jóisten mentse meg az országot és a nemzetet attól, hogy 2014-ben megint a tolvajok és erőszaktevők kaparintsák meg a hatalmat. De ezzel a mentalitással ez így nagyon nem lesz jó…
Visszakanyarodva még egy mondat erejéig a vízügyhöz, a vízmegosztás kérdéséhez: sokkal inkább azon kellene a magyar illetékeseknek törniük magukat, hogy a Duna igazságos, méltányos, tisztességes vízmegosztását a szlovák féltől kikényszerítsék. Igazságos azt jelenti, hogy 50-50 százalék, nem pedig 85-15. Illés Zoltán szerint azonban nincs megfelelő eszköz a kikényszerítésre, ezért csak a jószándék marad. Nos, nem tudom, kitől várja e jószándékot, mert ha a szlovák féltől, akkor nagyon sok választási ciklust kell még végigcsinálnia… Ha valakinek, akkor a szlovák félnek ugyanis tökéletesen megfelelő a jelenleg fennálló állapot. A bősi vízügyi vitában hozott – a hágai bíróság történetének egyik legnívótlanabb, legellentmondásosabb – nemzetközi bírói ítélettel a zsebében (noha továbbra is függőben lévő ügyről van szó, ami alatt értsd: örökre szőnyeg alá lett söpörve) neki semmi más dolga nincs, mint szedni a jogsértő módon üzembe helyezett létesítmények hasznait. Sem az idő, sem más nem kényszeríti cselekvésre, de még csak a legcsekélyebb belátásra sem.
Puszta jószándékkal tehát ez bizonyosan nem fog menni, maradnának tehát a kényszerítő eszközök. Ha már Hága kudarcot vallott a tisztességes ítélkezést illetően, akkor talán érdemes lenne egy kört futni az uniós bírói fórum előtt is. Nem mintha abban nagyobb bizodalmunk lehetne, de a semmittevésnél és a jószándékra várásnál az is több.
Ha azonban az alternatíva a Jobbik által kínált irány lenne – vagyis a vízlépcső „újragondolása” – akkor inkább tényleg maradjunk a jószándéknál. Vízlépcsőt emlegetni a bős-nagymarosi (jogi és politikai) vita ismeretében a legocsmányabb káromkodásnak számít. Nem tudom, az ötlettelenségnek, a párt körül egyre fogyó levegőnek vagy valami másnak köszönhető-e a Duna vízügyi vitáinak Jobbik általi felfedezése, mindenesetre mindenkinek jobb lenne, ha a vízlépcső témáját szélsebesen eltávolítanák a repertoárjukról. Egyrészt mert nem áll jól a pártnak az ilyen kijelentés: „A Jobbik vezetése komoly szakmai vitát követően arra a következtetésre jutott, hogy a bős-nagymarosi vízlépcső megépítése mellett több nemzetgazdasági érv szól, mint ellene.” Másrészt, szoros összefüggésben az előzővel, nem csak a víz, de a szavazóbázis jelentős leapadásához is vezethet. Mert vajon miféle nemzetgazdasági érdek múlhatja felül azokat a károkat, amelyeket e vízmű felépítése okozna, mégpedig örökre helyrehozhatatlanul, visszafordíthatatlanul?
Egyszer lehetne már nagyobb távlatokban, felelősen is gondolkodni…
Szűcs Dániel, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”34063″}
