10. születésnapját ünnepelte a Kassai Figyelő. A konferenciával egybekötött ünnepségről több részletben tudósítunk. Az V. részben Krivánszky Miklós, a lap brüsszeli tudósítójának előadását foglaljuk össze.
Krivánszky Miklós a kisebbségi sajtó jelenlétéről beszélt az európai szabad sajtó világában. Talán tartalmilag szabadnak is érezhetjük magunkat, de a financiális háttér ezt befolyásolja. A nehézségek ellenére arra törekedik mindenki, hogy független tájékoztatást biztosítson. A kisebbségeket nyelvi alapon határozzuk meg. Ha a nyugat-európai helyzetet kutatjuk, ennél színesebb kép tárul elénk. Számos országban ideális képet feltételezünk, de az nem jelenti automatikusan, hogy ők meg vannak helyzetükkel elégedve. Ha van egy befogadó, nyílt szellemű nagyobb közösség, az pozitívan befolyásolja a kisebb közösség életét. A viszony felhőtlen, nem gerjeszt konfliktusokat.
Részletesen bemutatta a spanyol helyzetet. Spanyolországnak 17 autonóm területe van. Közülük három különleges státusszal rendelkezik (Baszkföld, Galícia, Katalónia), ahol az elszakadási törekvések is jelen vannak. Franco idejében csak a halott katalán írók könyveit adhatták ki katalán nyelven. Finnország különleges eset. Jogilag nem kisebbségként kezelik az ottani svédeket. Az országon belül széleskörű autonómiával rendelkeznek és teljesen elkülönülnek. Olaszország két tartománya (Aosta-völgy, Dél-Tirol) és Szardínia keltheti föl figyelmünket. Mindkét tartományban az adók 90%-a helyben marad. Ez gazdasági erőt biztosít a térségnek. Belgium kilóg, mert hivatalosan nincs kisebbsége. Három komponense van az országnak: flamand, vallon és ezen belül a német nyelvű közösség. A német nyelv egyenrangú a többivel. A három régiónak három hivatalos nyelve van. A németek saját kormánnyal, parlamenttel és iskolarendszerrel rendelkeznek. Egy ilyen közösség az anyagi hátteret nem tudja biztosítani, ezért a többség pozitív diszkriminációja segít. Több nyugat-európai ország kisebbségi csoportjai, mint a frízek, németországi dánok és dániai németek hasonló gondoskodást igényelnek. A luzsicai szorbok 60 ezernyi közössége szintúgy. Az utóbbi időben felértékelődtek a nyelvi másságok. Pikardiában a pikárdi nyelvjárás divatba jött. Egy film ezt a nyelvjárást alkalmazta. Revelációként hatott. Más csoportok esetében (skót, ír) nem a nyelv, hanem az önazonosság az összetartó kapocs. Van 140.000-es példányszámú kisebbségi lap és Spanyolországban 5 milliós célcsoport. Ezt már nem tekinthetjük kisebbségnek.
A paletta tehát nagyon színes. Nemcsak mi vagyunk rossz helyzetben, vannak mások, akik még rosszabban tespednek. A macedónok, két államban élnek, de egyikben sem ismerik el létezésüket. Bulgária a macedón nyelvet a bolgár nyelvjárásának tekinti, Görögországban a hozzáállás xenofób. Így nem kapnak semmilyen támogatást. Nyugat-Európában a roma közösségeknek sincs saját sajtójuk. Az előadónak legalábbis nem sikerült ilyenre bukkannia.
Reménytelen törekvés lenne az összes lapot akárcsak felsorolni. Csak néhányat említünk. A lapok között találunk politikai (regionalista, autonomista, szakadár) és kulturális ihletésű kiadványokat. A lapkiadás első sorban a közösség számától függ. A kisebb közösségek külső segítség nélkül nem tudják azokat fönntartani. Létezik Összkelta Lap, mely a kelta eredetű népeket és nyelveket fogja össze. Létezik Freies Bayern c. lap, mely független Bajorországot óhajt. A bretonok lapja kétnyelvű, mert fel kívánják éleszteni a breton nyelvet és nem mindannyian beszélik. A skótok – Scots Independent c. lapja címében hirdeti – független Skóciáról álmodoznak. Erről nemsokára népszavazást tartanak.
A vázoltakból látható, teljesen eltérő körülmények és jogi keretek között dolgozik a kisebbségi újságírás Európában, amely közös elvre épül: a megmaradás erőfeszítésére.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”36633,36584,36563,36561,36696″}