A magyarság északi peremvidékén, a dimbes-dombos Zoboralján élőknél az iskolai beiratkozások idején nem az a kérdés, hogy hány elsős lesz, hanem az, hogy egyáltalán lesz-e. Idén hét iskolából háromban sajnos nem lesz.
A Szlovák Televízió magyar adásában bemutatták a gímesi összevont alapiskolát, ahol 300 szlovák nyelven tanuló gyermek mellett 37 magyar kisiskolás is tanul. Az alsó tagozatos gyerekek természetesen összevont osztályokba járnak.
Az igazgatóhelyettes, Maga Judit elmondta, nem az elsősökkel van a probléma, hanem inkább a későbbiekben, mivel otthon is és iskolán kívül is a szlovák környezet dominál – az interneten szlovák oldalakat böngésznek, szlovák barátaik vannak – velük kell többet foglalkozni, mert nehezebben tudják magukat kifejezni.
Szélmalomharcot vívnak a beiratkozásoknál is, mivel nemcsak a vegyes házasságból, de a színtiszta magyar házasságból is nehéz meggyőzni a szülőket, miért válasszák inkább a magyar iskolát.
A nagycétényi alapiskola a legnagyobb magyar létszámmal működő alapiskola, ahol 70 magyar és 18 szlovák gyermek tanul. Mivel az óvoda szlovák nyelvű, az államnyelv elsajátításával nincs probléma. Gregor Ildikó igazgató elmondta, hogy a lakosság 80%-a magyar, tehát az a természetes, hogy a magyar iskolát választják, hiszen anyanyelvet változtatni majdnem olyan, mint hitet változtatni, az is csak egy van, és annál is meg kell maradni, nem a divat szerint fordítani.
A pogrányi iskola az egyetlen, amit még nem vontak össze a szlovákkal. Itt napi szinten harcot vívnak a megmaradásért. Sonkol Zoltán igazgató elmondta, hogy sajnos itt is az a trend, hogy még a magyar szülők is szlovákba íratják a gyermeküket, mondván hogy jobban érvényesüljenek, nem gondolva arra, hogy unokáik lehet, hogy már annyit sem fognak tudni elmondani, hogy szia, szeretlek.
A Zoboralján működő társadalmi és kulturális szervezetek is szorosan együttműködnek a magyar iskolák fenntartásában, népszerűsítésében.
A Zoboralji Kulturális és Információs Központ igazgatója Ladányi Lajos elmondta, hogy a kulturális központ teljes infrastruktúrájával nyitva áll az iskolák előtt és segíti azok működését.
Például a Nyitra és vidéke Célalap, amely fontos szerepet játszik az iskolai beiratkozásnál, itt tartja tanácskozásait és itt van a székhelye is.
Fontos, hogy a meglévő magyar iskolákba magyar gyerekek járjanak, mert így biztosíthatjuk a fennmaradásunkat.
Egy zoboraljai fiú vallomása: „örülök, hogy a szüleim magyar iskolába írattak, mert én magyar fiú vagyok”.
A tavalyi 24 után mindössze 12 magyar elsős lesz Zoboralján. A hét iskolából háromba egyetlen gyereket sem írattak be!
A legtöbb kiselsős – szám szerint öt – Nyitracsehiben kezdi a következő tanévet. Nagycétényben, ahová negyedik osztálytól a nyitracsehi kisdiákok is járnak, négy elsős lesz. Kolonban két gyerek megy magyar iskolába. Gímesen pedig, ahol szintén kilencosztályos magyar iskola működik, egy, így ők a koloniakkal együtt ötödik osztálytól hárman lesznek. A pogrányi alapiskolában egy évfolyam már biztosan kimarad, mert sem a faluban, sem a vonzáskörzetébe tartozó Alsóbodokon és Nyitragesztén nincs magyar elsős.
A drasztikus fogyás felveti a felső tagozatok fenntarthatóságának kérdését is – egyebek között erről is szó volt azon a kerekasztal-beszélgetésen, amelyet február 16-án tartottak Kolonban. A község polgármestere, Balkó Róbert által kezdeményezett találkozón a régió magyarságának képviselői cseréltek eszmét az asszimiláció megfékezésének lehetőségéről és az iskolák újraszervezéséről. „Tudatában vagyunk annak, hogy az oktatási intézmény megtartó erő, ezért az alsó tagozatot mindenhol meg kell őrizni. Három teljes szervezettségű iskolát azonban ez a régió már nem tud fenntartani, ezt be kell ismernünk. Azért kell megtennünk mindent, hogy legalább egy színvonalas kilencosztályos alapiskolánk legyen. Ezzel a perspektívával tartozunk minden szülőnek, aki az anyanyelvi oktatást választja” – mondta el Balkó Róbert.
A szombati összejövetelen nemcsak az iskolákról volt szó, hanem a zoboralji magyarság önszerveződéséről, kulturális és hitéletéről, a hivatali nyelvhasználatról is. „Az információcserét megkönnyítendő és a hatékony kapcsolattartás elősegítése érdekében szeretnénk létrehozni a magukat magyarnak valló személyek adatbázisát. Ha a beiratkozások előtt vagy egy-egy rendezvény kapcsán meg akarjuk szólítani az embereket, előbb meg kell határozni a célcsoportokat, ezért is fontos, hogy tudjuk, mennyien vagyunk, milyenek vagyunk, mik a prioritásaink” – vázolta fel az elképzeléseket a koloni polgármester. Hasonló helyzetfelmérésre a kulturális életben és a hivatali ügyintézésben, községi hirdetésekben domináns nyelvhasználat területén is szükség van, mert a magyar nyelv mindkét területen háttérbe szorul. „Ma még minden faluban van énekkar, Csemadok-alapszervezet, de a magyar kultúra egyre inkább a hagyományőrzésről szól és az 50 éven felüliek ügyévé válik. Ez érvényes a hivatalos nyelvhasználatra is: a legtöbb községben ugyan természetes, hogy magyarul is hirdetünk, az önkormányzat alkalmazottai beszélnek magyarul, a községi hirdetőtáblákon és weboldalakon magyarul is megjelennek a közlemények. De ezt is tudatosan kell művelnünk, fejlesztenünk, mert komoly lélektani hatása van, azt üzeni, hogy igényesek vagyunk önmagunkkal szemben” – véli Balkó Róbert.
A közel négyórás beszélgetés moderátora Tokár Géza volt, a cél a az volt, hogy egy külső szemlélő, a napi zoboralji témákat távolabbról szemlélő, de egyben szakmaiságában rátermett egyén lássa el ezt a szerepkört. A felszólalók nagyon kulturáltan fogalmazták meg észrevételeiket és hozzászólásaikat, úgyhogy a moderátornak nagyon kevés munkát adtak.
A beszélgetés záró részében megalakítottak egy szervezőbizottságot, mely feladata a következő időszak munkájának a koordinálása, a kapcsolattartás szervezése és biztosítása. Addig is a vitaindító anyag szabadon hozzáférhető, bővíthető, formálható. Amint a munkacsoportokban megtárgyalták az egyes szakmai kérdéseket, ill. haladnak bizonyos konkrét ügyekben, akkor újra kerekasztalhoz ülnek.
Kalló Ágnes, Felvidék.ma
A Szlovák Televízió magyar adása nyomán Felvidék.ma
