Néhanapján nem árt egy kis visszatekintést tennünk, közösségünket miként érintette az elmúlt húsz évben az éppen regnáló „demokratikus szlovák kormány tevékenysége”.
A felvidéki magyar közösségre, azon belül pedig az önkormányzati és az oktatásügyi rendszerünkre a legnagyobb veszélyt eleddig a mečiari korszak jelentette. Az akkori oktatási minisztérium egyik alaptézise volt az úgynevezett alternatív oktatás bevezetése, ami gyakorlatilag a kisebbségi iskolák megszűnését eredményezte volna, az önkormányzati jogkörök pedig a „tyúkperek intézésére” voltak jók, egyébként államigazgatási feladatokat láttak el községi és városi hivatalaink.
Az 1998-as választásokat követően — akár a rendszerváltáskor — abban bíztunk, hogy sorsunk és ügyeink intézését végre saját kezünkbe vehetjük. Hiszen kormányra került az egyesült magyar párt, mert része volt az antimečiari – úgymond – demokratikus szlovák politikai közegnek. Nem így lett. Bár lezajlott a közigazgatás decentralizációja, nem alakult ki számunkra is kedvező megyerendszer, de helyi szinten is épültek korlátok, például nyelvi jogaink terén. Az 1998-2006-os időszakban a nemzetiségi témák valóban lecsendesedtek, a gondok azonban nem oldódtak meg. Ezért felszín alatt hibernálódhattak az orvosolatlan bajok, illetve azok a bürokraták, akik a mečiari időszakból maradtak az egyes tárcáknál. A társadalmi és politikai témák a NATO és EU csatlakozásra fókuszálódtak – mert közösségünk tagjaiból is sokan azt várták, hogy Szlovákia csatlakozása után a közgondolkodás is európaivá válik. De ez sem így lett.
Robert Fico első kormányzása alatt aztán újra a felszínre kerültek a „magyar ügyek”, hogy csak a jéghegy csúcsait említsem: a dunaszerdahelyi szurkolók ellen elkövetett pogrom, Malina Hedvig esete, a zászlók kitiltása a stadionokból, a hazafiassági törvény, a kettős állampolgárság tiltása és a szigorított nyelvtörvény és a beneši dekrétumok megerősítése. Fico kormányzásával párhuzamosan gellert kapott közösségünk politikai érdekérvényesítése, egy új, koprodukciós politikai párt jött létre. A „Fico-bukatás” sem sikerült valami fényesre, hiszen a Radičová-kormány sikeres önbuktatása idejekorán lehetőséget adott az állandó jobboldali veszekedések következtében még inkább megerősödött Smernek, hogy újra kormányra kerüljön – immár egyedül. Vagyis alig húsz évvel a rendszerváltás után egypárti lett kormányunk!
Robert Fico újra kormányra került, mégpedig úgy, hogy valószínűleg 2016-ig —de lehet, hogy ezt követően sem — nem lesz ütőképes parlamenti ellenzéke. A kisebbségi, illetve magyar témák kezelését a második Fico kormány, tanulva az előző évekből, szoftosabb felállásban kezeli. Az esetleges külföldi kritikák elkerülése érdekében kialakította az aktuális „mi jól vagyunk” díszmagyar és díszroma biztosi pozíciót – teljesen bizonytalan hatáskörökkel. De a kormány a politikai felszínen védetté vált. Ezzel párhuzamosan újra eljátszották, eljátsszák és eljátszatják a mutogatható jó magyar (roma) és a számtalan jelzővel ellátott, követelőző rossz magyar (roma) – vagy általában emberjogi aktivista – politikai játékot. A választópolgár meg csak bámulja a színházi előadást – ha már munkája alig van, legalább ingyen kap az állami szórakoztatásból. Mi sem meglepőbb, mint az a tény, hogy az utóbbi időben a mutatós felszín alatt egy újabb stratégiai játékot indított Robert Fico. A kormány szerint – az államnyelv használatáról szóló jelentése – a szlovák nyelv használatát a csúnya magyarok újra veszélyeztetik. Ez jó alap arra, hogy a vasút utasítsa el a kétnyelvűség lehetőségét, a vasúti feliratok kihelyezését a kisebbségek nyelvén. A színházi koprodukció közben folytatódik, majd megoldjuk, majd tárgyalunk a díszmagyarral. Persze, a valós rendezéshez „politikai akarat majd nem lesz”. Robert Fico, önmagát nem meghazudtolva azért sikeresen elkottyintotta magát a Matica rendezvényén arról, hogy valójában mit is gondol, és a kis gőzhengert is elindította. Az utóbbi hetekben az államigazgatás szervei három oldalas tanulmányt küldtek ki az egyes magyar településekre (Dunaszerdahelyi járásban biztosan) arról, hogy milyen zászlókat lehet a községi hivatalra kihelyezni. Véletlen egybeesés lenne ez a székely zászlók kihelyezésével? Mediális területen megbüntették a párkányi televíziót, egy kizárólag magyar nyelvű reklám sugárzásáért. A kulturális minisztérium levélben kérte a pár hónapja több helyen megjelent rovásírásos táblák felülvizsgálatát a községektől, mondván, nincsenek összhangban az államnyelvi törvénnyel. A dolog iránt hirtelen még az egyik kereskedelmi tévécsatorna is nagy érdeklődést mutat. Kizárólag a margóra jegyzem meg: a pozsonyi kínai étterem kétnyelvű: kínai és angol feliratai 20 éve gond nélkül összhangban vannak az államnyelvi törvénnyel… A legújabb mestermű pedig az oktatási minisztériumban született. A minisztérium felkérte a Szlovákiai Városok és Falvak Szövetségét, hogy szólítsa fel a magyar többségű önkormányzatokat, amint a lakosok kérik, nyissanak szlovák tanítási nyelvű osztályokat, akár 2-3 gyerek részére is. Pénz nincs, sőt, országosan a kisiskolák bezárását szorgalmazza a tárca, de az nem baj. A fontos, hogy megint mondhatják – mint mondták 1994-98 között is – a demagóg valótlanságot, miszerint „délen” elnyomják a többségi nemzet tagjait.
Ki tudja, mi jön még? Egy dolog tűnik most biztosnak: a gőzhenger, ha lassan és csendben is, de zötyögni kezdett!
Őry Péter
(A szerző a Csallóközcsütörtök polgármestere, az MKP önkormányzati és közigazgatási alelnöke)
