Halradarral vadásztak április 8-án Pozsonyban Mária Terézia magyar királynőnek egykor a Koronázási dombon (ma Štúr tér) büszkén álló szobrára, amelynek megsemmisítése a csehszlovák barbarizmus egyik szimbólumává vált.
Fadrusz János pompás alkotását – melyet a koronázó város egyik legszebb köztéri emlékműveként emlegettek – ugyanis 1921 októberében csehszlovák légiósok ledöntötték, majd módszeresen darabokra zúzták (néhány töredék később a budapesti Szépművészeti Múzeumba került), végül a Dunába hajították.
Évtizedekig tabu volt a szobor és annak sorsa, helyére pedig a Štúr-szoborcsoport került. Ez utóbbi egyébként a nyitrai születésű Bártfay Tibor alkotása (mint ahogy például Klement Gottwald szobra is a Szabadság téren, amelyet 1989-ben természetesen eltávolítottak a köztérről). A magyar királynő szobra maradványainak felkutatása mindazonáltal időnként felmerült, főleg az utóbbi évek során. Ezúttal a pozsonyi rendőrség is kölcsönzött a kutató akcióhoz két vízi járművet, Tóth Attila budapesti régész pedig a halradart biztosította. A kutató a Sme újságírójának elmondta, hogy a radar a kisebb tárgyakat nem érzékeli a folyó fenekén, s a nagyobbak azonosítása is meglehetősen problémás. S bár észlelt bizonyos „rendellenességet” a Duna mélyén, nem lehet megmondani, hogy az a szobor egy darabja, avagy sem. Az adatok kiértékelése után döntik el, hogy küldenek-e búvárt a tárgy azonosítására. Összességében tehát nem járt sikerrel a kutatás.
A kétszeres életnagyságú márvány Mária Terézia-szobor Fadrusz János első igazán nagy munkája volt, amelynek megalkotását és felállítását a közelgő millennium alkalmából egyformán szorgalmazta az Országgyűlés és Pozsony városa is. Utóbbi már csak azért is, mert éppen itt, az 1741-es pozsonyi országgyűlésen ajánlották „életüket és vérüket” Mária Teréziának Magyarország főnemesei. A szobor talapzatán szerepelt is e felirat: Vitam et Sanguinem, hátulján pedig ez: „Magyarország fennállásának ezredik évében a királykoronázások emlékére emelte Pozsony Szab. Kir. város közönsége 1896”. A megrendelést 1892-ben kapta meg Fadrusz, aki Carrarában, az ottani híres márványból faragta ki több éves kemény munkával. Leleplezésére végül 1897. május 16-án került sor a magyar király jelenlétében.
A szobor sorsa a Habsburg-birodalom és a királyi Magyarország szétverésével együtt pecsételődött meg: a csodálatos műalkotásban a Habsburg-restauráció jelképét látó csehszlovák légiósok a már említett módon becstelenítették meg és törték darabjaira a szobrot.
Arra már korábban is születtek tervek, hogy – akár kisebb változatában – újra kifaragják és felállítsák a szobrot. A légiósok mai szellemi örökösei, a maticások azonban felháborodottan tiltakoztak az ötlet ellen, két éve még aláírásgyűjtésbe is kezdtek. Tavaly a városvezetés elutasította, hogy a szobor visszakerüljön eredeti helyére.
szd, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”28110″}
